Háborús jóvátétel követelésével bízta meg a görög parlament a radikális baloldali Sziriza vezette kormányt. A képviselők 12 órás vita után fogadták el annak a különbizottságnak a jelentését, amely évekig vizsgálta a kérdését. A testület végül arra jutott, hogy Németországot rá kell venni azoknak a károknak a megfizetésére, amelyeket a II. világháborúban a náci megszállók okoztak Görögországban. Emellett (Berlintől) vissza kell követelni az egykori kollaboráns athéni vezetés által Hitleréknek adott kölcsönöket is.
A múlt szerdán megszavazott javaslat összeget nem említ. Ám korábban több görög becslés is megjelent arról, vajon mennyi pénzzel lehetne kompenzálni az 1941 tavaszától a háború végéig tartó atrocitásokat, pusztításokat, és mekkora lehet a jelenlegi értéke az Athéntól állítólag 1942-ben kizsarolt 476 millió német birodalmi márka értékű kölcsönnek.
Görögország szerint a pénzt azért vitték el a nácik, hogy belőle finanszírozzák a hadi kiadásaikat, elsősorban az észak-afrikai offenzívájukat. A görögök azt is állítják, hogy a németek soha nem fizették vissza az összeget.
Csakhogy a korabeli dokumentumokban semmi nyoma annak, hogy a hódítók elvitték a bankókat. Írásos bizonyíték híján a követelőzők alighanem bottal üthetik a pénz nyomát.
Mindazonáltal a görög állami számvevőszék (GLK) 10,3 milliárd euróra becsüli a szerinte kölcsönvett összegnek és kamatainak mai értékét. Mások ennél is nagyobbra.
Nem egyértelmű a jóvátétel értéke sem. Négy éve a GLK 278,7 milliárd eurót kért volna a II. világháborús károkért. A 2016-ban megalakított parlamenti vizsgálóbizottság valamennyivel kevesebbet. Szakértői három éve úgy számoltak, hogy a hitleri csapatok pusztításáért legalább 269,5 milliárd euró illeti meg Görögországot, további 11 milliárd euró pedig a kikényszerített kölcsönért jár. Azóta más adatokról is lehetett hallani, amelyek közül a legnagyobb számpár összesített értéke eléri az ezermilliárd eurót.
Athén jogosnak tartja a hadi jóvátételt, ezért régóta napirenden is tartja. Időnként pedig hangsúlyozottan is ráirányítja a figyelmet. Főleg azóta, hogy Görögország 2009-ben súlyos válságba zuhant az állam példátlan és felelőtlen pénzszórása miatt. (Athénnak emiatt csaknem 390 milliárd euró adósságot kell visszafizetnie a jövőben.)
Bár az országot tavaly lekapcsolták a lélegeztetőgépről, s önállóan lábadozik, a teljes csődtől, illetve összeomlástól csak az EU-tól (mindenekelőtt pedig Németországtól) és a Nemzetközi Valutaalaptól kapott 288 milliárd eurós hitel mentette meg.
A 2015-ben hivatalba lépett Sziriza-kormány már többször kinyilvánította, hogy Berlintől jóvátételt kér a – Görögországban elkövetett – náci rémtettekért és bűncselekményekért. Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök erről Angela Merkellel is tárgyalt 2019 elején, amikor a német kancellár Athénba látogatott.
Az Antonisz Szamarasz vezette előző athéni kormány is próbálkozott már „pénzbehajtással”. Követeléslistáját 2013-ban adta át a németeknek, ám az ügyben azóta sem történt semmi.
Cipraszék valószínűleg azért vették elő ismét a témát, hogy növeljék a Sziriza támogatottságát, amely tíz százalékkal elmarad fő ellenzéki riválisa, a jobboldali Új Demokrácia mögött. A belpolitikai haszonszerzést valószínűleg az őszi parlamenti választás indokolja. A Sziriza addig alighanem mindent be akar vetni, hogy a saját javára fordítsa az erőviszonyokat, és ismét nyerjen.
A görög parlament ezzel összhangban megbízta a kormányt, hogy minden rendelkezésre álló diplomáciai és jogi eszközzel érvényesítse a Németországgal szemben megfogalmazott követeléseit. Ciprasz már jelezte is, hogy szóbeli jegyzékben fordulnak Berlinhez, s kérik a háborús károk, pusztítások megtérítését, továbbá a kényszerhitel visszafizetését, sőt az elrabolt régészeti (kincs)leletek visszaszolgáltatását is.
Nem lesz könnyű, hiszen Németország – amely már többször bocsánatot kért Athéntól a náci megszállók bűneiért – eddig rendre elutasította az egyezkedést a kérdésről, miként a görögök új keletű pénzbeli követeléseit. Arra hivatkozva, hogy (jogi és politikai értelemben) már rég lezárta mindenkivel a hadi károk megtérítésének témáját s a hozzá kapcsolódó ügyeket.
A jóvátételről két meghatározó nemzetközi szerződés született. Az egyik 1945 után, a másik a német újraegyesítés előtt (1990-ben), amelyet szintén a győztes nagyhatalmak kötöttek Berlinnel a hitleri korszak háborús örökségének kezeléséről és rendezéséről, megállapítva, hogy további kifizetésekre nincs szükség.
Az utóbbi „papírt” Athén is elismerte, amivel lényegében deklarálta, hogy befejezettnek tekinti a tárgykört. Az előző jóvátételi megállapodást úgyszintén elfogadta a görög kormány, ráadásul aláírta, hogy nincs további követelése Németországgal szemben.
A háború után az akkori Nyugat-Németország 25 millió dollár (jelenlegi árfolyamon kétmilliárd euró) értékű gépi berendezéseket küldött Görögországnak. Nem rajta múlott, hogy a szállítmány soha nem ért célba. Később pénzt is utalt Athénnak. Előbb (1953-ban) kétszázmillió márka befektetési hitelt, majd (1960-ban) 115 millió márkát (mai értéken majdnem kétszázmillió eurót) az áldozatok hozzátartozóinak.
Ciprasz most mégis azt állítja, hogy az 1990-es szerződés csupán jogi trükk, ezért kormánya továbbra is követeli a II. világháborús német megszálláskor okozott károk pénzbeli megváltását. Berlin azonban hajthatatlan. A görög parlament vonatkozó határozatának elfogadása napján a Merkel-kabinet azonnal meg is üzente Athénnak: a német háborús jóvátétel kérdését már „végleg rendezték”.
