Mindenkinek van már legalább egy vagy több olyan rokona, ismerőse, barátja, aki külföldön keresi a boldogulást. Nem csupán a balkáni államokból, hanem számos új európai uniós tagországból is kolóniákban hagyják el otthonukat a fiatalok a Nyugat irányába – tette közzé a Deutsche Welle. A kommunizmus bukása óta Lettország lakosságának a több mint negyedét vesztette el. Románia és Litvánia sőt Magyarország esetében is hatszázalékos a kivándorlás aránya. Bulgáriában ma 22 százalékkal kevesebb ember él, mint 1990-ben, s az előrejelzések szerint 2050-re a lakosság újabb egynegyeddel fog csökkenni. Ezekben az országokban a népesség kétharmadának az elvesztéséért a kivándorlás jelensége a felelős, a fennmaradt emberhiány a natalitáscsökkenés számlájára írható.
A legközkedveltebb vándorlási célpont Németország, amelynek nem csupán az egészségügyi szektorban van szüksége munkaerőre. S mi volna logikusabb annál, mint hogy a környező országokban keresi a friss munkaerőt?
Németország nyitva áll a munkahelyet keresők számára, és a szakemberekért folyó globális szintű versenyben is nyerésre áll. Zajlik a munka azokon a törvényjavaslatokon is, amelyek a külföldiek, pontosabban az Európai Unión kívüli állampolgárok számára könnyítik meg a munkavállalást. Persze, a Vajdaságból kivándorlók többsége eddig is különösebb akadályok nélkül megtehette a munkavállaláshoz szükséges lépéseket a honosítási folyamat révén.
Nem minden esetben a szükség kényszeríti rá az embereket a kivándorlásra. Elmennek akkor is, ha csupán lehetőség adódik erre. A vonzó oktatási rendszer, a kedvezőbb munkafeltételek és a nemzetközi légkör is fontos szerepet játszik abban, ki miért távozik külföldre. A bérek nagysága is meghatározó tényező a döntésben, de nem mindig ez az egyetlen szempont.
Kelet-Európa országaiban a népesség elvesztése nem számít jelentős kérdésnek – számol be a Deutsche Welle. Ha mégis igen, akkor a jobboldali pártok nyomban a fehér pestis ellen mobilizálnák a polgárokat. A nők szemére vetik, hogy nem szülnek elég gyereket vagy hazaárulóknak titulálják a külföldre vándorlókat.
Mappes-Niediek, a Deutche Welle újságírója szerint a kivándorlás kérdésében az EU egyes tagállamai esetében a strukturális politika merül fel problémaként. A hatalmas külföldi befektetések formájában bevezetett fejlesztési modell nem jelent ugyanis megoldást az egyre csökkenő népességre. A bérek emelkedése ugyan otthon tartaná a munkavállalókat, a befektetők azonban ebben az esetben visszavonulót fújnának. A németországi újságíró szerint az alacsony adók – amelyekkel a külföldi vállalatokat csalogatják az országba – sem jelentenek gyógyírt a problémára, hiszen ezek a források hiányoznak az államkasszából akkor, amikor a fejletlen települések újjáélesztését fontolgatják.
Európa ugyan örömmel fogadja a Keletről érkező munkaerőt, de előbb-utóbb kénytelen lesz gondoskodni azokról az újonnan érkezettekről, akik az országban maradnak. Mappes-Niediek szerint az EU-nak már a következő költségvetési időszakban növelnie kellene az ún. kohéziós alapokat, ahelyett hogy csökkenti. A források azon államok támogatására szánt alapok, amelyek esetében az egy főre jutó társadalmi össztermék az EU-átlag 90 százaléka alá esik. A szakértő hozzáteszi, hogy hatékonyabb volna, ha az erőforrásokat régiónként osztanák ki.
Nem csupán az egészségügyi ágazatban égető a munkaerőhiány, más iparágak is megsínylik a szakemberek elvándorlását, ugyanis az építőiparban dolgozók száma is drasztikusan csökkent az utóbbi időben. A kelet-európai régiókban az építkezési projektek hónapokig váratnak magukra, hiszen nincs elég munkás. Ha azonban a munkásokat jobban megfizetnék, az általuk épített lakások ára oly magasra szökne, hogy nem tudnák eladni őket, mivel a lakásvásárlókat sem veti fel a pénz, így ez egy ördögi kör.
A vajdasági falvakban szinte lehetetlenné vált a kőművesek, az idénymunkások, a különféle mesterek mellett a hentesek és a böllérek felfogadása. Alig maradt valaki, aki munkába állna, így tolódnak a ház körüli javítások és a disznóvágások időpontjai.
