Mészáros Zoltán szabadkai történész az 1956-os forradalomról és szabadságharcról tartott előadást Belgrádban. A Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi városi szervezetében megtartott előadáson, amelyen elsősorban azt boncolgatta, miként tekintett Jugoszlávia az akkori eseményekre, egyebek mellett rámutatott, mi okozta a magyar nép körében az egyre inkább felszínre törő elégedetlenséget, ugyanakkor ecsetelte az akkori titói Jugoszláviára és Magyarországra ránehezedő kommunizmus közötti párhuzamokat és ellentéteket.
Mészáros Zoltán kiemelte, 1956 teljesen más megvilágításba helyezte a magyar népet a világ előtt. Még Albert Camus is elismerte a magyarok hősiességét a szabadság kivívásában.
De hogy rávilágítson, mi hozta felszínre a nép egyenlőség és szabadság iránti vágyát, részletezte azokat az előzményeket, amelyek teljes elégedetlenséget váltottak ki a népben. Elmondta: a sztálini kommunizmus idején Magyarországon a nép egy olyan kommunista elit diktatúrája alatt szenvedett, amely elnyomást gyakorolt a falun élő lakosságra, a munkásosztályra, az értelmiségre, vagyis a társadalom minden rétegére egyaránt. Minden polgár azt akarta, hogy a diktatúrának vége legyen.
Mészáros Zoltán elmagyarázta, mi történt ez alatt az idő alatt Szovjetunió területén, mi okozott a sztálini kommunizmusban bizonytalanságot, és miért alkalmazták eszközként a megfélemlítést és elnyomást. Elmondta, az elnyomástól a titói kommunizmus sem volt mentes, de mint hangsúlyozta, a titoizmusban a szovjet támadás miatt következett be változás. A történész rámutatott: bár a hazai történelemkönyvek szerint Tito szakított Sztálin politikájával, valójában Sztálin akart megszabadulni Titótól. Nem tudni, miért. Lehet, azért, mert paranoiás félelemtől szenvedett, vagy attól tartott, hogy Titónak sikerült a környező kommunistákkal egy nagy balkáni kommunista államot megalkotnia. Tito erre a támadásra nagyon jól reagált, így nem sikerült őt megsemmisíteni. Ezután Jugoszláviában hamarosan megjelent az önigazgatás, és ez hozzájárult ahhoz, hogy enyhüljön a diktatúra.
A magyar kommunisták nem tudták követni az eseményeket, és 1956. október 23-án a nép fellázadt. Egyenlő elbírálást, szabadságot és az elnyomás felszámolását követelték. Szándékukat pedig a budapesti Sztálin-szobor ledöntésével tudatták.
Mészáros Zoltán elmondta, az 1956-os események a mai napig sok történészt késztetnek arra, hogy kutatásokat folytasson, hiszen számos momentum még ma is magyarázatra szorul.
