Az elmúlt héten arról írtunk, hogy 1899 júliusában milyen botrány kerekedett abból, hogy a szabadkai ifjúság megemlékezést szervezett a nagy költő és forradalmár, Petőfi Sándor halálának ötvenedik évfordulójára. Azonban a botránytól eltekintve július 31-én a segesvári csata, és Petőfi halálának évfordulóján Szabadka polgárai méltóképpen emlékeztek meg erről a jeles és szomorú eseményről. Mivel szerdán lesz a költő halálának százhetven éves évfordulója, most azt elevenítjük fel, hogy hogyan emlékeztek őseink százhúsz évvel ezelőtt.
A megemlékezés előtt egy nappal, a Bácskai Hírlap 1899. július 30-ai száma egy vezércikkben emlékezett meg Petőfi Sándorról.
„Az ezredévet befejező évszázad méltóbb jelenséget nem vethetett a fölszínre, mint amilyen volt Petőfi egyénisége.
Shakespeare erőteljessége, a franczia költészet melegsége, Vergilius nyelvezetének klassicismusa, Heine kellemetessége, Petrarca finom érzése mind egyesítve voltak abban a tollban, amellyel Petőfi az ő költeményeit megírta.
Minden egyes sora abból az ős eredeti forrásból van merítve, amely forráshoz hozzáférni ő rajta kívül senki sem tudott. A nemzet szíve volt ez a forrás és egyetlen egy betűt sem írt mást mint amit ebből a forrásból merített.
Ezért tudott Petőfi halhatatlanná lenni.” – méltatta a cikk a költőt.
A fentiek mellett a megemlékezés fontosságát is kiemelték:
„Amikor tehát a magyar nemzet 50 év után ugyanarra a helyre állítja Petőfit ahol 50 évvel ezelőtt állott – a közvetlenség hatása alatt: nemcsak Petőfi emlékét tiszteli meg a visszaemlékezés adójával, de saját maga iránti kötelességet ró le, megtisztelve önönmagát azzal, hogy legnagyobb dalnokának szentel egy epochális napot.”
Másnap július 31-én került sor magára a megemlékezésre, amelyet a szabadkai egyetemi ifjak szerveztek. Délelőtt a szabadkai polgárok a Ferencesek templomában gyűltek össze.
„Az oltár előtt fekete posztóval bevont ravatal volt felállítva, amely körül gyertyák voltak. A ravatalt feketébe öltözött díszőrök vették körül. A templom bejárata és a padok szintén feketével voltak bevonva. A közönség áhítattal fordult az oltár felé, amikor Hricsovszki Timod a szerzetnek hazafias főnöke megjelent fényes segédlettel. Mindenkit a meghatottság szállotta meg és imát mondott el hazánk legnagyobb lantosának, Petőfi Sándornak lelkiüdveér. A rendfőnök ájtatos imája után a gyászertartást végezték el.” – írták a Bácskai Hírlap tudósításában, és hozzátették, hogy a templom díszítését és a ravatal felállítását Mess János helybeli temetkezési vállalkozó végezte el teljesen ingyen.
A gyászmise után a megemlékezés a Pest szálloda nagytermében folytatódott, ahol számos jeles vendég tette tiszteletét, mint Schmausz Endre, Szabadka főispánja, vagy Boromissza Tibor kalocsai kanonok. A megemlékezésen a Szabadkai Dalegyesület és a Szabadkai Ipartestületi Dalárda tagjai énekeltek, majd dr. Balogh Lajos ügyvéd és Vojnics Andor mondott beszédet. Az ünnepségen felelevenítették Petőfi életének főbb állomásait, és elszavalták az Egy gondolat bánt engemet című költeményt is.
