Két tornyosi fiatalember néhány évvel ezelőtt a legnagyobb közösségi oldalon egyfajta polgárpukkasztásként hívott életre egy eseményt, amely a tornyosiak medencéjét követeli vissza. A poénkodás azonban az évek folyamán kinőtte magát, és az oldal a Zenta községhez tartozó falu medencéjének a szép emlékét felidézők és visszasírók virtuális zarándokhelyévé vált.
– Huszonegy éves fiatalként érdekesnek tartottuk azt, hogy létrehozhatunk egy sokakat megosztó eseményt, amiből persze akár még jó dolog is kisülhet, de ha mást nem is, egy nagyot nevetünk az oldalra ellátogatók reakcióin és hozzászólásain, esetleg valaki régi képekkel is meglep minket – nyilatkozta lapunknak a Vissza a medencét Tornyosnak! című eseményt barátjával karöltve létrehozó, jelenleg Topolyán élő és dolgozó Homolya Viktor.
Megemlítette, hogy kezdetben, miután az emberek elkezdtek érdeklődni a kezdeményezésük iránt, az ő szemük is felcsillant, de amióta semmilyen konkrét előrelépés nem történt a medence rendbetétele érdekében, az ő lelkesedésük is egy kicsit alábbhagyott. Márpedig a fiatalember elmondása és a bejegyzéséhez hozzászólók visszaemlékezése szerint a múlt század hetvenes éveinek közepén megnyílt tornyosi medence nemcsak a falubeliek, hanem a környéken élők körében is rendkívül nagy népszerűségnek örvendett.
Beszélgetőtársunk elmondása szerint az illetékesek sokáig tanakodtak, hogy hova építsék a medencét, mert szép, fával beültetett helyre volt szükségük, ahol víz is van bőven, meg a település központjához is közel van, és a megközelítése sem okoz gondot.
Végül a helyi mezőgazdasági birtok melletti területet nézték ki maguknak, s a birtokon dolgozó emberek hathatós segítségével meg is épült a medence, aminek köszönhetően ők családtagjaikkal együtt két éven keresztül ingyen lubickolhattak. A medence mellé pedig kutat, menzát és öltözőket is kiépítettek, s annyira népszerű lett a hely, hogy Zentáról, Topolyáról és Szabadkáról jártak ide fürödni az emberek.
– Szüleim mesélték, hogy hétvégeken rengeteg autó parkolt a medence előtt, s annyi törölköző volt leterítve, mint Makarskán a főidényben – mesélte Viktor. A medence nemcsak fürdőzési lehetőséget nyújtott az idelátogatóknak, hanem különféle rendezvényekkel is változatosabbá tette a tornyosiak életét: falusi olimpiát, a környező városok sportolóinak a részvételével pedig úszóversenyeket is rendeztek. Volt itt tűzoltótábor, aratóverseny és még sok más rendezvény is.
A kilencvenes évek elején még működött a fürdőhely, de a háborús időszakot követően az egymást váltó tulajdonosok teljesen elhanyagolták a tornyosiak „tengerpartjának” a rendezését. Végül már klór és szűrő sem volt a víz tisztításához, így egy-egy eső után az egész vizet le kellett cserélni a medencében, amit persze a mezőgazdasági birtok illetékesei sem néztek jó szemmel, és elzárták a medencét tápláló csapot. Lassan a fürdőhely feledésbe merült.
Beszélgetőtársunk elmondta, hogy a kortársainak túlnyomó része fölöslegesnek tekintette az igyekezetét. Voltak, akik szerint Tornyosnak már nem is lenne szüksége a medencére, nem itt kellene harcolnia érte.
– Elhiszem, hogy ez nem egy nagy dolog, de sokan ennyit sem tettek a medencéért, a falujukért. Megértem az idősebbeket is, hogy nem is akarnak beleszólni, szerintük ezt a vasat már nekünk kell kovácsolni – jegyezte meg a fiatalember, hozzátéve, hogy az idők folyamán ez a falu is nagyon sokfelé szakadt, rengetegen el is költöztek, ahogyan ő is. Ennek ellenére Viktor szívesen jár vissza Tornyosra, mivel rengeteg emlék fűzi ide. Barátai és rokonai mellett közöttük van ez a medence is.
– A szüleim, húgommal együtt, Németországban élnek, testvérem pedig Csantavéren… Úgy gondolom, evvel nagyjából elmondtam, hogy milyen intenzitással változik meg egy kis falu élete – mondta, s hozzáfűzte, hogy ennek ellenére abban reménykedik, hogy valaki fölújítja az igen romos állapotban lévő medencét, és a faluban lesznek még olyanok, akik élvezni tudják a környéknek és a falunak az adottságait.
– Érdekes ez az élet. Egykoron a Szabadka–Topolya–Zenta háromszögből Tornyosra jártak az emberek, ma pedig mindenki a környező városokba megy – jegyezte meg végszóként.
