Szabadkai kihelyezett ülésén a migránsválság eddigi állomásairól és a jövőben megoldandó kérdésekről tárgyalt a Szerbiai Képviselőház emberi és kisebbségi jogi és nemek közötti egyenjogúsági bizottsága. Az ülésre olyan tisztségviselőket, aktivistákat, intézményvezetőket is meghívtak, akik több éve foglalkoznak a Szerbiát és Európát érintő kérdéssel. Az ülés után a képviselők ellátogattak a szabadkai ideiglenes befogadóállomásra, ahol jelenleg 96 személy tartózkodik.
Meho Omerović, a bizottság elnökének szavai szerint Szerbia immár több mint húsz éve szembesül a migrációs folyamatok különböző formáival. Ami a két évvel ezelőtt elharapódzó válságot illeti, a közel-keleti és afrikai migránsok java része az Európai Unió valamelyik országa felé tart, Szerbia számukra csupán tranzitország, ugyanakkor az úgynevezett balkáni útvonal lezárását követően mind hosszabb időt töltenek az ország területén – emelte ki Omerović. Mint hozzátette, mindennek okán Szerbia különböző intézkedéseket volt kénytelen foganatosítani. Ezek egyrészt a menekültek megsegítésére irányultak, másrészt az embercsempészet megfékezésére – hallhatták a jelenlevők, mint ahogyan azt a megállapítást is, hogy Szabadka egyike Szerbia azon városainak, amelyek a legkifejezettebben szembesültek a migránsválsággal, illetve annak következményeivel. A migránsválság kapcsán a bizottság a jövőben is elsősorban az emberi jogok, illetve Szerbia nemzetközi kötelezettségei tiszteletben tartásának a felügyeletére összpontosít – emelte ki Omerović.
Köszöntőjében Bogdan Laban, Szabadka polgármestere a város multikulturális jellegét hangsúlyozta, kifejezvén abbéli véleményét, hogy ezzel a ténnyel magyarázható, hogy a város mindvégig emberségesen viszonyult a migránsokhoz. A migránsok 2014 előtt nem formális táborokban tartózkodtak a város területén, ettől kezdve a város elkezdett az anyák és a gyermekek védelmére összpontosítani, majd megépült a befogadóállomás – tette hozzá a polgármester.
Vladica Dimitrov, Dimitrovgrad polgármestere a helyi aktualitásokról számolt be. Miután 2015-ben az egykori kaszárnya területén szállásolták el sátrakban a migránsokat, 2016-ban megnyílt a száz személy elszállásolására alkalmas ideiglenes befogadóközpont. A létesítményben ma 81 migráns lakik, többségük a családjával, csak négyen egyedülállóak közülük. Az elszállásoltak közül 42-en gyermekek, 12-en általános iskolába, 8-an pedig középiskolába járnak. A migránsok meglehetősen jól integrálódtak, a helyi rekreációs és sportközpont aktivitásaiban is részt vesznek, a településen pedig nem történtek olyan incidensek, amelyek összefüggésbe hozhatók a migránsokkal – emelte ki Dimitrov. Szerinte a szerb kormánynak és államvezetésnek mielőbb választ kellene adnia a kérdésre, hogy mik a tervei azokkal a migránsokkal, akik hosszabb ideje tartózkodnak Szerbia területén.
Nenad Ivanišević, az építési, közlekedési és infrastrukturális minisztérium államtitkára korábban a munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium államtitkáraként került érintkezésbe a migránsválsággal. Szavai szerint az EU-nak és a különböző támogató szervezeteknek köszönhetően Szerbia szinte egyetlen dinárt nem költött a válság kezelésére, és reményét fejezte ki, hogy a támogatás a jövőben sem apad el. Az EU az utóbbi néhány évben 90 és 100 millió euró közötti összeggel segítette Szerbiát a menekültválság kezelésében.
– Büszke vagyok arra, hogy Szerbia az emberségesség útját választotta. Büszke vagyok arra a preševói rendőrre, aki magához ölelte a földön alvó migráns gyermeket, vagy arra a šidi rendőrre, aki a hóban játszott az afganisztáni gyermekekkel, akik életükben először láttak havat. Mindez nem áll munkaköri leírásukban – fogalmazott Ivanišević, aki szerint veszélyes bárkire is azt mondani, hogy „zavar”. Jugoszlávia 1956-ban a magyarországi menekülteket is befogadta, Szabadka, illetve Palics pedig 1993-ban a boszniai menekülteket – tette hozzá a tisztségviselő.
Ružica Nikolić (Szerb Radikális Párt) nem értett egyet a megállapítással, hogy Szerbia a migránsválság tekintetében ura a helyzetnek. Szerinte elfogadhatatlan, hogy a migránsok úgy és ott léptek, illetve lépnek az ország területére, ahogyan és ahol csak akartak/akarnak, teljesen ellenőrizetlenül. Ezzel szemben a szomszédos Magyarország felelősségteljesen lépett fel, az ország érdekeit helyezte előtérbe – tette hozzá a képviselő.
A Szerb Haladó Párt képviselőinek soraiból Ljiljana Malušić bizottsági tag ítélte el az előtte felszólalónak a szavait, mint kifejtette: „Az élet szépsége a sokszínűségben rejlik. Ezért büszke a szerb államvezetés politikájára. Mindig arra kell gondolni, hogy bárki bármikor a migránsokhoz hasonló helyzetbe kerülhet.”
Tomislav Žigmanović, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének képviselője indokoltnak tartja azoknak a polgároknak a kártérítését, akiknek bármilyen kára, vesztesége származott a migránsválság okán. A migránsok nemcsak lakatlan tanyákra hatoltak be, hanem gyümölcsösökbe, veteményesekbe vagy házak udvarába is, helyenként tetemes kárt okozva – érvelt a politikus, aki szerint érdemes lenne megfontolni a kártérítés lehetőségét.
Ezzel a meglátással Olena Papuga, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselője is egyetértett, és kifejtette, hogy értékelése szerint a felnőtt migránsokkal is foglalkozni kellene, nem csak a gyermekeikkel. Különböző oktató jellegű programok keretében meg kellene őket ismertetni a helyi szokásokkal, szabályokkal és kultúrával, mert ha megtanulják tisztelni ezeket, feltehetően senki sem fordul ellenük – nyomatékosította Papuga.
Az ülésen egyebek mellett az is kiderült, hogy Szerbiában jelenleg 3882 migráns és menekült tartózkodik. Nagyjából ezren a menedékkérő központokban, a többiek pedig valamelyik ideiglenes befogadóállomáson. A menekültek 54 százaléka afganisztáni, 16 százalékuk iraki, 13 százalékuk pakisztáni, 15 százalékuk iráni, 2,4 százalékuk pedig szíriai. Az utóbbi öt évben 700 ezren jelezték menedékkérő szándékukat Szerbiában, végül azonban csak valamivel több mint 1700-an folyamodtak menedékért az országban.
