A filmfesztivál második napján, vasárnap este, Rade Šerbedžijával találkozhatott a palicsi közönség. A népszerű színész, költő és zenész átvette a Lifka Sándor-díjat, majd pedig a szabadkai Jadran színpadon tartott koncertet. Előtte viszont az újságírókkal beszélgetett:
– Sokat jelent számomra ez a díj leginkább azért, mert az első díjazott Milena Dravić volt, akire rendkívül felnézek. Izgatott vagyok, mert nekem Szabadka a legfontosabb városom. A színészi hivatásom szinte itt csúcsosodott ki a nyolcvanas évek vége felé, hiszen része lehettem egy bámulatos színháznak. Ez nem csak Ljubiša Ristićnek köszönhető, hanem a közönségnek is, amely mindig nagyon jó energiákat sugárzott. Az egész szinte mozgalommá nőtte ki magát, nem is kizárólag a színházról szólt, rock koncerteket is magába foglalt. A másik ok pedig egészen személyes. Szabadkán ismertem meg a második feleségemet, Lenkát. Akkortájt ő fiatal rendező volt, én pedig két éve váltam el. Lenkával családot alapítottunk és azóta három gyerekünk született – mesélte Rade Šerbedžija.
A palicsi filmfesztivál vendége volt Eva Ras is, aki 2005-ben vette át a Lifka Sándor-díjat, ezúttal pedig a fesztivál jubilálása alkalmából osztotta meg személyes érzéseit az újságírókkal, a tegnapi sajtótájékoztatón:
– 1993-ban a fesztiválra igyekeztünk. Belgrádból délben kellett volna indulnunk, előtte egy órával pedig megtudtam, hogy a lányom elhunyt Párizsban. Ezt a fesztivált emiatt kiváltképp személyesen élem meg. Azóta 25 év telt el, a fesztivál pedig időközben naggyá vált. Idén a lányom emlékére és a fesztivál tiszteletére érkeztem. Amikor két és fél évtizedre nézünk vissza, emlékeznünk kell azokra is, akik már nincsenek közöttünk – mondta Eva Ras.
Az álmok keresése
Vasárnap, a versenyprogram keretében, a közönség megtekinthette a Kristályhattyú című fehérorosz alkotást, amelynek különleges képi világa magával ragadta a nézőket. A film a kilencvenes éveket idézi fel, az álmok kereséséről szól, az ún. amerikai álomról és az életről egy tranzícióban levő országban. A filmfesztivál vendége volt Darya Zhuk, az alkotás rendezője és Alina Nasibullin, a film egyik szereplője:
– Ez egy nagyon személyes film, de nem önéletrajzi. Tulajdonképpen hallottam egy történetet a barátomtól, majd pedig kiderült, hogy másoknak is vannak hasonló történeteik. Így arra gondoltam, hogy erről érdemes lenne filmet készíteni – hallottuk a rendezőtől.
Ukrán filmek a filmfesztiválon
Vasárnap a Párhuzamok és ütközések programrészben három ukrán alkotást tekinthettek meg a nézők. A tegnapi sajtójékoztatón a Vulkán című filmről Serhiy Stepansky, a film főszereplője beszélt:
– A forgatás mély nyomot hagyott bennem, utána négy hónap kellett ahhoz, hogy magamhoz térjek. Nehéz folyamat volt, ugyanakkor egyik legkedvesebb élményem. Másmilyen vagyok, mint az általam eljátszott figura, de úgy érzem, hogy időközben változtam, annyira hatott rám ez a film. Szerintem Roman Bondarchuk rendező elképzelte, hogy különböző helyzetekben ő hogyan reagálna. Mi már régóta ismerjük egymást és talán főleg ezért választott engem erre a szerepre. Ismerem őt eléggé ahhoz, hogy nekem nem kell túl sokat magyaráznia. Más országokhoz hasonlóan Ukrajna is változásokon megy keresztül, de a modernizálási folyamat nem halad zökkenőmentesen. Nem könnyű az ukrajnai színészek élete – hallottuk Serhiy Stepansky-tól.
Ugyancsak a tegnapi sajtótáékoztatón köszönthettük Vadym Kovaliovot és Eugen Grigorievet, a When The Trees Fall (Amikor a fák dőlnek) című film szereplőit:
– Ez volt az első szerepünk játékfilmben és sokat készültünk. A peremvidéken nőttem fel, így jól tudom milyen az általam eljátszott figura, aki az anyjával él és megelégszik a kis életével. Szerettem volna másoknak is megmutatni, hogyan élnek ezek az emberek. Ukrajnában valóban nehéz a színészek élete. Hálásak vagyunk Marysia Nikitiuknak, a film rendezőjének, hogy részei lehettünk a filmjének. A forgatás idején megtapasztaltuk, milyen is egy nagy játékfilmben szerepelni és ez óriási élmény volt számunkra – fejtette ki Vadym Kovaliov.
Taxis történetek
A Fekete-tengeri országok filmtermését bemutató programrészben, vasárnap A pénz szaga című török filmet láthatták az érdeklődők. Ahmet Boyacıoğlu a film rendezője nem először járt már Palicson, 2012-ben a zsűri tagja volt, 2013-ban pedig az új török filmeket bemutató programrész válogatója.
– Tíz évvel ezelőtt, amikor taxiba ültem, a sofőr elkezdett velem beszélgetni. Azt mondta, hogy megdöbbennék, ha hallanám mindazt, amit ő hall munka közben, mert mindenféle embereket szállít. Egyesek egymás közt, mások telefonon, gyanús üzleti megbeszéléseket folytatnak, itt mérhetől le leginkább, hogy mekkora méreteket ölt a korrupció. Nagyon örülök, hogy a filmemet a palicsi filmfesztiválon vetítik, mert azon ritka fesztiválok közé tartozik, ahol még mindig a film a fontos. Ilyen még például a Karlovy Vary-i, a szófiai és a San Sebastian-i. Sajnos a Cannes-i és a berlini már egyáltalán nem a filmekről, hanem a marketingről szólnak – hallottuk a rendezőtől.
