Szabadkán először 1890-ben ünnepelte meg a május 1-jét, a munka ünnepét tizenhat nyomdász, akikhez a későbbiekben más textil- és fémipari munkások is csatlakoztak. Habár az I. világháború utáni időszakban tilosak voltak az ilyen jellegű tömeges összejövetelek, mégis sokan megünnepelték ezt a napot, 1928-ban pedig a mai Lifka Sándor Art Mozi udvarában közel háromezer ember gyűlt össze, hogy szót emeljenek a munkásokért. A régen megfogalmazott 8-8-8 követelés és a munkások jogaiért való harc a mai napig aktuális, s az Önálló Szakszervezetek szabadkai szervezete az idén is röplapokat készít május 1-je kapcsán, melyen ezúttal nem a szöveg, hanem inkább a képek kapják a főszerepet. A röplapokon megemlékeznek azokról a munkásokról, akik a két háború között részt vettek a majálison, így Đuro Pucar, Lazar Nešić, Kizur István, Szabó Ida, Šimoković Rókus köszön majd vissza a fotókról, akik egykor kiálltak a munkások jogaiért, és akik 1928-ban megszervezték a munkás-megmozdulást a mozi udvarán. A későbbi években már szabadabban ünnepeltek a dolgozók. Akkoriban egészen más formája volt a majálisozásnak, mint manapság, ugyanis akkor még a Sétaerdő volt a központi helyszíne az ünnepnek, és nem Palics. Mivel több mint harminc éve Palicshoz kapcsolódik a majális, ezért az Önálló Szakszervezetek szabadkai szervezete május 1-jén ezen a helyszínen osztogatja majd a röplapjait a látogatók között.
