Spanyolországban és a Dél-afrikai Köztársaságban már sikeresen szaporítják az egyes légyfajokat.
A nagyüzemi módszerekkel tenyésztett légylárvákból értékes fehérjéket, takarmány-alapanyagokat nyernek. A kifejlett zengőlegyek közül számos faj az üvegházi és szabadföldi termesztett növények megporzásában játszik óriási szerepet. Hogy ezt a módszert még inkább hasznosítsák, egy kontinenseken átívelő kutatóprojektum indult, melynek vezetői az újvidéki Természettudományi Kar szakemberei.
A félidejéhez érkezett a FlyHigh (fly=légy, high=magas) fantázianéven futó négyéves nemzetközi projektum, amelyben az újvidéki Természettudományi Egyetem Biológiai Karának kutatói dr. Ante Vujić, a környeztvédelem és a konzervációs biológia professzora vezetésével összesen 30 hónapot töltenek el több mediterrán országban és Dél-Afrikában a zengőlegyek Merodon nemzetségének a kutatásával. Felvetődik a laikus kérdés, hogy miért érdemes fél millió eurót költeni a legyek kutatására.
A JÖVŐBEN A LÉGYLÁRVÁK TERMELIK A FEHÉRJÉT
– A nemzetközi projektum keretében a csapatunk a rovarok és a növények kapcsolatrendszereit kutatja, különös hangsúlyt fektetve a zengőlegyek egyes nemzetségeire, azzal a céllal, hogy hasznos új információkhoz jussunk a vizsgált rovarcsoport ökológiájával és evolúciójával kapcsolatban. Az új ismeretek azután az alkalmazott ökológia, például a legyek mesterséges szaporítása területén hasznosíthatók. A világ több pontján, Spanyolországban és a Dél-afrikai Köztársaságban már sikeresen szaporítják az egyes légyfajokat.
A projektumban kutatóbiológusok, laboránsok és egyetemisták is részt vesznek az újvidéki Természettudományi Kar Biológia tanszéke mellett a Helsinki és a dél-spanyolországi Alicante Egyetemről. Spanyol részről bekapcsolódott a Bioflytech, a Dél-afrikai Köztársaságból pedig az Agriprotein cég is. Ez utóbbi nagyban, napi húsz tonna fehérjetápot állít elő a Hermetia illucens légyfaj falánk lárváiból.
Spanyolországban nagy probléma a farmokról kikerülő istállótrágya kezelése. Ezt is kitűnően elvégzik a kiválasztott legyek és lárváik, szinte semmi sem marad felhasználatlanul, az egészből biomassza lesz légylárvák formájában. Ha a lárvákat hagyják átalakulni, kifejlődik belőlük a légy, amelyeket azután az üvegházakban a növények megporzására vetnek be. A légylárva és a kifejlett rovar egyaránt biológiai hasznot hajt.
|
Darázs vagy légy? Európában több ezer zengőlégyfaj él, a csoport szerb megnevezése, az ”osolike muve” szó szerinti fordítása darázsalakú légy, és egyben utal e rovarok külalakjukra. A zengőlegyek sárga-fekete sávos potrohukkal leginkább valamilyen apró darázsra, poszméhre emlékeztetnek, de csak két szárnyuk van. Tavasztól késő őszig sokfelé találkozhatunk velük. |
A rovarok ipari méretű tenyésztése ígéretes új iparág, a mini-livstock, amely fenntartható formája az állattenyésztésnek. Az állatállományt alkotó legyek és lárvák minik, de a bennük rejlő potenciál óriási. A remélt jövedelmezőség mellett hozzájárulhat a Dél-Afrikát sújtó alultápláltság és az élelmiszerhiány enyhítéséhez. A finnek is érdeklődnek a legyek hasonló hasznosítása iránt, bár ott mások az éghajlati viszonyok, de próbálkozások már vannak.
A kutatással foglalkozó egyetemek és a megszerzett ismeretek gyakorlati hasznosításával foglalkozó cégek közötti kapcsolatból hasznos dolgok kerekedhetnek ki. Új, még hatékonyabb eljárások születhetnek az együttműködésből, újabb, korábban nem alkalmazott rovarfajokat is be lehet kapcsolni a szervesanyag-termelésbe. Jelenleg mini-livestock-fejlesztések, kísérletek folynak egyenesszárnyúak (szöcskék, sáskák), bogarak és kétszárnyúak, azaz a legyek különböző fajainak a mesterséges szaporításával. Ezektől várják az elkövetkező években az ipari méretű fehérjetermelés felfutását. Az első eredmények ígéretesek, igazolja ezt az említett dél-afrikai cég sikere is.
AFRIKAI KAPCSOLAT
– Mi, biológusok, ebben a projektumban terepi kutatásokat végzünk, összesen harminc hónapot töltünk a terepen, a Földközi-tenger partvidékén Törökország, Marokkó, Olaszország, Franciaország és Spanyolország egyes területein, valamint a Dél-afrikai Köztársaságban kutatjuk és gyűjtjük a később laboratóriumi vizsgálat tárgyát képező különböző zengőlégy-fajokat. A korábbi európai terepkutatásainkat is hasznosítani tudjuk, míg Dél-Afrikában kevésbé kutatott a legyeknek ez a csoportja. Az expedícióink során gyűjtött gazdag anyagból már több új faj jelenlétét sikerült kimutatni, amelyek hivatalos tudományos elismertetése és bejegyzése folyamatban van. Megvalósulni látszik a projektum egyik célja, az értékelhető biológiai anyag összegyűjtése – foglalta össze a kutatások lényegét Ante Vujić.
– Arra is kíváncsiak vagyunk, hogy a mediterrán térségben élő zengőlegyek milyen evolúciós és egyéb kapcsolatban állnak a dél-afrikai rokon légypopulációkkal. A Mediterránban és a Dél-Afrikában élő legyek között kimutatható a kapcsolat, hiszen mindkét térségben nagyon hasonló klíma uralkodik. A vizsgált Merodon zengőlégy nemzetség mediterrán csoport, és legalább 120 faj tartozik ide, sokuk egyedeinek lárvái a hagymás növényekben fejlődnek, és a gazdanövény beporzásában is szerepük van. Kártevők is akadnak közöttük. A Mediterránhoz hasonlóan Dél-Afrikában is rengeteg hagymás növényfaj él, ezért érdekes összehasonlítani a két területen élő populációt. Vizsgáljuk a fejlődési irányokat, kíváncsiak vagyunk rá, hogy a zengőlegyek törzsfejlődésében milyen kapcsolatok mutathatok ki a két hasonló környezeti feltételeket biztosító élőhely között. A két földrajzilag távol első, mégis hasonló terület biológiai sokfélesége, az előforduló fajok hasonlósága, rokonsága kimutatható.
A programban számos, főleg spanyol botanikus is részt vesz, ők a legyek gazdanövényeit a hagymás virágokat kutatják, amelyekben egyaránt gazdag mindkét kutatott térség. További dél-afrikai új fajok megkerülésére számítunk, ahol eddig félszáz faj jelenléte bizonyított a vizsgált nemzetségből. Evolúciós és genetikai szempontból érdekel bennünket az is, hogy a kutatott nemzetség melyik térségben fejlődhetett ki először – mondta a programban részt vevő dr. Nevena Veličković docens, genetikus.
|
A disznókkal etetik fel az őserdőket Ipari méretű baromfi-, sertés- és haltenyésztés két fő fehérjeforrásra támaszkodik, az egyik a szárazföldi szójaültetvények, a másik pedig a tengeri halliszt. A világon hatalmas mezőgazdasági területeken termesztenek szóját. Dél-Amerikában az őserdők kiirtásával jutnak újabb szójaültetvényekhez. Nem véletlenül mondják, hogy az őserdőket felfalják az észak-amerikai és európai disznók. A túlméretezett tengeri halászat sem tartható fenn hosszú távon, e fehérjeforrás is véges. A globális élelmiszer-kereslet és a környezetvédelmi problémák miatt mind a két említett fehérje ára nőtt az elmúlt években. A falánk légylárva, azaz a nyű, mifelénk nemes egyszerűséggel a kukac névre hallgat. Öt megkérdezett ember közül egy, ha tudja, mi is az a nyű. A több ezer légyfaj közül nagyon sok fejlődik termesztett, vadon élő vagy bomló növényekben. A légylárvák minden szervesanyag-hulladékban, istállótrágyában „otthon vannak”, gyorsan fejlődnek és kitűnő, fehérjékben, zsírokban gazdag takarmányforrásul szolgálhatnak, velük kiváltható a drága szója és a halliszt. A légylárvákra a világ egyes részein egy új, a tápanyag-újrahasznosításon alapuló iparág épül. A légylárvákra épülő természetes fehérje előállításában a Dél-afrikai Köztársaságban üzemelő AgriProtein vállalat jutott a legtovább. Élelmiszer-hulladékból naponta több tíz tonna értékes takarmány-összetevőket, fehérjéket állítanak elő. A légylárvák közreműködésével előállított tápanyag összetétele jobb, mint a szójaalapú. |
