2024. április 26., péntek

A színház csapatmunka

A Délvidéki Magyar Színjátszás Napja alkalmából pénteken bemutatták Terék Anna: Vajdasági lakodalom és Lénárd Róbert Skizopolisz című drámakötetét

Szabadkán, a Klein House-ban, a Délvidéki Magyar Színjátszás Napja rendezvénysorozat keretében mutattak be a Forum Könyvkiadó által megjelentetett két drámakötet, Terék Anna: Vajdasági lakodalom és Lénárd Róbert: Skizopolisz című művét. A szerzőkkel Husnyák Andrea beszélgetett, a bemutatón pedig jelen volt Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó igazgatója is:

– A kilencvenes évek csendje után, nagyon jó látni azt, hogy ismét vannak vajdasági magyar írók, költők. Irodalmi érettségi szintet jelez azt, amikor drámák is megjelennek. Úgy tartják, hogy kockázatos drámákat megjelentetni, mert nem igazán olvasottak, márpedig szerintem élvezetes a drámakötetek olvasása is – hallottuk Virág Gábortól.

A beszélgetés folyamán Terék Anna osztotta meg a közönséggel gondolatait a drámaírással kapcsolatban:

– Ha drámaíróversenyről van szó, az író még játszhat, amikor viszont egy dráma megrendelésre készül, másfajta folyamatról van szó, a rendező beleszólhat és lehetnek külön utasításai is. Számomra érdekesek a személyek közti viszonyok, azokból szoktam kiindulni. A másik eset az, amikor adott egy helyzet, de az másmilyen folyamatot eredményez. Amikor megrendelésre írtam drámákat, sokkal inkább úgy éreztem, hogy egy alapanyagot készítek, amely azután akár átalakulhat. Ahogy egyre többet foglalkoztam drámaírással, kezdtem ráérezni a hibákra és hiányosságokra. Azt szeretem a színházban, hogy csapatmunka, egymásra kell támaszkodnunk és erősen állnunk, hogy mások is tudjanak ránk támaszkodni. A közeljövőben szeretnék egy drámaírói ösztöndíjra pályázni és írni egy orosz drámát – fejtette ki Terék Anna.

A könyvbemutató során Lénárd Róbert arról szólt, hogy már tizenéves korában is foglalkoztatta az írás:

– Tizenhat évesen prózaíró szerettem volna lenni, de nem jött össze. Ekkortájt írtam az első drámámat is, bár ne tettem volna, jó mélyre kellene elásni. Azután átavanzsáltam a színházba, az akadémiai évek alatt egy betűt sem írtam, a későbbiekben pedig a motivációt talán az adta, hogy a Népszínház kiírta a drámapályázatot. A Skizopolisz megírását egy érzés váltotta ki. A Virrasztók bemutatója volt, másnap kinéztem az ablakon és a figyelmemet két fiatal roma ragadta meg, akik hányták a szenet egy hátsó udvarban, mellettük pedig két nagyvilági dáma lépdelt el. Arra gondoltam, hogy nem tudom Szabadkán kívül hol fordulhat még elő, hogy egy városközpont arculata ennyire skizoid legyen. A drámák utóélete nagyon érdekesen alakulhat, mert egy jó írásból születhet egy nem túl jó előadás, ugyanakkor egy nem igazán jó drámából egy kimagasló előadás is. Tulajdonképpen bármilyen kombináció előfordulhat – mondta Lénárd Róbert.

Ahogyan azt még hallhattuk, mindkét kötet rendkívül érdekes, hiszen Terék Anna Vajdasági lakodalmából készült ugyan előadás, de az csak nyomokban tartalmaz szöveget, míg a Skizopoliszt, szerzője elmondása szerint, szeretik a dramaturgok, szívesen látnák színpadon, de még nem akadt rendező, aki egyetértett volna velük.

A kötetbemutatókat Pilinyi Márta és Kanyó Janovics Erika jelmezterveinek kiállítása előzte meg. A tárlatot Ljubica Ristovski, a szabadkai Népszínház igazgatója nyitotta meg:

– Ez a kiállítás az új évad kezdésére irányítja a figyelmet. Pilinyi Márta a Magyar Társulat legújabb előadásához, az Amadeushoz készített jelmezeket, míg Kanyó Janovics Erika a következő produkció jelmeztervezője lesz, amely majd Münchhausen báróról szól, a bemutatójára pedig decemberben kerül sor. Mindkét jelmeztervező alkotásai irigylésre méltóak, de ezeket a kosztümöket legjobban a színpadon szeretem – hallottuk Ljubica Ristovskitól.

A kiállításmegnyitó zenei közreműködői Brestyánszki Bernadett és Brestyánszki Dína voltak.