Milica Starović még egész fiatalon felhívta magára a figyelmet, gyakran ott volt a válogatott előkészületein, a nemzetközi értékű eredményekre azonban egészen 24. évéig várni kellett. Az újvidéki lány 2013-ban nyert érmeket az Universiadén és a Mediterrán-játékokon, 2015-ben pedig, amikor Ružičić-Benedek Dalmával ült a kettesbe, nemcsak az első Európai játékokon, hanem az Eb-n és vb-n is dobogóra tudott állni, amivel olimpiai vízumot is kiharcolt a szerbiai szövetségnek.
• Kinek az ötlete volt a kettes összepárosítása?
– Az ötlet Benedek Dalma férjétől és jelenlegi edzőnktől, Dušan Ružičićtól ered. A múlt év vége felé ő keresett fel, és elmagyarázta miként látja az együttműködést, ha jónak látom, és elfogadom a javaslatot. Őt már korábban is tiszteltem, mint edzőt és egyént is, ami pedig a legfontosabbnak tűnt, távlatokban gondolkozik. Kiderült, hogy helyesen mérte fel a dolgokat, s ahogyan feltételezte, jó anyaggal a kezében, velem és Dalmával, egészen gyorsan haladt.
• Noha két különböző korosztályt képviselnek, gyorsan eredményesnek bizonyultak.
– Gyakoribb a hasonló korúak egysége, de ez nem lehet perdöntő. A kajaksportban nem ritka eset a jelentős korkülönbség, akár egy egységen belül, akár a teljes mezőnyben. A kettesben az idén nemcsak mi ketten törtünk be újoncként az élmezőnybe, hanem például két teljesen ismeretlen román lány is nagyszerű képességekről tett tanúbizonyságot. Sokkal fiatalabbak, nálamnál jó hat évvel, Dalmánál pedig tíznél is többel. Nemcsak egyenrangúan vették fel velünk a versenyt, hanem az Eb-n mindkét számban, 500 és 1000 méteren is előttünk zártak. Az idény második felében már kétszer is visszavágtunk.
• Lehet azt állítani, hogy Dalma önt segítette a csúcsra, ön pedig Dalma sikeres pályafutását hosszabbítja?
– Igen, lehet így mondani. Dalma egy kiváló versenyző, akit én tréfásan robotnak becézek. Nála csak a szorgalom és a munka létezik, ami nekem mint partnerének sokat jelent, hiszen lépést kell tartanom vele. Nem számít, hogy éppen nincs jókedvem, amikor az edzés elején meglátom Dalmát, szó sem lehet kényelmeskedésről, a munkát a lehető legjobban kell elvégezni.
• Hogyan készülnek az olimpiára?
– Mi már javában készülünk az olimpiára. A vb után kisebb szünetet tartottunk, majd szeptember végén láttunk neki a munkának. Az alapozást Szolnokon végeztük el, december elején magaslati előkészületekre utaztunk, amit kicsit lerövidítettünk az olimpiai bizottság iránti kötelezettségből. Most Újvidéken edzünk, január derekán visszamegyünk Szolnokra, február elején pedig Törökországba utazunk, ahol már a csónakban edzünk. Számunkra azzal meg is kezdődik az idény, és nincs több pihenő. Az első ellenőrző verseny idehaza lesz, amikor eldől, hogy melyik számban ki is indul a versenyidényben, tehát az Eb-n és az olimpián.
• Ezeket a helyeket tehát még nem foglalták el véglegesen?
– Hogy félreértés ne essék, mi ketten harcoltuk ki az olimpiai vízumot kettesben és négyesben is, de ha itthon egy jobb csónak akad, akkor ők mehetnek. Tekintettel azonban az erőviszonyokra, ez nem valószínű, és úgy láttunk neki az előkészületeknek, mintha már százszázalékosan biztos lenne, hogy miénk a vízum. Szóval, nem hinném, hogy kellemetlen meglepetés érhet bennünket. A hazai válogató után a moszkvai Eb következik, tervben van egy világkupafutam is, amelyet követően még egy hónap marad az olimpiáig, ami számunkra egyértelműen az idény legfontosabb versenye.
• Mit tud a riói regattapályáról?
– A vb után mi sajnos nem mehettünk el a szokásos előolimpiai regattára, nem részletezem, hogy miért. Azt azonban hallottuk, hogy sokan elégedetlenek, mert a víz nem tiszta. Sok a hínár és más növény, ami nagymértékben kihathat a rajtra. Aki ott beragad, búcsúzhat a reménytől. Nem aggódom azonban, mert sem én, sem Dalma nem félünk a külső tényezőktől. Fújhat a szél, zuhoghat az eső, mennydöröghet, minket nem zavar, rendületlenül tesszük a dolgunkat. Végső soron bármilyen feltételek is várnak ránk, azok mindenki számára egyformák lesznek.
