2024. április 26., péntek

Az embertelenség áldozataira emlékezvén

A megtorlások 2000 szabadkai és környékbeli áldozata közül mostanáig 1017-et azonosítottak

Szabadka város önkormányzatának szervezésében harmincadik alkalommal emlékeztek meg az 1944/45-ös megtorlások során a városban és környékén ártatlanul kivégzett magyarokról, horvátokról, bunyevácokról, zsidókról, németekről és szerbekről. A megemlékezést szombaton tartották a Zentai úti temető melletti egykori vesztőhelyen, a 44-es parcellán. Itt a valamikori tömegsír helyén ma emlékfal áll, továbbá harangláb és a Vergődő madár emlékmű. Hetvenöt évvel ezelőtt, október végétől megközelítőleg 2000 embert végeztek ki ezen a helyen.

A Vergődő madár emlékmű (Gergely Árpád felvétele)

A Vergődő madár emlékmű (Gergely Árpád felvétele)

Az emlékmű mögött álló emlékfalon 852 áldozat neve olvasható. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is kiemelték, hogy a névsort bővíteni kell, mert a kegyeleti bizottság az utóbbi években újabb 165 áldozat nevét jegyezte fel, így napjainkban 1017 az azonosított áldozatok száma. A megemlékezésen nevek hangzottak el. Édesanyák, édesapák, nagyapák és nagyanyák, kisgyermekek és kamaszok nevei. Azoké, akiket a felszabadítók ellenségként gyilkoltak meg a megtorlás nevében, a legfelsőbb polgári és katonai vezetés tudomásával.

Hetvenöt évvel ezelőtt, október 17-én rendelték el a katonai közigazgatást és akkor kezdődtek el a szörnyűségek Szabadkán és környékén – emelte ki alkalmi beszédében Bunford Tivadar, a városi képviselő-testület elnöke, mondván, hogy az áldozatoknak egyetlen bűnük volt: nemzeti hovatartozásuk.

Bunford Tivadar a folytatásban a Szabadkai Kegyeleti Bizottságnak az áldozatokra és a második világháború után történtekre való emlékezés életben tartásában betöltött szerepét hangsúlyozta, majd a Vergődő madár emlékmű viszontagságos sorsáról ejtett szót, emlékeztetvén, hogy az utóbbi 25 évben többször meggyalázták, festékkel öntötték le, majd végül ellopták, ám a város újból kiönttette és visszaállíttatta a helyére. Szabadka város önkormányzata kötelességének érzi az emlékezés életben tartását, azzal a céllal, hogy a háromnegyed évszázaddal ezelőtt történtek soha ne ismétlődjenek meg – emelte ki.

A tartományi képviselőház nevében Pásztor István, Smiljana Glamočanin Varga és Miroslav Vasin koszorúzott (Gergely Árpád felvétele)

A tartományi képviselőház nevében Pásztor István, Smiljana Glamočanin Varga és Miroslav Vasin koszorúzott (Gergely Árpád felvétele)

– A Vergődő madár Szabadka szomorú történelmének a szimbólumává vált. A Vergődő madár nem tud felszállni, hogy hírül vigye az 1944-ben és 1945-ben itt megtörtént szörnyűségeket, ám ma már nemcsak a helyiek, hanem a testvérvárosokból érkező csoportok, továbbá külföldi küldöttségek, különböző egyesületek képviselői is elzarándokolnak hozzá, így tövében mindig megtalálhatók a kegyelet virágai. Ez így is van rendjén és maradjon is így – fogalmazott Bunford Tivadar.

Az alkalmi beszédet, szavalatokat és az ökumenikus istentiszteletet követően Szabadka önkormányzatának nevében Bunford Tivadar és dr. Ladóczki Gyula, a városi képviselő-testület titkára helyezte el a kegyelet virágait. Az emlékezés virágait a tartományi parlament nevében Pásztor István elnök, valamint Smiljana Glamočanin Varga és Miroslav Vasin alelnökök helyezték el. Magyarország Belgrádi Nagykövetségének és szabadkai főkonzulátusának képviseletében Pálinkás Gábor ügyvivő és Csallóközi Eszter főkonzul rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. Az Észak-bácskai körzet nevében Dragi Vučković körzetvezető koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében mgr. Hajnal Jenő elnök és Baráth Gábor Gergely helyezte el az emlékezés virágait, a Vajdasági Magyar Szövetség nevében pedig Kovács Elvira alelnök és Dobó István, az intézőbizottság tagja koszorúzott. A továbbiakban egyebek mellett a Magyar Mozgalom, a Bunyevác Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar és a Vajdasági Ifjúsági Fórum képviselői is koszorúztak.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség és a tartományi képviselőház elnöke a sajtónak nyilatkozva osztotta meg gondolatait a 75 évvel ezelőtti vérengzés kapcsán. Mint kifejtette, minden évben ugyanarra kell emlékezni, nevezetesen, a borzalomra, arra, hogy a bosszúvágy és az ideológiai meggyőződés által vezérelt emberek mi mindenre képesek. Arra szintén emlékezni kell, hogy a borzalomnak, valamint az azt követő 75 évnek sem sikerült megtörnie a vajdasági magyar közösséget – mondta Pásztor István.

– A 75 évnek nem sikerült rávennie a közösséget a feledésre. Nem feledte azt, amit nem lehet elfelejteni. Arra is emlékezünk ezen a napon, hogy az igazság és a méltó kegyeletadás ideje előbb vagy utóbb eljön, de arra is, hogy a kitartás, a meggyőződés, továbbá az igazság keresése és az erkölcsi igazságszolgáltatás szintén bekövetkezik. Mindannyiunk kötelessége életben tartani az emlékezést, és a közösségi emlékezés részévé kell tenni az egykoron történteket. Ez csakis akkor sikerülhet, ha a borzalmakra újra és újra rámutatunk. Nem a fájdalom életben tartásának, hanem az emlékezés megőrzésének, valamint a nyugodtabb lélekkel történő jövőépítésnek a céljával – hangsúlyozta Pásztor István.