2024. május 9., csütörtök

Délvidéki, vajdasági magyar olimpikonok

Vajdasági magyarok Magyarország és Jugoszlávia olimpiai csapataiban (1924–1936)

Vajdasági magyarok Magyarország olimpiai csapatában (1924–1936)

I.

1924. május 4. – július 27., Párizs

44 ország, 3092 induló (2956 férfi, 136 nő)

18 sportág, 126 versenyszám

Magyarország 10 érmet nyert (2, 4, 4), és a 12. helyen végzett az országok rangsorolásában.

Lichteneckert István, dr. – vívó

1892. augusztus 17-én született Szabadkán.

Egyesülete: MAC, Budapest.

Szülővárosában nevelkedett. 1910 júniusában érettségizett le a városi Magyar Királyi Főgimnáziumban (ma Svetozar Marković Gimnázium). A nyolc középiskolai év során tornatanítója (egyben első vívóoktatója és mestere) Matkovich Miklós, az Achilles Egylet híres versenyzője, majd művezetője (edzője) volt. Budapesten folytatta tanulmányait. 1913-ban tűnt föl, amikor a MAC (Magyar Athletika Club) színeiben megnyerte az országos főiskolai vívóbajnokságot. 1915-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karán (orr-, torok- és gégegyógyász).

A világháborúban tartalékos tisztként frontszolgálatot teljesített. Több magas rangú kitüntetést kapott, többek között az Ezüst Vitézségi Érmet is. Súlyos tüdőlövéssel szerelték le, de 1922-ben mégis tőrvívóbajnoki címet szerzett a Hősök emlékversenyén.

Olimpiai szereplése:

1924, Párizs: 3., tőrvívócsapat (Berti László, dr. Lichteneckert István, dr. Pósta Sándor, Schenker Zoltán, vitéz Tersztyánszky Ödön).

1924, Párizs: helyezetlen,* tőr egyéni

*Az egyéni versenyről – a francia szervezők pontatlan tájékoztatása miatt – Schenker kivételével elkéstek. Schenkertet pihenés és megállás nélkül vívatták, minek folytán a selejtezőben ki is esett. Az egyéni tőrvívás arany- és ezüstérmét francia versenyző nyerte… A vívástól függetlenül a francia szervezők más téren sem álltak éppen a helyzet magaslatán: a Művészeti versenyek – építészet, stadionok versenyén az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd és Lauber Dezső közösen készített stadionterve 21 pályázó közül második lett! Első díjat nem osztottak…

Magyarország országos bajnoksága:

1923, I., tőr egyéni

1929. november 10-én hunyt el.

Vértesy (Vrábel) József – vízilabdázó, úszó, edző, szövetségi kapitány

1901. február 19-én született Zomborban.

Egyesületei: MTK, III. Kerületi TVE, FTC, MAC, BSE Budapest.

Az 1910-es években a család Budapestre került. Vesemedence-gyulladás miatt, orvosi tanácsra tanult meg úszni a Császár uszodában. Komjádi Béla* figyelt fel rá, és leigazolta a Magyar Testgyakorlók Körébe (MTK). (*Komjádi Béla az 1920-as évek legkiemelkedőbb egyénisége volt a magyar vízipólósportban, később a válogatott szövetségi kapitánya, a II. világháború után Budapesten uszodát neveztek el róla). Az MTK-ból a fiatal, de igen tehetséges Vrábel gyerek a III. Kerületi TVE vízipólócsapatához került. Az évek során több egyesület vízipólócsapatában játszott: FTC, MAC, BSE Budapest, és nyert országos csapatbajnoki címet, emellett még az úszószámokban is diadalmaskodott. 1923 és 1934 között összesen 73-szor volt a magyar vízipóló-válogatott tagja!

Olimpiai szereplései:

1924, Párizs: 5., vízilabdacsapat.

1928, Amszterdam: 2., vízilabdacsapat.

1932, Los Angeles: 1., vízilabdacsapat.

Európa-bajnokság:

1926, Budapest: 1., vízilabdacsapat.

1927, Bologna: 1., vízilabdacsapat.

1931, Párizs: 1., vízilabdacsapat.

1934, Magdeburg: 1., vízilabdacsapat.

Magyarország országos bajnoksága:

1921, 1., vízilabdacsapat (FTC).

1921, 1., 4×200 m gyorsváltó (FTC), 11:37,4.

1922, 1., vízilabdacsapat (FTC).

1923, 1., folyamúszó-csapatbajnokság (FTC).

1925, 1., vízilabdacsapat (FTC).

1926, 1., vízilabdacsapat (FTC).

1927, 1., vízilabdacsapat (FTC).

1929, 1., vízilabdacsapat (MAC).

1940, 1., vízilabdacsapat (BSE).

Visszavonulása után a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) úszó- és vízilabdaedzője. 1936-ban a berlini olimpiára ő készítette föl Csík Ferencet, aki olimpiai bajnok lett 100 m gyorsúszásban (57,6, 45 induló). 1943–44-ben a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya. Az 1950-es évek elején a prágai testnevelési főiskolán tanított, 1954–56-ig a román vízilabda-válogatott vezetője. Később a Szolnoki Dózsa és a Csepel Autó négyszeres vízilabdabajnok edzője. Nyugdíjazása után a Központi Sportiskola (KSI) és az Orvosegyetemi Sport Club vízilabdaedzője.

1983. december 21-én hunyt el Budapesten.