Milyen ismereteket, milyen jellegű tudást közvetít az irodalom, van-e és miben rejlik az irodalom és a történelem összefüggése? Mennyit tud az író a világról? Mit takar a történelmi tapasztalat fogalma? Léteznek-e a vajdasági magyar irodalomban olyan jellegzetes tárgyak, amelyek nemcsak valamiféle regionális identitás mentén rendszerezhetők, hanem közük van a narrátori identitás konstruálásához, és fontos szerepet játszanak a szövegszervező eljárások létrehozásában? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket/kérdésköröket boncolgat Toldi Éva Önértésváltozatok, identitástapasztalatok című legújabb tanulmánykötetében.
A tizenhárom tudományos dolgozatot tartalmazó mű két részre tagolódik: A hovatartozás elbeszélései fejezetcím alatt a magyar prózairodalom kiemelkedő alkotásai kerülnek elemzésre, míg az Újraírók és újraírottak fejezeten belül a kultúra megőrző funkcióját sajátos módon értelmező palimpszeszt szövegek különböző szempontok szerinti vizsgálata valósul meg.
A regények, novellák, riportkötetek korszerű megközelítési pontjait lajstromozó első fejezetet az Intertextualitás és történelmi tapasztalat című tanulmány nyitja, melyben a szerző Varga Zoltán Indiánregényét elemzi. Végkövetkeztetése, hogy „Varga Zoltán Indiánregényével az intertextualitás újraíró mozzanata révén a posztkolonialista nézőpont átvételével létesít kapcsolatot a tudományos diskurzussal, s az alávetettség mindenkori történelmi tapasztalatának megfogalmazásával, nyelvi-poétikai produktumként találja meg kapcsolódási pontjait az ily módon tudományként felfogott történelem és az irodalom között”. A töredék poétikája című tanulmányban a szerző Grendel Lajos narrációját vizsgálva úgyszintén intertextuális vonatkozásokat tárgyal. A Távol a szerelem (2012) című kisregény, a Négy hét az élet (2011) című regény és az 1981-ben megjelent Éleslövészet című alkotás „egymás mellé helyezése” tágabb kontextusban láttatja ezt az opust: „Grendel Lajos könyvei egymáshoz is kötődnek intertextuálisan, utalások és allúziók, szövegközi mozgások bonyolult rendszerére épülnek, tematikusan is felidézik a korábbi alkotásokat.” Mezey Katalin válogatott novelláit vizsgálva az újszerű elrendezés az újraolvasás új szempontjait is előrehívja. Az elbeszélés olyan önértéstörténetként jelenik meg, amelyet az emlékezés hív elő a történelemi események összefüggésében.
Németh István riportkötete (Egy múzeum tárgyai) és novellasorozata (Házioltár), Gion Nándor novellafüzérszerű regénye (Izsakhár) és novellái (Ezen az oldalon), Sinkó Ervin kordokumentumként is olvasható nagyregénye (Optimisták) és korai idegenség-novellái (Hullabörze), valamint Domonkos István híressé vált Kormányeltörésben című versének (komparatív) vizsgálata során Toldi Éva a tárgyak központi szerepéről, különös funkciójáról értekezik az Identitásjelölő tárgyak a vajdasági magyar irodalomban című dolgozatában.
Tóth Krisztina prózaköteteiről szólva Toldi Éva a Hazaviszlek, jó? tárcáin, a Vonalkód történetein és a Pixel cselekménysorán keresztül közelíti meg Tóth Krisztina első regényének, az Akváriumnak a tér- és időkezelését, továbbá a végérvényes illúzióvesztés regényének szemiotikai centrumát is meghatározza, mely maga az akvárium: „Az akvárium mint tárgy és tér azért is szemiotikai centrummá válhat, mert a szerző nem először alkalmazza a létezés egészének kifejezésére. Hazaviszlek, jó? című kötetének első írása a Homokakvárium címet viseli, amely nemcsak paradox kifejezés, hanem az ismeretlen-megnevezhetetlen neve is. Egy vékony tárgyat nevez így a narrátor, valójában a két üveglap közti színes folyadékban lévő homokot, amely elforgatva különböző alakokat vesz föl, és különböző sebességgel folyik le. A megnevezhetetlen ugyanakkor metafizikai jelentésköröket, az emberélet fontos és nagy kérdéseit érinti.”
Ferdinandy György A francia asszony című novelláskötetének tematikus gócpontjai a következő közcímek jelölte témakörök köré szerveződnek: Az átváltozás mint kisebbségi idegenségtoposz, „Állattá leendés”, Találkozás az idegennel – a novellaciklus mint nevelődéstörténet, A térbeli kimozdítottság idegenségtapasztalata, Az idegenség mint hozzátartozás-kategória, A saját idegensége és Az univerzális idegenség. A tanulmánykötet első fejezetének záródolgozata a Lehetséges világok Dalos György regényeiben címen jelent meg. Az írás A vendég a jövőből, a Gorbacsov. Ember és hatalom, az 1985 című kötet, a Balaton-brigád, a Puszipajtások, A közgazdász bukása, és A körülmetélés című Dalos-műveket alapul véve gondolja végig a szerző prózapoétikájának meghatározó jegyeit.
A tanulmánykötetének második fejezetét nyitó „Mulatni kell” (Böndör Pál költészete és a lírai hagyomány) című dolgozatában Toldi Éva megállapítja, hogy „Böndör Pál költészete retorikai és poétikai tradíciók hullámmozgásában ragadható meg. Eközben a szövegek közötti transztextuális dialógus Gérard Genette rendszerezte formájának minden eleme hálóként szövi át verseit, ideértve az idézet és a célzás formájában megnyilvánuló intertextualitást, a paratextualitást, mely a címekben, alcímekben, jegyzetekben, mottókban található meg, az architextualitást, vagyis a műfaji hovatartozás jelölését, továbbá a metatextualitást, melyet kommentár jellegű szöveg–szöveg relációban létrejövő kapcsolatként jellemezhetünk, valamint a hipertextualitást, mely az alapszöveg transzformációja vagy imitációja következtében alakul.” A dolgozat az intertextualitásnak e költészet egészében betöltött helyére és a szövegközi kapcsolatok módozatainak, az idézéspoétika jellegének bemutatására vállalkozik.
A Hajnali részegség verses olvasatai című tanulmányában a szerző néhány jellegzetes szövegét vizsgálja a palinódiaelvű verses átiratoknak, amelyek nem általában Kosztolányi Dezső verseihez, hanem éppen ehhez az egyhez kötődnek. A Mai héroszok című dolgozat Nagy László Ki viszi át a Szerelmet című versét elemzi. A költemény, mely napjainkig megosztja az értelmező közösséget, a következő szempontokat figyelembe véve kerül górcső alá: hogyan kerül a vers dialógusba a mai befogadóval, mi hagyományozódásának alapja, és milyen jellegzetességei vannak mai megszólaltatásának, hogyan jelenik meg a populáris kultúra regiszterében. Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című verse kapcsán a vajdasági magyar költészet és Ady Endre lírájának kapcsolatát vizsgálja. A tanulmány Szenteleky Kornél Ady-parafrázisait, Sinkó Ervin és Ady munkásságának párhuzamait vizsgálja, továbbá rávilágít a Domonkos István Kormányeltörésben című létösszegző hosszúversében fellelhető Ady-reflektálásokra is, hasonlóképpen, ahogy Bosnyák István és Sziveri János versbeszédét is Ady lírájával hozza összefüggésbe.
A Tragikus lét, léttragikum címen megjelent dolgozat, azonfelül, hogy körbejárja Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének keletkezéstörténetét, részletezi a lírai alkotás szerkezeti felépítését, továbbá felvonultatja a Vörösmarty-vers legújabb átiratait is.
A palimpszeszt felé című dolgozatból megtudhatjuk, hogy az Új Symposion három nemzedékének alkotóit nem egyforma intenzitással foglalkoztatta József Attila költészete. Hatásmechanizmusa különösen a harmadik nemzedék költőinek munkáiban figyelhető meg. A szerző Csorba Béla, Szűgyi Zoltán, de legfőképpen Sziveri János költészete kapcsán részletezi a József Attila-párhuzamot.
Mely művek válhatnak, válnak átírás „tárgyává”? Melyek a legújabb átiratok? – ezeket a produktív, mai költészeti vonulatokat vázoló kérdéseket járja körül Toldi Éva Önértésváltozatok, identitástapasztalatok című tanulmánykötete.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
