Zombor nem csupán a hosszú utcákon sorjázó celtiszeiről, vagyis bogyófáiról nevezetes, hanem a megyeháza előtt magasodó tiszafái is idegenforgalmi nevezetességnek számítanak. Gondozzák és ápolják is őket a Zelenilo kommunális közvállalat szakemberei.
A tiszafák őszi „karbantartása” (Fotó: Fekete J. József)
Ez a fafajta rosszul viseli az átültetést, ahol viszont gyökeret ver, szinte örök életű. Úgy tartják, hogy akár kilencezer évnél hosszabban is elélnek, de inkább kétezer évesre teszik a ma élő tiszafák legidősebb példányait. Kormeghatározásuk igencsak nehéz, a törzsük és ágaik ugyanis idővel üregessé válnak, és emiatt képtelenség megszámlálni az évgyűrűiket. Az átültetéssel szemben jól tűrik a nyesést, így koronájuk könnyen formázható. A héten ezen dolgoznak a zombori növénykertészek, eltávolítják a kúp alakú koronákat csúfító hajtásokat. Mivel termetes növényekről van szó, ehhez motorfűrészt és emelőkosaras járművet használnak.
A tiszafát mitikus növénynek tartják, és gyógyhatást tulajdonítanak neki. Ezzel szemben minden része erősen mérgező, egyedül az élénkpiros magköpenye nem, ami húsos, édes, a madarak kedvenc eledele, ám maga a mag mérgező, mint a növény minden porcikája. A madarak nem is emésztik meg a magot. Amikor még lovak vagy tehenek lakmározták a tiszafák zsenge hajtásait, a jószágok szinte varázsütésre elhullottak.
A megyeháza előtt álló tiszafákat 1902-ben, vagy 1903-ban ültették, erről nincs megbízható adat. Ránézésre szép korúnak tűnnek, de a fajtájukban, ezzel a korukkal csecsemőnek számítanak. Nadežda Radojević, a Zelenilo szakértője szerint ez a fafajta majdnem tájidegen a vidékünkön, hála viszont az egykor mocsaras talajnak, gyönyörű példányokká fejlődtek a város központjában. A klimatikus viszonyok azonban kedvezőtlenek számukra, így május és szeptember között ápolásra szorulnak, rendszeresen öntözni kell őket, és szükség szerint formázni a koronájukat.
Az ősz eleji nyesésük is rendszeres, ám ilyenkor jobb elkerülni a megyeháza környékét, mert a tiszafa lombozata legalább annyi port gyűjt a koronájába, mint amennyi vizet a gyökérzete fölszippant a talajból, és nyesés közben ez a por bizony száll.
Télen a fákra hullott havat is rendszeresen eltávolítják, hogy az idegenforgalmi látványosságnak tekintett növények tavaszra éljenek és viruljanak. A növény érintése egyébként nem veszélyes, de rágni, szopogatni, megenni nagyon nem kellene.
