2024. március 29., péntek

Azok a Sárkány fiúk

Széljegyzet a horgosi Sárkány Tamás és Sárkány Balázs Közös keret című magyarkanizsai tárlatához
(fotó: Puskás Károly)

(fotó: Puskás Károly)

Nincs rá jobb szó: játékosság. Ez a fogalom villan be a szemlélőnek, amint ellátogat a Dobó Tihamér Képtárba, ahol a horgosi ifjú képzőművészek – mellesleg fivérekről van szó – közös tárlatát tekinthetik meg az érdeklődők.

Aztán a játékosság mellé gyorsan odakívánkozik egy másik megállapítás is. Fiatalság. Ez a kicsit kesernyés észrevétel, ez a szomorkásan dühös, néha fölényeskedő kijelentés általában akkor szokott elhangzani, amikor a korban már vastagabbak hökkenten veszik tudomásul, hogy valami módon azért eljárt fölöttük az idő. Hogy az életünk bizonyos szakaszán túl már nem tudunk olyasmit produkálni, amit kezdőként, húszévesen könnyedén megoldottunk. Látom a kaján mosolyt az olvasó arcán. Igen – igaz ez a fekvőtámasztól kezdve az élet legintimebb részletéig. De ugyanígy igaz a művészi vitalitásra, az inspirációra is.

A Sárkány fiúk kiállítási anyaga a tanúsítvány arra, mekkora erő, fantázia, ihletettség, szenvedély, akarat munkálhat egy pályája legelején lévő ifjú emberben. Mindeközben mennyi pimaszság, szertelenség, mennyi lumineszcencia, kreatív energia szabadul föl, mihelyt a bensőséges létszemlélet világából kitörni vágyó ifjú művészek lehetőséget kapnak a bizonyításra. Olyankor a fiatal vér tüzétől hevítve nem finoman kopogtatnak valamelyik galériába, hanem – képletesen – berúgják az ajtót tokostul. Ahogy a Sárkány testvérek. A kiállításuk – amellett, hogy számos vizuális műfaji elemmel operál –, a témák, a művészi nyelvezet, és a már sejthető, de még kibontakozófélben lévő egyéni hanghordozás vagy látásmód mellett hallatlanul széles kínálatát adja a kompozíciókhoz fölhasznált eszközök, a matériák tekintetében. Texturális tobzódás. Kicsit Duchamp-os ugyan a fílingje, de bácskaiasan. A bontott épületanyagokból, jelentéktelen tárgyakból újrafogalmazott világ megrendítő pontossággal szemlélteti: igen, ez is egy dimenzió. Igen, ez is egy történet. Hisz a likacsos szűrőből manifesztálódó főnixmadár menten más minőséggé nemesül. Éppen úgy, ahogy a hézagos, agyonhasznált postaláda-rekeszek groteszk, „szlömösödött” mivoltukban is rólunk, itt élő emberekről szólnak. Erős, Sárkányos markolással van összefoglalva a korunk. Modern, mégis az irgalmasságról regélő totemek mellett, rozsdás szögekkel kivert, lekallantyúzott installációkon bámulható az ellenképünk. Érdemes megtekintenünk.