A bejegyzett mezőgazdasági termelőknek mintegy 96 ezer dinárt kell évente befizetniük nyugdíj- és egészségügyi járulék címén. Az összeg nem függ attól, hogy az illető mekkora területen gazdálkodik. Az 50 hektáros termelők is ugyanannyit fizetnek, mint a néhány holdon gazdálkodók. Erről a témáról szó volt a jelenlegi kormány megalakításával kapcsolatos parlamenti vitán is. Akkor többször elhangzott, hogy a jövőben a mezőgazdaságot kiemelt területként kezelik, a szóban forgó törvény megváltoztatása pedig prioritást élvez majd. Azt viszont már korábban sikerült elérni, hogy a családi gazdaságon belül a mezőgazdasággal foglalkozók közül ne kelljen mindenkinek nyugdíjjárulékot fizetni, elég, ha egy személy fizeti. A betegbiztosítást viszont mindenkinek fizetnie kell.
Szerbiában, pontosabban akkor még az egész délszláv területén csak viszonylag későn, 1979-ben vezették be a kötelező nyugdíjbiztosítást a földművesek számára is. Kezdetben még kizárólag önkéntességi alapon történt a járulék fizetése. Három évre rá, 1982-ben, az akkori szóhasználattal élve a „kooperánsok”, azaz a társult termelők számára vált kötelezővé. Aki emlékszik ezekre az időkre, tudja, ez a kategória azt jelentette, hogy a „kooperáns” valamely szövetkezet vagy állami birtok arra szakosodott részlegével szerződéses viszonyban állt. Gabonafélék, olajnövények, gyógynövények és más növénykultúrák, de esetenként zöldség, gyümölcs vagy vetőmag termesztésével foglalkoztak a saját földjeiken. A szövetkezet vagy birtok pedig felvásárolta a terményt, és a legtöbb esetben az újratermelési anyagokat is biztosította a társastermelő számára.
Hasonló együttműködés létezett az állattenyésztés területén is, 1986-tól azonban nemcsak az ilyen termelőknek, de minden olyan család, illetve azon belül minden nagykorú személy számára kötelezővé vált a nyugdíj- és betegbiztosítás fizetése, aki úgymond életvitelszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozott.
A járulékfizetési kötelezettség nyugdíjba vonulással szűnik meg. A földművesnyugdíjakat akkor kezdik el folyósítani, amikor az érintett személy eléri a törvényben megszabott nyugdíjkorhatárt, de amennyiben valaki már legalább 40 éve fizeti a járulékokat – nők esetében 35 éve –, és betöltötte az 53. életévét. Ezen belül vannak még külön kitételek, egységes feltétel viszont, hogy legkevesebb 15 éven át kell fizetni a járulékot a nyugdíjjogosultsághoz.
Megtörtént, hogy az adóhivatal a fennálló kötelezettségeket a büntetőkamatokkal együtt kényszerbehajtás útján fizettette meg (Molnár Edvárd felvétele)
A mezőgazdasági termelők számára tehát kötelező a járulékok fizetése. Az adóhivatal tartja számon a fizetett vagy nem fizetett kötelezettségeket, és az adóhivatal köteles eljárni a megfizettetés ügyében is. A terepi tapasztalatok, illetve a gazdák elmondása szerint nem minden esetben figyelmeztetik rendszeresen a termelőket az esetlegesen fennálló kötelezettségek időszerűségére. Az újsághírek szerint a Tisza mentén, Bánátban, de éppen a közelmúltban Bajmokon is volt olyan eset, hogy az adóhivatal a fennálló kötelezettségeket a büntetőkamatokkal együtt kényszerbehajtás útján fizettette meg. A szóban forgó eset kapcsán a számadatok is megjelentek a sajtóban: 531.724 dináros adósságra 672.700 dinár kamatot számoltak el. A kettőnek az összegét – a megfizettetés költségeivel együtt – pedig az illető tulajdonában lévő hat hold föld elárverezésével hajtották be.
A legtöbben úgy vélik, hogy az érvényben lévő rendszer valóban aránytalan, de olyan területről van szó, hogy nehéz általánosítani, olyan előírásokat megalkotni, hogy minden esetben méltányos legyen a gyakorlati alkalmazásuk is. Nem ritka eset, hogy nincs is akkora bruttó bevétele a gazdának, mint amennyit be kell fizetnie az egészségügyi és a nyugdíjalapba. De intenzív gazdálkodással egyesek kis területeken is viszonylag nagy bevételt tudnak megvalósítani, például fóliasátras termesztéssel. Bonyolult kérdésnek pedig a megoldása sem lehet túl egyszerű, ezt is tényként kell elfogadni.
Az érintett minisztériumokból, a mezőgazdasági, a munkaügyi, az egészségügyi és a pénzügyi tárcák képviselőiből munkacsoportot szerveztek, mely állítólag megfogalmazott egy olyan módosítási indítványt, amely a termelők megvalósított jövedelméhez mérten szabályozza majd a nyugdíjalap összegét.
A kiszivárgott információk szerint az egészségügyi biztosítás továbbra is mindenki számára kötelező lesz, a nyugdíjalapot illetően azonban az egyes termelők – akiknek a termelése egy meghatározott jövedelmi szint alatt van – mentesülnének a nyugdíjjárulékok fizetésének kötelezettsége alól. A többiek számára pedig a járulék összege arányos lenne a bevételeik összegével.
Fontos még kiemelni, hogy a már meglévő tartozások esetében az adóhatóság különféle lehetőségeket kínál az adósság rendezésére, és bizonyos feltételekkel a már korábban elszámolt kamatok egy részét is törölheti. Ehhez azonban az érintetteknek is hozzá kell járulniuk. Aki tehát érintett a dologban és nem biztos abban, hogy nem áll fenn semmilyen kötelezettsége az adóhivatal iránt, az a legjobb, ha ezt ellenőrzi. A környező országokban egyébként létezik olyan gyakorlat, hogy a 15 hektárnál kisebb területen gazdálkodók maguk dönthetik el, hogy fizetnek-e nyugdíjbiztosítási járulékot vagy nem.
