2024. május 9., csütörtök

A kiterebélyesedett fa

A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitója közösségünk ünnepe, de a számvetés ideje is

A Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitója mindig fontos esemény közösségünk életében. Az idén hatványozottan az volt, hiszen a vasárnap esti rendezvény jelentős évfordulók jegyében szerveződött: 65 éve, 1952-ben rendezték meg a palicsi Magyar Ünnepi Játékokat. Négy napja alatt több mint 50 ezer vajdasági magyar ember vett részt rajta. Az akkori hatalom megijedt, betiltotta, és csak hosszú kihagyás után sikerült újraélesztenie az 1992-ben megalakult Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek. Az idei, immár 24. ünnepi játékok megnyitóját emellett a Szent László- és az Arany-emlékév, valamint a reformáció 500. évfordulója jegyében tartották meg.

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntőjében olyan fontos feladatokat, vállalásokat, hitvallást fogalmazott meg, amelyek olyan fogalmakkal fejezhetők ki a leginkább mint az anyanyelv közösséget teremtő megtartó ereje, az örökségünk és a kötelékek fölötti őrködés, tanúságtétel összetartozásunkról, közösségünk szolgálata.

– Itt, a déli végeken nem kell elmagyarázni, mit is jelent az idők zivatarja, mert nincs még egy olyan nemzetrész, amelynek ennyi megpróbáltatást kellett volna elviselnie – emelte ki ünnepi beszédében dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, és hozzátette, hogy a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok ékes bizonyítéka az idők zivatarjait kiálló vajdasági magyar közösség életerejének.

Mint fogalmazott, a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitója a számvetés napja is, amikor egy pillanatra meg lehet állni és áttekinteni, mit sikerült elérni, mit megtartani a ránk hagyott értékekből, és hova tartunk a jövőben.

Dr. Szilágyi Péter szerint a vajdasági magyarok nemcsak megőrizték az ősöktől kapott hagyatékot, hanem megteremtették hosszú távú fenntartásának a feltételeit is. A Kárpát-medencében csak itt sikerült megvalósítani az oktatási és művelődési önrendelkezést. A délvidéki magyarok hite és bátorsága utat mutat minden nemzetrésznek, hogy miként lehet és kell harcolni a közösség megmaradásáért. Bácska, Bánát és Szerémség magyarjai számos kezdeményezést fogalmaztak meg és váltottak valóra. A helyettes államtitkár a valóra vált kezdeményezések közül megemlítette az Európa Kollégiumot, a szórványkollégiumokat és a gazdaságfejlesztési programot.

– Napjainkban újra olyan fergeteg köszöntött Európára, amikor újra szükség van arra a szilárd kiállásra, amelyről a vajdasági magyarok már bizonyosságot tettek – hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Mint kiemelte, 940 évvel ezelőtt is ez volt a helyzet, amikor Szent László uralkodott, aki felülemelkedve a külső és belső viszályokon egyszerre védte meg Európa határait, és állította Magyarországot Európa védőbástyájává. Szent László után minden nemzedéknek választ kell adnia, meg tudjuk-e őrizni keresztény hitünket, megtartani saját identitásunkat, tudunk-e egyéni érdekeinket háttérbe szorítva a közösségért dolgozni.

– Nagy célok várnak ránk, amelyeknek az elérésében továbbra is számítunk a vajdasági magyarságra. Történelmi szerepvállalásra van szükség, hogy közös értékeinket meg tudjuk védeni, ezért arra kérem önöket, hogy helytállásukkal mutassanak példát, vegyenek részt a jövő évi választásokon, regisztráljanak és szavazzanak – mondta dr. Szilágyi Péter.

– Szülőföldjén, kultúrájában, nyelvében, hagyományaiban megmaradni akaró közösségként élte meg magát a második világháború után alig hét évvel, 1952-ben a vajdasági magyarság. Ez volt a palicsi ünnepi játékok, és ennek az üzenetét akarták tudatosítani a háborúval sújtott, széteső országban az élni és alkotni vágyó vajdasági magyarok a 90-es évek elején – mondta ünnepi beszédében Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az ünnepi játékok története kapcsán, majd így folytatta: – Öt évvel ezelőtt ültettük el itt, Palicson a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok facsemetéjét, ezzel tisztelegve az akkor hatvan éve megtartott első játékok résztvevőinek emléke előtt. A természet rendje szerint a fa terebélyesedik, mintegy szimbólumaként a kulturális tevékenységeknek, ami az emberek lelkében ver gyökeret zenével, tánccal, szavalatokkal leírt szavakkal. Kikezdhetetlen és megtörhetetlen az a nemzet, amelynek lelkében erősen él a hite, nyelve és a hagyománya.

Pásztor István beszédében megemlékezett azokról, akik a magyar kultúra fennmaradásáért munkálkodtak és nem lehetnek már köztük, de az életük szólt arról, hogy hitünk, kulturális értékeink megmaradjanak, tovább hagyományozódjanak. Ők azok, akik nélkül a vajdasági táj szegényebbé, sivárabbá változott volna.

Pásztor István kitért az idei, Szent László- és Arany János-emlékév üzenetére is: nemzeti nagyságaink múlhatatlan történelmi és művészi teljesítménye ma is teremtő erővel bír. A mai korban alkotók és a közéletben tevékeny szerepet vállalók számára nem lehet más feladat, mint megfelelni a nemzet nagyságainak. Ez komoly kihívás, mert mint az emlékévek is megmutatják, szellemi téren is gazdag nemzet vagyunk. Mint Pásztor István kiemelte: mindenképp érdemes elolvasni Arany János 140 éve irt Kozmopolita költészet című versét. A legszebben idézhető sora: Nekem áldott az a bölcső,// Mely magyarrá ringatott …Arany ebben saját állásfoglalását hirdeti, szemben azokkal, akik másfajta eszméket vallanak. Itt nem a nemzeti áll szemben az emberivel, hanem a nemzeti azzal az elképzeléssel, hogy lehetséges volna emberi, művészi üzenetet megfogalmazni a nemzeti kereteken kívül. Arany János igazát az idő igazolta. Arany a lényeget nagyon jól megfogalmazta: nem nemzetet kell teremteni a művészet által, de hinni kell, ha nem máshol keressük a kiteljesedést, hanem ebben a kultúrában, amely a sajátunk, az teremtő erővel bír. Majd másfél évszázad távlatából is jól látni, hogy Arany tekintete tiszta volt, lelke meg nem alkuvó, költészetének teremtő ereje van, ezért gondolatiságában ma is elevenen hat. Ma is meg kell szívlelni Arany szavait: mindig csak a teljesítmény, soha nem az üres gőg, mindig csak a belső tartás, és soha nem a külső megfelelni vágyás.

A palicsi Vigadóban a jelenlevők megtekinthették Móser Zoltán Tiszta hittel, erős kézzel című fényképkiállítását, amely a Kárpát-medencében fellelhető Szent László-freskókat örökíti meg, továbbá egy összeállítást Nemes Fekete Edit Arany János élete, gondolatvilága és művei ihlette kollázssorozatából. A tartalmas, sokszínű, színvonalas ünnepi műsorban fellépett: Verebes Krnács Erika előadóművész, az idei Külhoni Magyarságért Díj egyik kitüntetettje, Zsoldos Ervin zeneszerző, muzsikus, verséneklő, Tóth Péter és Hajvert Ákos Radnóti-díjas versmondók, Török Noémi, a Juhász zenekar, a Talentum ifjúsági táncegyüttes, a 2016. évi Vajdasági Gyermek Szólótáncverseny páros kategóriájának díjazottjai, továbbá a Szabadkai Zeneiskola alkalmi vonós triója.

A megnyitóünnepségen bemutatták a Dudás Károly válogatott írásait tartalmazó Nem éltünk gyöngyszigeten című kötetet is. Az íróval dr. Mák Ferenc irodalomtörténész beszélgetett. A délvidéki magyarság három nemzedékének sorstörténetei találhatók a kötetben, hisz Dudás huszonéves újságíróként is számos idős emberrel beszélgetett el az életéről, örömmel járta leginkább Dormán László fotóssal a Délvidék településeit. Gyakran kerékpáron, traktoron, gyalog jutottak el a legeldugottabb falvakba, szórványtelepülésekre is. Nagyon fontos volt számára, hogy közvetlen kapcsolatot alakítson ki az emberekkel, hogy leírhassa e közösség harcait, az egyes emberek küzdelmeit. Nem szívlelhette soha a lila ködről szóló írásokat, inkább az itteni emberek életét örökítette meg. Szintén a Forum Könyvkiadó gondozásában hamarosan napvilágot lát a második kötet is.