Messina

1315-ben annyira csapadékossá vált a világ időjárása, hogy a gabona a földeken elrothadt. A gazdák megették a vetőmagot, a jószágot, végül a macskák és a patkányok is az asztalokra kerültek. Az éhező városokat mocsok és kosz uralta, ami kedvezett a rágcsálók és a járványok gyors terjedésének a legyengült lakosság körében. A pestisjárvány a mongolok közt tört ki legelőször. Az ellenség, hogy megtörje egy mongol város lakosságát, katapultokkal a városfalakon belülre lőtte a pestissel fertőzött holttesteket. A védők kitörtek, és 12 hajóval elindultak. Mire kikötöttek, a hajókon mindenki halott vagy beteg volt. A kór fél év alatt megfelezte Szicília lakosságát, aztán elindult a kontinens belseje felé, és megharmadolta azt. Az a 12 hajó, fedélzetén a pestissel, 1347-ben a szicíliai Messina kikötőjében kötött ki, magával hozva Európába a fekete halált.

A sors fintora, hogy ezen a területen a görögök alapítottak legelőször várost, melyet a kikötő íves alakja után Zanklénak neveztek el, ami kaszát jelent. A nagykaszás motívuma ma is fellelhető Messina templomaiban, múzeumaiban, szobrain. A nagy pestisjárvány és a világháborúk között is állandóan ott lebegett a halál a város felett: számos földrengés és cunami pusztított a környéken. A Messinát teljesen elpusztító utolsó földrengés 110 éve söpört végig a városon, hatvanezer ember halálát okozva alig egy perc alatt.

Dacolva a város fekete múltjával, a szicíliaiak ma egy virágzó Messinában élnek. A sziget és az olasz csizma orra között itt a legrövidebb a távolság, ami élénk kereskedelmet generál. A szigetre érkező vonatszerelvények is Messinában gurulnak le a kompokról. A kikötőbe érkezőket a város egyik jelképe, a bronzból öntött 7 méter magas Madonna-szobor köszönti. A látogatók szeme rögtön megakad a domboldalon emelt hatalmas Sacrario di Cristo Re templomon, ahol több ezer hősi halott nyugszik. Értük az a több mázsás harang kong, amelyet világháborús puskákból öntöttek. Nem messze tőle áll a pompás Santuario della Madonna di Montalto templom, amely építésének pontos helyét és alakját egy fehér galamb jelölte meg. Az elmúlt nyolc évszázad földrengései után a messinaiak mindig ezt a templomot építették újjá legelőször. A templom előtti térről csodálatos kilátás nyílik a városra, a tengerszorosra, és az olasz csizma Calabria tartományára. Itt áll II. János Pál pápa életnagyságú szobra, amely 1988-as látogatásának állít emléket. A város kacskaringós, szűk és dimbes-dombos utcáin lassan a Dóm térre érünk. Ez Messina legforgalmasabb pontja. A Dómot a földrengések többször megsemmisítették, hosszú történelme során sokszor átépítették. Mai alakját az utolsó földrengés után kapta. A város legismertebb nevezetessége a Campanile. A hatvan méter magas óratorony a világ legnagyobb és legösszetettebb csillagászati órája. Nemcsak a pontos időt mutatja, hanem öröknaptárként is szolgál, de azt is megmutatja, hogy egyes bolygók épp mely csillagjegyben állnak. Minden délben tizenkét perces harangjáték követi az Úrangyalát, amely bemutatja Messina polgári és vallási történetét. Érdekessége az oroszlán bődítése (ilyen harangszó állítólag sehol sincs a világon), valamint az, hogy a kommunizmus idején végzett utolsó felújítás alkalmával az angyalokat és szenteket munkásokra és proletárokra cserélték. A téren áll még Neptun szökőkútja is, melyet Michelangelo egyik tanítványa tervezett, és a XVI. század legszebb fontanájának tartanak. Messinára egyébként nem jellemzőek sem a régi épületek, sem a szicíliai barokk, mivel 100–150 évenként erős földrengések döntötték romba a várost.