Az utóbbi hetekben, hónapokban egyre többször téma a Nyugat-Balkán az Európai Parlamentben és egyéb politikai körökben, sajnos vagy természetesen nem teljesen pozitív környezetben. Joseph Daul, az Európai Néppárt (EPP) elnöke vészriadót fújt a márciusi strasbourgi frakcióülésen, és figyelmeztetett mindenkit, hogy újra elszabadulhatnak az indulatok a nyugat-balkáni országokban, ezért itt az ideje, hogy tegyünk valamit ennek ellenében. Az elnök úr beszédén felbuzdulva több parlamenti testület is napirendjére tűzte a témát, és az EPP máltai nagygyűlésén egy sürgősségi határozatot is elfogadott a Nyugat-Balkánról. Részben örülök neki, hogy középpontba kerültek a térségünket érintő témák, azt viszont nem értem: miért kell az EU döntéshozóinak (újra!) valamilyen válsághelyzet annak érdekében, hogy végre odafigyeljenek a Balkánra?
Amellett, hogy mindenki megegyezik abban, hogy az unió legsikeresebb politikája a bővítési politikai, a további új tagok felvételének tempója körül már nem ekkora az egyetértés. Közép-Kelet-Európa országai, vagyis az ún. új tagállamok még mindig a legnyitottabbak bővítés ügyében. Magyarország pedig különösen erőteljesen támogatja a Nyugat-Balkán országainak felvételét.
Orbán Viktor miniszterelnök úr az Európai Néppárt máltai kongresszusán beszédében szintén kitért a Nyugat-Balkánra. Sürgette kollégáit és Brüsszelt, hogy ideje valami eredményt felmutatni a bővítés terén, azaz minél előbb fel kell venni egy nyugat-balkáni országot az EU tagállamai közé, hogy a többi csatlakozni vágyó ország lássa, hogy az immár több évtizedes erőfeszítéseik nem hiábavalóak. Újra hitelessé kell tenni az EU bővítés iránti elkötelezettségét. Osztom miniszterelnök úr véleményét, hogy Brüsszelnek következetesebb és határozottabb bővítési politikát kell folytatnia, hiszen az nemcsak Európa gazdasága vagy piacnyerés szempontjából fontos, hanem elsősorban biztonságpolitikai kérdés. A migránsválság megmutatta, hogy a nyugat-balkáni országok sorsa kölcsönösen össze van kötve az EU-val, és nem lehetnek sikeresek egymás nélkül.
Az elkövetkező hetekben, hónapokban több fórumon is lesz lehetőségem részt venni, amelyeknek témája a Nyugat-Balkán és a bővítés, és ahol elmondhatom véleményemet. Bízom benne, hogy a döntéshozók is felismerik ennek a fontosságát, és az új tagállamok csatlakozása végre túljut a formális és ünnepélyes ígéreteken.
