Azt tartja a szólásmondás, hogy aki nem tanul a történelemből, annak meg kell ismételnie azt a hibát, amelyet a múltban elkövetett. Európa ma annak a jelét adja, hogy semmit sem okult a múltból. Hiába igazolta megannyi szenvedés, pusztítás, hogy a fasizmus nemcsak a kontinensre, főképp azokra, akiket sikerült megtévesztenie, csak baj hozott, hanem azt is, hogy egyszerűen felfoghatatlan őrültség volt. A fasizmus vagy nyílt, vagy burkolt – ultranacionalista, vagy valami hasonló – formában ismét jelentkezik a kontinensen. Ezért kell minden alkalmat kihasználni, hogy emlékeztessünk rá: a fasizmus közönséges őrültség. Ilyen alkalmakat adnak a különböző évfordulók is, mint például e mostani: szeptember 15-én lesz 80 éve, hogy a hitleri Németország elfogadta az első zsidóellenes törvényeket. Menjünk azonban sorjában!
A Le Monde egy áttekintést készített arról, hogy a kontinensen – a legutóbbi választáson leadott szavazatok százalékával mérve – milyen befolyásra tettek szert a szélsőjobboldali, a fasizmus több vagy kevesebb elemét tartalmazó, némi elködösítéssel jobboldali populistának mondott pártok. Ezen felmérés szerint egy ilyen pártnak a legnagyobb a befolyása Ausztriában, ahol a szavazatok 28,2 százalékát szerezte meg. Utána következik Dánia 21 és Magyarország 16,7 százalékkal, majd Hollandia a legutóbbi választáson megszerzett 15,5, Svédország 13, Bulgária 9,4, Olaszország 8,3, Belgium 8,2 százalékkal stb.
A szerb sajtó szerint Horvátországban a legnagyobb a veszély, ott ugyanis a fasizmus néha hivatalos formában, de leginkább az elszaporodott horogkeresztekkel és az usztasákra emlékeztető „U” jellel mutatkozik be. Sok kommentátor a legaggasztóbbnak azt tartja, hogy ez a szélsőjobb erőre kapott az eddig olyan kiegyensúlyozottnak tartott Benelux- és skandináv államokban. Szerintünk pillanatnyilag a legtöbb bajt az ukrajnai félfasiszta Jobboldali Szektor okozza. Mert annak fegyveres bandái nemcsak a béke legnagyobb akadályai, hanem a kárpátaljai magyarokra is a legnagyobb veszélyt jelentik.
A kommentátorok a fasizmus visszakísértésének a jelét látják a „tekintélyuralmi nacionalizmusban”, az „erős vezetés” iránti vágyban, a demokráciaellenességben, de főképp a mások – más nemzetek, a cigányok, bevándorlók, menekültek stb. – elleni uszításban. Mi a legnagyobb veszélyt abban látjuk, hogy a fasizmus ki akarja használni a demokráciát (Hitler is demokratikus választáson jutott hatalomra), a végsőkig viszi a mások által is kedvelt ígérgetést, annak tudatában, hogy a választás megnyerése után a hatalmon úgyis azt csinál, amit akar.
Az aggodalomról tanúskodnak az olyan elszaporodó újságcímek, mint: „Európában a fasizmus erősödése milyen jövőt sejtet?”. A magyarázatot pedig abban találják meg, hogy a mostani elhúzódó gazdasági válság – az életszínvonal romlásával, a bizonytalanság elhatalmasodásával, a munkahelyek féltésével stb. – az embereket fogékonnyá teszi arra, hogy bűnbakot keressenek, hogy dühüket mások, elsősorban más nemzetiségűek elleni gyűlölettel vezessék le.
Az évforduló alkalmat ad arra, hogy emlékeztessünk rá, milyen volt a fasizmus, méginkább arra, milyen módszerekhez folyamodott, és e mögött mennyi őrültség rejlett. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1935. szeptember 15-én hirdették ki Németországban az első zsidóellenes törvényeket. Ezek a törvények a vér kultuszának fajelméletével összhangban bűncselekménnyé nyilvánították a zsidó és nem zsidó között kötött házasságot, sőt még a nemi kapcsolatot is. Mert „a fajilag értékes árja vért nem szennyezheti el az értéktelen zsidó vér”. E törvények továbbá kimondták: „Birodalmi állampolgár csak német vagy rokon vérű személy lehet, aki viselkedésével bizonyítja, hajlandó és képes arra, hogy hűséges legyen a német néphez és birodalomhoz”.
Törvényerőre emelték tehát a zsidók jogfosztottságát, a faji alapon meghatározott zsidót még állampolgárságától is megfosztották, bűncselekménnyé nyilvánították még azt is, ha zsidó 45 év aluli cselédet alkalmaz. Ezzel elindították a Hitler Mein Kampfjában megfogalmazott program végrehajtását. Hogy ezekkel a törvényekkel meg a végrehajtásukra hozott rendeletekkel elinduljon az a folyamat, amely gyorsan elvitt a „végső megoldáshoz”, a holokauszthoz. Mert felfedezték, és tudták, eredményesen alkalmazták azt a módszert, amelyet azelőtt és azóta is olyan jól tud minden diktátor: a nép támogatása biztosításának leghatékonyabb eszköze, hogy nemcsak megtalálják azt, aki minden rosszért „felelős”, hanem még bűnrészessé is tehetik a tömegeket, mert nemcsak eltűrik, de aktív részesei is a mások elleni bűncselekményeknek.
Az őrültség pedig abban rejlik, hogy e mögött a gyakorlat mögött az a felfogás rejlik, mely szerint az egész világ degenerált, alattomos, ostoba és csak arra való, hogy Németország leigázza. És képzelhetjük, milyen őrült volt Hitler, aki azt hitte, elfoglalhatja az egész világot. (A krónika feljegyezte, Hitler ezt mondta Canarisnak, a kémszolgálat főnökének: „Én megszerzem, és nem süllyesztem el a brit flottát, mert fontos megérteni: a brit flotta nélkül sohasem fogjuk térdre kényszeríteni Amerikát”. Azt hitte hát, hogy megszállhatja Európát, köztük a Szovjetuniót, és térdre kényszerítheti Amerikát.) Ezért fontos, hogy az évfordulók figyelmeztessenek: soha többé nem ülhetünk fel az őrültségeknek.
