Egy idősebb asszony, a zentai termékpiac egyik árusa fakadt ki így, tegnap ugyanis a déli órákban ez idáig soha nem látott razziát tartottak az árusok körében. Miközben az ellenőrök egy része az egyik helyen az elárusítópulton található árut írta össze, a másikról már javában szedték is össze a kozmetikai cikkeket, s pakolták bele egy személygépkocsi csomagtartójába. Több pult pedig már üresen árválkodott. Valószínűleg az ezekre kirakott portékát már „nyilvántartásba vették” a fináncok. Az elkeseredett árusoknak pedig nem maradt más hátra, mint hogy a tehetetlenségtől és a dühtől vöröslő arccal szemléljék a hivatalnokok ténykedését.
Az árusok szerint ezúttal az adóhivatal „tisztelte meg őket” a jelenlétükkel. A neve elhallgatását kérő egyik árus napilapunknak nyilatkozva elmondta, hogy dél környékén jelentek meg a felügyelők, arra hivatkozva, hogy az árusokat feljelentették Belgrádban, mivel nincs papírjuk az áru behozataláról. Az ötvenéves férfi elmesélte, hogy ő Szabadkáról szerzi be az árut bejegyzett magánvállalkozásának. Rendszeresen fizeti az adót és a hozzájárulásokat, most meg egyszerűen elveszik az áruját, holnap pedig a mehet „szocijálnira”.
– Még lehet, hogy a börtönbe is be kell mennem, mert miből fizessem ki a büntetést? Ez van, ennyi volt, vége van ennek is, és holnaptól, ötvenévesen mehetek a munkaközvetítőbe – jegyezte meg.
– Évek óta ebből élünk, telenként fagyoskodunk, de fizetjük az adót, most meg mindent elvesznek! – jegyezte meg az írásunk elején már szereplő asszony.
Az árusok elmondták, hogy az utóbbi időben igencsak megszaporodtak az ellenőrzések, szinte hetente végigsöpörnek a fináncok. Volt, hogy naponta kétszer is megjelentek – jegyezte meg az egyik beszélgetőtársunk, és hozzátette, alighogy elment az egyik ellenőr, nemsokára megjelent a következő. Az utóbbi időszakban kétszer-háromszor mindannyiukat megbüntették. Van olyan árus, akit az elmúlt 2-3 hónap alatt négyszer, sőt ötször is megbüntettek – jegyezték meg.
– Az rendben van, hogy jönnek, hiszen mennek máshova is. Az viszont nincs rendjén, hogy míg Szabadkán 5000 árusból megbüntetnek két embert, addig Zentán 20 árusból akár ötöt is megbírságolnak. Hol van ebben a realitás? Azt mondják, hogy Vajdaság az ország legszegényebb része, és egy kicsit hagyni kell élni. De hol hagyja élni ezeket az embereket? Különösen itt a nagykikindai körzetben. Ez Adán, Moholon, Csókán és Zentán kezdődött, most pedig csak Zentát ellenőrzik. Mi ez a város? Egy jól tejelő tehén? – kérdezte felháborodottan az egyik, úgyszintén a piacon kereskedő hölgy.
Természetesen kíváncsiak lettünk volna az éppen nyilvántartást készítő egyik ellenőr álláspontjára is. Amikor viszont diktafonvégre szerettük volna kapni, az arcát jegyzetfüzetével eltakarva akadékoskodni kezdett, miszerint „hivatalos személyként” nem fényképezhetjük őt, nem kérdezhetünk tőle semmit, s amíg a dolgát végzi, addig muszáj békén hagynunk…
Kérését tiszteletben tartottuk, de a kérdés csupán az: az adófizető, telenként fagyoskodó, nyaranta a tűző napon a betevő falatért dolgozó zentai árusokat és általában a tisztességes embereket mikor hagyják már békén?
