Bizonyára sokakban felmerül a kérdés, hogy miért ezt a címet adtam írásomnak. A tanévkezdés, az első tanítási nap jelentősége és érzelmi töltete összekapcsolta bennem a címbéli fogalmakat. Írásom apropója az annyit emlegetett Facebookon megosztott kis felhívás, amely így szól:
„Kedves iskolába induló gyerekek! Ha ezzel találkozol:
– Valaki nehezen talál barátokat.
– Valakit piszkálnak a többiek.
– Valaki félénk és visszahúzódó.
– Valaki egyedül tölti a szünetet.
KÉRLEK, LÉPJ FEL PÉLDÁDDAL!
Köszönj rá! Mosolyogj! Kérdezd meg, hogy mellé ülhetsz-e! Vond be a játékba! Sosem tudhatod, a többiek mit élhetnek át iskolai vagy iskolán kívüli életükben.
Kedvességed HATALMAS változást jelenthet valaki életében!” (Gordon-módszer, www.gordontrening.hu)
Elolvasva ezt a posztot, felvillantak előttem azok a képek, amelyeket a tanév folyamán szinte naponta láthattam, amikor végigmentem a folyosón vagy az iskolaudvaron: a fal mellett egyedül, lehajtott fejjel álldogáló lányt vagy a társai gyűrűjében összegörnyedt fiút, akit gúnyos arccal körülállnak a többiek, és még sorolhatnám. Bevallom, megdöbbentem: valamit nagyon nem jól csinálunk! Mire is neveljük gyermekeinket, elsősorban a családban és másodsorban az oktatási intézményekben? Hova lett a kedvesség, az együttérzés, egymás támogatása, a segítés, és még sorolhatnám az együttműködés és a kommunikáció pozitív formáit. Az is felmerült bennem, talán jó lenne felmérni mind a tanulók, mind a szülők és a pedagógusok körében, milyen is náluk a kollektív érzelmi intelligencia, és jó lenne feltérképezni azt is, a mindennapokban milyen értékeket nevelünk a jövő nemzedékeibe. Mi az, amit valójában beleteszünk a vándortarisznyájukba, hogy meg tudjanak küzdeni az elébük gördülő akadályokkal, sikeresek és eredményesek legyenek az életükben. Számos intelligenciával foglalkozó szakember nagyon fontosnak tartja az érzelmi intelligenciát, az EQ-t, fontosabbnak, mint az értelmi képességeket. Például a munkáltatókat tömörítő World Employment Confederation 2015-ös jelentésében a tíz legfontosabb képesség közé sorolta az érzelmi intelligenciát. Megállapították: az, hogy valaki okos, nem elég a sikerhez, a társas kapcsolatok terén is otthonosan kell mozognia az érvényesüléshez. Az érzelmi intelligencia, az EQ az a képesség, hogy egy ember milyen jól tudja megérteni, kezelni a saját érzelmeit, valamint adott esetben átérezni másokét. Vannak, akik „emberekhez való intelligenciának” nevezik, mert az, akinek magas az érzelmi kvóciense, érzékenyebb más emberek érzéseire, illetve szociálisan is aktívabb, könnyebben alakít ki kapcsolatot emberekkel, és jobban tájékozódik az emberi kapcsolatokban. Kutatásaik során a pszichológusok megállapították azt is, hogy egyes embereknél természetesen adott, veleszületett, másoknál nem, de nagyon jó benne, hogy fejleszteni lehet. Az érzelmi intelligenciával kapcsolatosan öt érzelmikészség-kategóriát határoztak meg (Salovey nyomán, Goleman (1995)): Az első: képesség, hogy felismerjük és megnevezzük saját érzelmi állapotunkat; megértsük a kapcsolatot az érzelmeink, gondolataink és tetteink között. Második: az érzelmeink kezelésének a képessége – hogy képesek legyünk ellenőrzést gyakorolni felettük, illetve a nemkívánatos érzelmi állapotokat kívánatosabb érzelmi állapotok irányába tolni el. Harmadik kategória: az a képesség, hogy tudatosan olyan érzelmi állapotba kerüljünk, amely produktivitáshoz és sikerességhez vezet. (Az önmotiválás képessége.) Negyedik érzelmi kategória: az a képesség, hogy mások érzéseit olvassuk, érzékenyek legyünk rájuk, illetve befolyásolni tudjuk őket. Az ötödik pedig: az a képesség, hogy kielégítő kapcsolatokat hozzunk létre, és fenn tudjuk tartani. Szító Imrének gyönyörű megfogalmazása van az érzelmi intelligenciát illetően: az érzelmi intelligenciát „a szív látásának” nevezi. Ezt írja ezzel kapcsolatosan: „Ha barátot keresünk, ha majomkenyérfát öntözünk saját tulajdonú bolygónkon, ha a helyünket, a karriercélunkat keressük az életben, akkor mindezt az érzelmi intelligencia erejével tesszük. Az iskola jobban értékeli az értelem fényét, az IQ-t, mint a szív látását, az EQ-t.” A tény, hogy már óvodában is értékesebbnek számít az IQ, mint az EQ, kisiklatta a nevelési vonatunkat. Elsősorban nekünk, felnőtteknek kell önmagunknál fejleszteni az érzelmi intelligenciát, hogy utána hatni tudjunk, fejleszteni tudjuk az érzelmi intelligencia kategóriáit a gyermekeinknél is. Kezdetnek bővíthetjük gyermekeink, diákjaink „érzelmi szótárát”, így megtanulhatják, mi a különbség az egyes emóciók között, és minden egyes megtanult új szó növeli az érzelmi intelligenciát is.
Kezdhetjük azzal is, hogy egyszerűen odafigyelünk a másik emberre, meghallgatjuk mondanivalóját.
