2024. április 20., szombat

A kompromisszumok nélküli tudományosság

Dr. Mészáros Zoltánt a múlt év végén nevezték ki a Létünk társadalomtudományi és kulturális folyóirat főszerkesztőjévé.

 Gondolom, javában készíti a folyóirat új számát.

– Igen, az új szám nagyjából elkészült, nem volt könnyű, de már olyan állapotban van, hogy csak alakítani, csiszolgatni kell rajta.

Mi az, ami megmarad az elkövetkezőkben is az eddigi szerkesztői gyakorlatból, és milyen változásokat, újdonságokat tapasztal majd az olvasó, amikor a jövőben a kezébe veszi a folyóiratot?

– Minden volt szerkesztőségi tagnak felajánlottam a folytatás lehetőségét, mert nem szeretném, hogy az újítás és a hagyományok tisztelete fordított arányosságban legyen. Szeretném, ha az eddiginél több vajdasági szerző írna a folyóiratba, de a magyarországi és a máshol élő szerzők munkáit is örömmel várom, ezekre is nagy szükség van.

A folyóiratot kompromisszumok nélküli tudományos folyóiratként képzelem el, még akkor is, ha ezek a standardok roppant szigorúak, de másként nincs értelme csinálni. Arra törekszem, hogy minél népesebb szerkesztőség dolgozzon a folyóiraton. Szeretném, hogy a vajdasági tudományos közösség érdekelt legyen a folyóirat tudományosságának az ellenőrzésében, ám a tudományos minőség biztosításában magyarországi, Kárpát-medencei sőt azon kívüli segítséget is igénybe veszek. Természetesen megtiszteltetésnek veszem, ha a vajdasági tudományos elit publikál a folyóiratban, ugyanakkor nyitva tartom a folyóiratot a kezdők és a doktoranduszok előtt is. El kell mondanom, hogy a szerkesztőbizottság felállítása rendkívül összetett feladat, remélem, hogy számról számra bővülni fog azoknak a köre, akik a szerkesztőbizottságban kívánnak lenni.

Egy tudományos folyóirat megjelenésének komoly pénzügyi vonatkozásai is vannak. Ettől iszonyúan nehéz folyóiratot szerkeszteni, hiszen sem a szerzőket, sem a véleményezőket nem lehet méltóképpen, sőt elégségesen sem megfizetni. A közeljövőben a szerény fizetség válhat valósággá.

Azért van ez így, mert a Forum Könyvkiadó és a Létünk sem akarja azt az utat járni, amelyen már sokan elindultak, nevezetesen, hogy megfizettetik a szerzőkkel a szakvéleményezést és a lektori és korrektori munkát, mert ez rendkívül igazságtalan lenne a pályakezdőkkel, de a már egyetemen dolgozókkal szemben is. Ezzel a kérdéssel már a tudományos publikációk körüli viharok belsejében is vagyunk. Szükséges a szakvélemény, szükséges a szelekció, amiben a már befutott tudósoknak van tapasztalatuk, rutinjuk, de ezt a felbecsülhetetlen értékű szakértelemet, ha szerényen is, meg kell becsülni.

El kell mondanom még azt is, hogy nemcsak a pénz tekintetében, hanem intellektuálisan is szükséges és pótolhatatlan az anyaországi támogatás, hiszen szociológiai értelemben a vajdasági magyar társadalom már nem teljes társadalom, mint például az erdélyi magyarságé. A Vajdasági magyarságból egész társadalmi rétegek hiányoznak, vagy csak nyomokban vannak jelen. Ezért a tudományos élet sem terjedhet ki mindenre, sőt még arra sem, ami igazán fontos lenne. Egyes tudós szakmai közösségek csupán néhány tagot számlálnak, sőt egész tudományterületek léteznek amelyeknek már nincs magyar művelőjük, sőt a viszonylag gyakran emlegetett tudományok területén is csak néhányan vannak Vajdaságban, akik tudósként tevékenykednek, így kevés az írás is. Anyaországi intellektuális háttér nélkül a Létünk tudományos volta nem tartható fenn. Ezért most a fő feladatom, hogy megtaláljam az érintkezési pontokat Magyarországon és Kárpát-medence-szerte. Ez sok utánajárást igényel.

Mely tudományterületek, nagy témák kapnak majd hangsúlyosabb szerepet (nekem úgy tűnik, mintha a természettudományok a közgondolkodásban háttérbe szorulnának)?

– Az első számban a történelemtudomány és a néprajz kap hangsúlyos szerepet, lévén hogy én történész vagyok, és a történészekkel való kapcsolataimat tudtam mozgósítani. A néprajz viszont azért kap főszerepet az első számban, mivel a Kiss Lajos Néprajzi Társaság egészen aktív, és volt egy sor megjelentethető cikkük, úgyhogy dr. Szőke Anna elnök asszony érdemei az első szám megjelenésében döntő jelentőségűek, sőt ebből a társaságból akadt olyan is, dr. Silling Léda, aki több tanulmányt véleményezett egyelőre teljesen ingyen.

Mindazonáltal a folyóirat nem lesz néprajzi és történelmi. Várom a jogtudomány, politológia, pszichológia, szociológia, filozófia, közgazdaságtan, neveléstudomány, oktatáselmélet és más tudományok művelőinek írásait is. Jelzésnek szánom, hogy az általam szerkesztett első Létünk első tanulmánya egy olyan lesz, amely a gazdaságot nemcsak mint mechanizmust vizsgálja, amit matematikai modellek írnak le, hanem úgy, hogy ezekhez a dimenziókhoz hozzáteszi az erkölcsöt és a méltányosság elvét is.

Ami a természettudományokat illeti, a nemzetközi gyakorlat az, hogy megvannak a maguk folyóiratai, a mi közösségünk azonban olyan kicsi, hogy a természettudományos közlések igazán ritkák. A Létünk befogadja a természettudományos, orvosi és az absztrakt tudományok (logika, matematika) közléseit is.

Még egy fontos dolog történt a Forum kiadóházon belül. A Létünk és a Híd többé nem konkurensként tekint egymásra, hanem partnerként, ezért született az a döntés a kiadóház szintjén, hogy az irodalommal és a magyar nyelvtudománnyal kapcsolatos közlések, és a szépirodalmi szövegek a Hídban jelennek meg. A népdalok, népmesék viták tárgyát képezhetnék és egyes, nem a magyar nyelvvel kapcsolatos lingvisztikai kérdések is. Ezekkel kapcsolatban pedig arra a megállapodásra jutottunk, hogy abban a folyóiratban jelenik meg a közlés, amelyikbe a szerző küldi. A fő szabály az, hogy a magyar nyelvtudomány, magyar irodalomtudomány és a szépirodalom a Hídban jelenik meg. Már volt is olyan, hogy valakit a Hídhoz irányítottam.

Feltételezem, a vajdasági magyar tudományos életen, a mi tudósainkon, a mi tudományos kutatásainkon, eredményeinken lesz a hangsúly.

– Igen, szeretném, hogy a vajdasági magyar tudományos teljesítmény a lehető legtöbb helyet kapjon a Létünkben, sőt azon is folyamatosan gondolkodom, hogy hogyan motiválhatnám a szerzőket, hogy minél többet és minél jobbat írjanak, de ettől még a máshol élő tudósok teljesítményére is szükség van.

Mennyire adja/adhatja majd keresztmetszetét a folyóirat annak, ami a vajdasági magyar tudományos életünkben a legaktuálisabb, ami jelentős? Mennyire lesz kitekintés a régióra?

– Sajnos ez bizonytalan. Nekem nem adatott meg, hogy egyetemen tanítsak, noha már tíz éve megvan a doktori fokozatom, de úgy tudom, hogy a vajdasági magyar tudományos élet megosztott. Én ezt nem az emberi gyengeség vagy ostobaság számlájára írom, hanem a szűkösség pszichológiájának a következményeként fogom fel. Egyszerűen az van, hogy az egyetemi karok gondokkal küzdenek (diáklétszám), az oktatók egyetemi előmenetele körülményes, és azok is, akik úgymond eljutnak a csúcsra, állandó taposómalomban vannak. A nyugodtan lépdelő nagy tudósok ideje lejárt, ma mindenki lázasan és cseppet sem nyugodtan dolgozik, a körülötte örvénylő feltételek, törvények, szabályok betartásán fáradozva. Ráadásul a kisebbségi tudósoknak két irányban is meg kell felelniük. Az egyetemek tehát bizarr, kaffkai helyekké váltak. Ebben az örvényben mindenkinek szükséges bizonyos típusú „pontokat” szereznie. A nemzetközi trendek és az azokba illeszkedő politikai döntések értelmetlen módon, valódi értelmüket elvesztve, rohanásba kényszerítenek a docensektől kezdve mindenkit, és ez a helyzet nem kedvez annak, hogy kiérlelődjenek a valódi értékek, és az oktatásnak sem kedvez. Egyesek arról számoltak be, hogy mindaz, amit nem tudományos folyóiratban közöltek, olyan, mintha egyenesen a szemétbe dobták volna, hiszen nem járnak értük pontok, egy valamirevaló tudományos folyóirat pedig nem jelentet meg másodközléseket. Más azt mondta, hogy a pontok utáni rohanás arra kényszeríti, hogy olyasmiken gondolkodjon, ami bizonyos folyóiratok profiljába illeszkedik, és nem azon, ami igazán érdekli. Megint más azt mondta, hogy amikor kutatói ösztöndíjra pályázik, akkor eleve beleszámolja a konferenciákon való részvétel vagy a publikáció költségét.

Ilyen körülmények közepette a tisztességesen megírt közléseket várom, hogy a megfelelő eljárás után a Létünk közölje őket és, hogy így még segítse is a pontokért való hajszát. Tehát nem kell semmilyen profilnak megfelelni, jöhetnek a szívből megírt, kiérlelt tudományos munkák. És annak, hogy én nem dolgozom és nem is dolgoztam egyetemen, van valami előnye is, hiszen nem kell az ott folyó küzdelmeket figyelembe vennem. Végül is a tudományban az a szép, hogy az érvelés, az adatok kezelése, a tudományos értelemben vett újdonság számít, hogy bárki bárhonnan vitába szállhat ezekkel, ha jobban érvel, ha több adatot vagy másmilyen adatot kínál, vagy vitatni tudja egy tanulmány következtetéseit vagy a szerző módszerét, de az nem számít, hogy milyen táborba tartozik.

Egy tudományos folyóirat szerkesztése különbözik más folyóiratokétól. Milyen a szerkesztési folyamat, miben különbözik a többitől?

– A tudományos folyóiratot az különbözteti meg a többitől, hogy a főszerkesztő döntése mellé két pozitív szakmai recenziót is mellékelni kell, és őrizni a dokumentációban. Tehát nem elég az, ha a főszerkesztőnek tetszik a cikk, a recenzensek véleménye is fontos. Ezeket név nélkül visszajuttatjuk a szerzőknek, akik figyelembe veszik őket, és ha jogosnak tartják, javítanak a tanulmányukon. Ez rendkívül körülményessé teszi a szerkesztést, de egyben biztosítéka annak, hogy nem kerülhet be bármi egy tudományos folyóiratba. Mindezt az illetékes minisztérium ellenőrzi.

Hogyan lehet megkapni, megőrizni a minisztériumi besorolást?

A Létünk most M52-es besorolású folyóirat, ami azt jelenti, hogy egy tanulmány két pontot ér a bölcsészet-, illetve társadalomtudományokban tevékenykedőknek. Ezt a szintet precíz munkával és a szabályok betartásával lehet elérni, megtartani, vagy feljebb lépni. Tehát a Létünkön egy egész adminisztratív gépezet dolgozik, amelynek csak egyik tagja a főszerkesztő. A Létünk célja, hogy az M51-es szintre lépjen. Még nem tudom, mi módon valósul ez meg, mindenesetre szükség lesz színvonalas tanulmányokra, amit ugyanolyan nagy tisztelettel várok befutott tudósoktól, mint amilyen kíváncsisággal a pályakezdőktől.

Egy folyóiratnak általában nem nagy számú, de válogatott olvasóközönsége van?

– Az ember úgy tarthatja életben a szellemi frissességét, ha jó szövegeket olvas. Olyan korban élünk, amit elárasztott a betűóceán. Ma már egészen könnyű könyveket kiadni, így mindenféle könyv kerülhet a könyvesboltokba és a könyvtárakba. Még könnyebb az interneten bármit összeolvasgatni. Egy tudományos folyóiratba nem kerülhet be akármi. Egy szövegről legalább három ember gondolja úgy, és adja hozzá nevét és titulusát, hogy érdemes megjelentetni. Ez egyfajta jelzés, amihez az olvasó igazodhat.

Milyen lehetőséget lát az olvasótábor növelésére? Az internet milyen lehetőségeket nyújt?

Úgy tűnik, hogy a papír alapú kiadványok, ami a tanulmányokat illeti, krízisben vannak világszerte, sőt egyes kormányoknak jobban tetszik, ha a tanulmányok csak virtuálisan jelennek meg. A Létünk számai 2015 végéig fenn vannak a folyóirat honlapján, amely mostanság van átalakulóban. Ezeket még az elődöm szerkesztette. Pdf formátumban szabadon olvashatók, és letölthetők a letunk.rs honlapról. Számos jó szöveget talál az olvasó. A 2016-os folyóiratszámok is kikerülnek majd a honlapra, a Létünket is támogató magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) ugyanis ez feltétel, és így lesz majd azokkal a számokkal is, amelyeket én szerkesztek.

Úgy tervezem, hogy az olvasók a napi- és hetilapokból, a rádióból és a helyi TV-ből értesüljenek arról, hogy mikor mi jelenik meg. Igyekszem majd érdekes témákat találni a megalkuvás nélküli tudományos folyóiratba.