2024. május 10., péntek

Méltóságteljes vasútállomást!

Ötven évvel ezelőtt készült el a most már csak nevében új, magára hagyott létesítmény

A mostani két nagy sugárút találkozásánál megépített vasútállomást fél évszázaddal ezelőtt adták át rendeltetésének. A Vajdasági Vasútkedvelők Egyesülete tegnap díszülésen emlékezett meg a jeles dátumról. Úgy vélik, hogy városunk éppen a vasútállomásnak köszönhetően fejlődhetett ki olyanná, amilyen most, a vasúti közlekedés továbbfejlesztése és a pályaudvar elhelyezkedése tette lehetővé a rohamos növekedést.

Fotó: Dávid Csilla

Fotó: Dávid Csilla

Miodrag Đukić egyesületi főtitkár elmesélte, hogy Újvidék a Péterváradra vezető pontonhíd töltésének helyén jött létre. – Ha háromszáz évvel ezelőtt megkérdeztük volna az itt lakó katonákat, hogy szerintük lesz-e itt valaha is város, biztos, hogy nagyot néztek volna. A város abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a Duna és a Fruška gora mentén terül el. A továbbiakban a vasút játszott meghatározó szerepet fejlődésében. A korabeli városvezetés részét képező szerény emberek – házigazdák, kertészek, termelők, hajósok, kocsisok, ritkábban tanítók és mások – 1872-ben meghozott döntése különösen fontos számunkra –, mivel meghatározták az épülő vasút nyomvonalát. A vasútvonal Zomboron vagy Palánkán át is haladhatott volna, akkori polgártársaink viszont kiharcolták, hogy a vasútvonal Újvidéknél keresztezze a Dunát. Műszaki tekintetben ez kifogásolható döntés volt, hiszen a folyó itt a legmélyebb és a leggyorsabb, a vár alatt alagutat kellett fúrni a sziklába... 1883-ban mégis megépítették az első, a Dunát átívelő vasúti vashidat, előzőleg csak pontonhidak léteztek. Ugyanabban az évben, március 5-én gördült be az első vonat Újvidékre, december 10-én pedig már áthaladhatott az új hídon és az alagúton, Čortanovcin keresztül Zimonyba. Abban az évben 280 kilométernyi hosszúságú vasútvonalat építettek meg! A vasútvonal jelenléte hihetetlen mértékben fellendítette a termelést és a kereskedelmet Újvidéken, a másik előrelendítő tényező az 1910-ben üzembe helyezett villanytelep volt – utcai világítást és villamost kapott a város. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni minderről, nem tiszteljük fejlődéstörténelmünket, azt gondoljuk, elég csak elültetni a magot, amelyből magától kinő egy város. Nem így van, elődeinknek adósai vagyunk! – magyarázta Đukić.

A városi képviselő-testület épületében megtartott ünnepségen megmagyarázta azt is, hogy az 1,5-2 méter magasságú vasúti töltés a gát szerepét is betöltötte, de ez egyben akadályozta is a forgalmat a városban – csak két átjáró volt alatta, a mostani limáni egészségháznál, és a Spensnél. A múlt század 30-as éveinek végén már tudták, hogy a síneket és a vasútállomást is át kell helyezni a város északi részére, így lehetőség nyílhat a Duna irányában történő terjeszkedésre. Később megépülhettek a limánok, az egyetemváros... A II. világháború rombolásai után könnyebb volt meghozni az erre vonatkozó döntést, hiszen a hidakat lerombolták. Úgy döntöttek, új vasúti hidat építenek, a vasútvonal többé nem a vár alatt haladt át. Azonban ez sem volt megfelelő megoldás, végül megegyeztek abban, hogy az iparövezeteket az északi városrészekbe telepítik ki, beleértve a vasúti csomópontot is. A Žeželj híd megépítése után új állomás építésére is szükség mutatkozott, melyre a pályázatot 1960-ban írták ki. Hat pályaművel konkuráltak, de egyik sem felelt meg az elvárásoknak. Végül az egyik, Farkas Imre építészmérnök által vezetett helyi mérnöki iroda összesítette a hat pályaművet, kimazsolázták belőlük a jó ötleteket, és ezek alapján elkészítették az új vasútállomás tervrajzát és négy évre rá, ötven évvel ezelőtt készült el az épület, ami azóta jóformán semmit sem változott, csak öregedett.

– Természetesen a város felfejlődéséhez hozzájárult az is, hogy az új állomás előtt épült meg a legnagyobb sugárút. Hatalmas energiabefektetésre volt szükség mindehhez, mi pedig nem tiszteljük ezt. Az állomás épülete most romosodik, senki sem visel gondot róla, a sugárutat sem használjuk rendeltetésszerűen, urbanisztikai tekintetben degradálódunk. Amikor valaki kilép a vonatból, beázó tető, lehulló márványlapok, omladozó vakolat fogadja, felnéz az álló órára, és máris megvan a véleménye a városról. Ez szégyen – hallottuk.

Az egyesületben szeretnék ismét méltóságteljessé varázsolni a vasútállomást, döntő csatát az épületre szerelt óra újjáélesztéséért vívnak majd. Azt üzenik, hogy május 31-én öt perccel 12 óra előtt az óra alatt lesznek, és közösen tiltakoznak majd!