Miért nem voltak diáklázadások Magyarországon?

Dr. Murai András előadása 1968 magyarországi vonatkozásairól a szabadkai VM4K-ban

Patyi Szilárd

2018. szeptember 15., 06:49

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Csütörtökön este egy új előadássorozat vette kezdetét a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban, amely az Európa és mi címet viseli. A sorozat első előadását dr. Murai András filmtörténész, filmesztéta, a Budapesti Metropolitan Egyetem intézetvezetője tartotta 1968 Magyarországon – Miért hagytuk, hogy így legyen? címen. A filmtörténész előadásában arra kereste a választ, hogy miért nem voltak hatással a magyar társadalomra az 1968-as események.

Az előadás első felében dr. Murai András 1968 világtörténeti jelentőségét hangsúlyozta, és főbb jellemzőit ismertette. A filmtörténész elmondta, hogy Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban az 1968-as évre úgy tekintenek, mint a XX. század második felének fordulópontjára. Murai szerint 1968 globális esemény volt, és függetlenül attól, hogy Franciaországban, az NSZK-ban vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokban vizsgáljuk a történéseket, vannak közös pontjai. Az egyik ilyen közös pont, hogy szerte a világon az események középpontjába az egyetemisták, a diákok kerültek. Ebben az évben egyetemfoglalások, diáktüntetések, véres összecsapások zajlottak Párizsban, Nyugat-Berlinben, New Yorkban, San Franciscóban. A másik közös pontja a marxizmus reneszánsza, hiszen ez az újbaloldali eszmék időszaka volt. A harmadik közös pont a szexuális forradalom volt, amely ekkor söpört végig a világon. Murai kiemelte, hogy a diáktüntetések és az összecsapások alkalmával olyan diákvezérek emelkedtek ki a tüntetésekből, akik aztán hosszú ideig meghatározó szerepet töltöttek be a közéletben, mint például Daniel Cohn-Bendit.

– Miközben nagyon sok hasonlóság van az 1968-as eseményekben, azt is lehet látni, hogy vannak nemzeti sajátosságok is. Valamelyest mást jelent Franciaországban, mást jelent Nyugat-Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban – mutatott rá a filmtörténész.

Így például Franciaországban a diáklázadások kifejezetten az egyetemi diákság mozgalmaiból nőtték ki magukat, az NSZK-ban az 1968-as események a náci múlttal való szembenézéssel párosultak, míg az Amerikai Egyesült Államokban az afroamerikaik egyenjogúságért vívott harca váltotta ki a diákmozgalmakat.

Murai elmondta, hogy nemcsak Európa nyugati részén zajlottak események, hanem a kommunista országokban is. A legismertebb a Csehszlovák reformtörekvések, az úgynevezett „prágai tavasz”, de Lengyelországban és Jugoszláviában is sor került diáktüntetésekre. Magyarországon azonban nem került sor összecsapásokra a karhatalom és a fiatalság között, nem voltak tömegtüntetések. Teljes volt a nyugalom. Mi volt ennek az oka?

– Összetett a kérdés és összetett a válasz. Az egyik lehetséges magyarázat 1956-tal van összefüggésben. A hatalomban még élesen élt az emlék a fiatalság és a forradalom összekapcsolódásáról. Ezért mindent megtettek, hogy a nyugat-európai forradalmi eszmék és hangulat ne kerüljön be Magyarországra. Ez egy nagyon fontos dolog, mert Nyugat-Európában ez a forradalmi eszmeiség teljes egészében marxista alapú volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt is marxista alapúnak vallotta magát, de attól a forradalomtól rettegett. 1956 azért is magyarázat, mert nemcsak a hatalomban élt a forradalom rémképe, hanem a magyar társadalomban is élt a megtorlás emléke – fejtette ki Murai András.

1968-ban azonban volt egy mozgalom, amely a Kádár-rendszer ellen lépett fel. Ez volt az úgynevezett „maoista összeesküvés”, amelyben azonban mindössze alig két tucat fiatal vett részt.

– Az egyik legnagyobb kihívás volt számomra, hogy megértsem, Magyarországon 1967-ben vagy 1968-ban egy húszéves fiatal, a Rákosi rendszer után, miért rajong Mao Ce-tung-ért? – tette fel a kérdést Murai Tamás.

Magyarországon akkor sem voltak tömeges megmozdulások, tüntetések, amikor a Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 20-áról 21-ére virradóra megszállták Csehszlovákiát, holott mintegy tizenkétezer magyar katona is részt vett a hadműveletben. A kevés magyar tiltakozás közül kiemelkedik Bauer Sándor, egy tizenhét éves középiskolás, aki Jan Palach cseh egyetemista példáját követve úgy fejezte ki nemtetszését a szovjet megszállás ellen, hogy felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében.

– Jan Palach temetésén Prágában nyolcszázezren voltak, Bauer Sándorén tízen, csak a szűk család, rendőri kísérettel – zárta előadását Murai András.

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége