2024. május 10., péntek
HANGOK ÉS KÉPEK

Jégvirág és babérrózsa

Hóharmattal terített reggeli hegyoldal, égő galagonyabokrokkal és magasba sötétedő fenyőkkel, tükörhideg éggel, kipirult arccal és fázós ujjakkal – az ünnep emberhez mért csoda, kimért várakozás, félelem. Szorongás, hogy elmarad, remény, hogy beteljesül. Szegfűszeg, mandarin és ezüstpapír. Olyan, mint egy régen feladott képeslap, melyet saját címünkre postáztunk egykor, és minden alkalommal ünneplőbe öltözve, bizakodva és aggódva várunk. Várjuk saját küldeményünket, önmagunkról önmagunknak.

Jégvirágok (Dávid Csilla felvétele)

Jégvirágok (Dávid Csilla felvétele)

Mindenki, akit anya szült, vár. Anyánk emléke az első küldemény, amely vanília és sült almahéj illatával mellénk telepszik, ha az ünnep előestéjén egy pohár kadarkával egy kis számvetést tartunk, míg szemünk a fűtött szobán, függönyökön, ablakon és hegyoldalon túl valahol a csillagos égen jár. Máskor az ünnep egy poros ösvény, egy patak, pad és diófa képében hozza meghitt emlékeinket. Péter-Pálkor kékben oldódó rozmaringbokrokat, augusztusban édes illatú babérrózsákat, ősszel nagymosást, párás konyhaablakkal és kamrában sorakozó birsalmákkal. Az ünnep megszelídül. Már csak annyit várunk, hogy legyen, hogy gondolatának reménye, mint a jégvirág Mikulás-virradatkor, megmaradjon. Egy készülődés közel tudja hozni a távolt, az idő régmúlt szeletét és érdekesmód a korábban sohasem látott tájat vagy arcokat. Igen, a sohasem látott helyekre is elkísér. Hányszor álltunk egy hegycsúcson vagy egy patinás téren, és arra emlékeztünk, ami sosem történt meg velünk, pedig szép volt.

Az ünnep dobozokba rejtett damasztterítős, selyempapíros emlékek leltára. Készüljünk. Ne érjen bennünket váratlanul. Bontsuk ki szép csendesen dobozainkat, hajtsuk szét hófehér abroszainkat, és ujjunkkal követve a láthatatlan vonalat – az ünnep térkép – keressük meg saját üdvtörténetünket. Vajon hol tart és mennyire igaz és mennyire hiteles? Mert mindannyian Krisztus üdvtörténetének örökösei vagyunk. Saját a történetünk, saját a názáreti csillagunk, saját a kufárokkal vívott harcunk, saját a megkísértésünk, árulásunk, és az lesz megdöbbenésünk is, amikor a tömeg majd Barabást kiált. Béküljünk meg az ítélettel, ez a mi üdvtörténetünk. Hóharmat pislákoló galagonyabokrokkal, babérrózsa, mézes pálinka, csupán jégvirág vagyunk Mikulás-virradatkor, remény.