2024. április 27., szombat

Tegnapelőtt ötezren érkeztek

Újabb menekülthullám Magyarkanizsa községben
Kozma Rita felvétele

Kozma Rita felvétele

Az elmúlt néhány napban ismét megnövekedett a Magyarkanizsára érkezett menekültek száma, az a hétezer fős tömeg, akiket feltartóztattak a macedón határnál, már elérte községünket. A horgosi régi határhoz vezető úton folyamatosan érkeznek a menekülteket szállító autóbuszok, taxik.

A magyarkanizsai vásártérre, ahol elvileg ezer embert tudnak befogadni, az utóbbi napokban két-háromezer bevándorló érkezett, tegnapelőtt pedig rekordszámú ötezer fő. A legnagyobb problémát a menekültek számára a hideg okozza. Sokszor megfelelő öltözet híján érkeznek, ezért az UNHCR jóvoltából takarókkal látják el őket. Petar Božović, a menekültügyi főbiztosság kiküldött szakmunkatársa elmondta, naponta több száz takarót osztanak szét azoknak a migránsoknak, akik igénylik. Tegnap például ötszáz fogyott el, de amennyiben igény mutatkozik rá, a jövőben is számíthatnak ilyen jellegű adományra.

A hideg miatt a horgosi vasút környékén is tapasztalhatók változások. Egyre többen állítanak sátrat a régi vasútállomás vagy a sínek melletti gyümölcsösökben, a hűvös éjszakák miatt pedig mind több tábortűz nyomait lehet felfedezni. A menekültek nem csak délután és este érkeznek autóbuszokkal, a környékbeliek elmondása szerint is folyamatosan jönnek. Farkas József és felesége, Erzsébet a házuk előtt takarítanak, tőlük már tűzifát is loptak a migránsok.

– A házunk körül nincs kerítés, a fa itt volt az udvarban, és feltűnt egy idő után, hogy egyre kevesebb van, folyamatosan hordtak el belőle. De a fákról is törnek le ágakat. A legnagyobb kárt a gyümölcsöseinkben okozták, körülbelül négyszáz kiló szőlőt szedtek le, gyümölcsösünk is van a határ felé, ahol barackot termesztünk, abból szinte semmit nem hagytak. Éppen akkor szedték le, amikor kiértem. Lehettek vagy hetvenen. Nem tudtam mit csinálni, hiszen egyedül ennyi emberrel mit kezdjek? Megvártam, amíg leszedik és elmennek – meséli József. Paradicsomot, paprikát is termesztenek a házuk melletti fóliasátorban, abból inkább önként adtak a menekülteknek, csak ne tapossák le a növényeket.

– Nyugodtan mondhatom, hogy ötven-hatvanezer dináros kárt okoztak eddig. Amióta itt vannak a rendőrök, és terelik őket, nem sokáig időznek már itt a házak között. Voltak helybeliek, akik pénzért vezetgették őket, ahelyett hogy a sínek felé irányították volna a csoportot, elvitték be az utcákba, az erdő felé – mondja a férj, akikhez a menekültek be is kéredzkedtek éjszakára.

– Volt, hogy a feleségemmel vizet vittünk nekik, volt, akiknek kávét, sőt még kukoricát is főztünk. Egyik éjjel be akartak jönni a házba, még pénzt is kínáltak érte, de ezt már nem engedtük.

A környékbeliek közül többen elmondták, hogy más házaknál is próbálkoztak, beugráltak a kerítésen, vagy tönkretették azt. A szóbeszéd szerint amíg az egyik család nem tartózkodott otthon, beköltözött hozzájuk a migránsok egy csoportja, és még a rendőröknek sem volt könnyű rávenni őket, hogy hagyják el a házat. Az itt élők közül többen elmondták: megfigyelték, hogy a migránsok szervezetten jönnek, kevés az, aki kis csoportban érkezik, és minden csoportnak van egy vezetője is, akire hallgatnak a többiek.

A zöldhatáron a két héttel ezelőtt tett látogatásom óta tovább romlott a helyzet. A gyümölcsösökben és a sínek mentén nincs, aki takarítson, a szemét pedig egyre gyűlik, széttépett papírok, eldobált ruhaneműk, élelmiszerek, gyógyszerek mindenfelé. Még fényes nappal is találok égő tüzet, amelyet körbeülve krumplit sütnek, mellette halomban a paradicsom, készül az ebéd. A határköveknél kint vannak a magyar és a szerb rendőrök is, a síneken egymás után csapatokban érkeznek, vannak, akik visszafordulnak, miután meglátják a magyar oldalon a rendőröket, úgy döntenek, inkább várnak, hátha megússzák a regisztrálást. A határon újságírók, tévések forgatnak, köztük jordán televízió stábja is feltűnik. Egy magyarországi fotós pedig szándékosan vagy véletlenül, de átjön a szerb oldalra, kissé abszurd kép, ahogy a szerb rendőr igazoltatja, háttérben az elvonuló migránsokkal. Végül a rendőr csupán megfeddi, mikor a fényképész a menekültekre hivatkozik.

– Legalább maguk tiszteljék a határokat, ha már ők nem!