Varnus Xavér orgonaművész vasárnap Zentán a Jézus Szíve templomban adott nagy sikerű jótékonysági koncertet. A művész a zsúfolásig megtelt templomban elsősorban Bach műveivel varázsolta el a nagyérdeműt, valamint a nagybecskereki születésű Antalffy-Zsíross Dezső zeneszerző műveiből játszott. Egy-egy orgonajáték között Fodor Zsóka színművésznőt is megismerhettük, aki Kosztolányi néhány versének előadásával kedveskedett a zentaiaknak.
Varnus Xavér fantasztikus orgonajátéka mindenkit elkápráztatott, a művész közvetlensége már csak ráadás volt. Hogy a közönséget még inkább megörvendeztesse, improvizált is, mégpedig közkívánatra a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalra. Elmondta, hogy nagyon szeret rögtönözni, mert az, ami olyankor megszületik egy muzsikus hangszeréből, az egy soha meg nem ismételhető pillanat. A virtuozitással fejeződött improvizációt a nagyérdemű állva tapsolta meg, és a művész, kihasználva az alkalmat, hogy a közönség már áll, rávette a jelenlévőket, hogy közösen énekeljék el az ismert népdalt, ő pedig orgonán kísért. Mindenki várt ráadást, de nem kaptunk, mégsem nehezteltünk rá, hiszen azt ígérte, visszajön még játszani.
A koncert után még néhány kérdésünkre is válaszolt. Elsősorban az érdekelt bennünket, kiállta-e a próbát a zentai orgona:
– Bőven, minden kalaplengetés nélkül mondom, ez az orgona messze az egyik legjobb a környéken, szerény ismereteim szerint valószínűleg Szerbia talán legjobb orgonája. Ezt az orgonát a legkényesebb ízlésű művész is szívesen szólaltatná meg. Ráadásul, ami külön nagy előnye ennek a hangszernek, hogy a játszóasztalt mindenki láthatja, így a közönség nem csak a zenét élvezheti, de azt is láthatja, miként szólaltatja meg a művész a hangszert.
– Milyen volt a közönség?
– Jó volt látni, hogy egy kicsit igazolva látták a zentaiak, megérte szenvedni ezért a hangszerért, megérte adni erre az orgonára, mert ha megépítenek egy ilyen nagy dolgot, és azt aztán keveset hallják, vagy nem teljes fényében – egy misén nem lehet annyira virtuózkodni – akkor nincs teljes visszaigazolás számukra. Most azt láttam, hogy úgy gondolják, megérte rá áldozni.
– A koncerten Bachot játszott és Antalffy műveiből adott ízelítőt. Miért pont-e két zeneszerző?
– Egyetlen fontos szerepem a zentai koncerten az volt, hogy bebizonyítsam önöknek, Johann S. Bach, a 270 éve meghalt lipcsei öregember méltó és jogos arra, hogy éljen a 21. században is. Bach a legnagyobb, nála nagyobb komponistája a földnek nem volt. Ezt szent meggyőződéssel vallom.
A koncert legnagyobb üzenete az volt, hogy a nagybecskereki születésű Antalffy-Zsíross Dezsőt visszahoztam a Vajdaságba. Nagyon szeretem ezt a zeneszerzőt, tizenhét évesen szerettem bele. Gyakorlatilag minden élethelyszínén jártam, minden egykori szemtanúval beszéltem, és rá kellett jönnöm, hogy a magyar történelem legnagyobb orgonaművésze volt, aki nagyon korán ment el Magyarországról, és sajnos korán halt meg. Fantasztikusan szép zenei világa nagyon illik ehhez a vajdasági tájhoz. Nagy pillanat nekem, hogy hazahoztam őt a Vajdaságba, mert levelezéseiből tudom, milyen nagyon szenvedett a trianoni elcsatolásnál.
– Minden kedvenc szerzőjének ennyire kikutatja a múltját, mint Antalffynak?
– Ritka, hogy az ember olyan nagy szerzőre bukkanjon, akinek az élete, művészete ennyire nincs kikutatva. Antalffy esetében tényleg arról van szó, hogy őt a mínusz tartományból kellett visszahozni az élők sorába. Az én gyerekkoromban egyetlen műve sem volt megtalálható sem a nemzetközi, sem a magyar repertoáron, ma ez már nem így van.
– A koncert végén ráadás helyett ígértet tett arra, hogy visszajön még Zentára játszani.
– Két éven belül mindenképp el fogok jönni játszani. Részben azért, mert annyira szép ez a hangszer, hogy tényleg jól esik rajta játszani, meg azért, mert ahhoz képest, hogy a családomnak mennyi kötődése volt ide, én a Vajdasághoz voltam idáig a leghűtlenebb
