Kalmár Ferenc (Szabadka, 1928. május 25. – Szabadka, 2013. október 12.) szabadkai szobrászművész nem sokkal felesége, Kalmár Magda keramikus művésznő halála után távozott az élők sorából. Még megélhette – habár már nem lehetett ott –, hogy az idei Kanizsai Írótáborban a 28-as nemzedékről készült könyvbemutatón és kiállítás megnyitón köszöntsék őt 80. életéve alkalmából. Alkotásait ekkor láthatták a tábor résztvevői és Kanizsa közönsége, majd Palicson a XX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok alkalmával állították ki őket újra, szeptember 22-én, osztálytársai és nemzedéktársai, Sáfrány Imre és Vinkler Imre alkotásaival együtt. Kalmár Ferenc a nevezetes 28-as nemzedék utolsó távozója, aki immár a Zentán megrendezésre kerülő novemberi tárlaton ilyenképpen csatlakozott osztálytársaihoz.
Kalmár Ferenc édesapjától, a zentai származású ácsmestertől, örökölte a fa szeretetét. Mégis festői ambíciókkal indult, ami Hangya András Szabadkán tartott figurális rajztanfolyamának köszönhető. A képzőművészeti életünk formálódásában fontos szerepet játszó tanfolyamon gimnazistaként vett részt osztálytársaival Sáfránnyal és Vinklerrel 1946 és 1947 között. A Szabadkai Városi Múzeumban, a tanfolyam történetét feldolgozó tárlaton 2011 és 2012 folyamán, egy későbbi karikatúra szobrával szerepelt, ami tanulmányainak következő lépéseit mutatja. Kalmár Ferenc a szabadkai Tanítóképző növendéke volt (1944–1947), majd az újvidéki Tanárképző Főiskola rajzszakán szerzett diplomát (1947–1953). Képzőművészetet tanított Óbecsén (1947), Moholon (1948–1951) és Szabadkán (1951–1980).
A szobrászatot Zahariás Aladár szobrász barátjánál, Bánátban fedezi fel. A 1940-es évek végén kezdett el szobrászattal foglalkozni. Első szabadtéri szobra a Kis halász a Palicsi Állatkert alapításának évében (1949) készült, de csak később öntötték ki bronzból és állították fel 1951-ben. (Ma is az Állatkert dísze, talán nem ártana felirattal jelölni, ki a készítője, mint ahogy az Almási Gábor és Baranyi Károly itt levő szobrai is megérdemelnék ezt.) A szabadkai Művelődési Tanács ösztöndíjával rövid ideig Milan Besarabić, belgrádi szobrászművész műtermében ismerkedett a szobrászat alapjaival és a kerámia technikáival. Besarabić hatása alatt humorral átszőtt, karikírozott figurákat is mintázott, mint amilyen a szabadkai Városi Múzeumban levő Komédiás c. portrészobra. A mű 1954-ben szerepelt első önálló tárlatán, amelyre a szabadkai Városi Kiállítócsarnokban került sor. Később eltávolodott ettől az irányzattól és leegyszerűsített formákkal fejezte ki magát, majd forrasztott fémelemekből formálta szobrait. Ezt a periódust illusztrálja a Tavankúton 1971-ben elhelyezett Nyugtalan rónaság című emlékmű-kompozíciója, valamint az Kultúra Szikra elnevezésű díj. Kalmár Ferenc azon kevés szobrászok közé tartozik, akik három vajdasági művelődési díjat is készített hosszú évtizedeken át, így keze nyomát több díjazott is magáénak vallhatja. Az említett díjon kívül, tanára B. Szabó György terve alapján ő kivitelezte a Híd Irodalmi Díjat, és Ács József terve alapján a Forum Képzőművészeti Díjat, valamint a belgrádi rádió Siring Zeneművészeti Díját, a Magyar Nyelvművelő Egyesület Szarvas Gábor-díját és az Aracs díjat is.
Az 1980-as évek elején tett amerikai tanulmányútja hatására Kalmár Ferenc fából faragott szobrait élénk színekkel festette be. A Madarak című tárlatán bemutatott alkotásaiért Forum Képzőművészeti Díjban (1993) részesült, de a naiv hatású munkáival a jagodinai Naiv Művészeti Múzeumban is nagy feltűnést keltett. Itt több kiállítást is szerveztek munkáiból, és színes monográfia készült életéről, alkotásairól. Díjai közül megemlítjük a jagodinai Naiv Művészetek 8. Biennáléjának különdíját (1997) és a 11. Biennáléjának szobrászati díját (2003) és a szabadkai Pro Urbe díjat (2003). Művei több közgyűjteményben találhatóak meg, pl. Jagodinán, Újvidéken a Kortárs Művészeti Múzeumban, Szabadkán a múzeumban és a Modern Képzőművészeti Képtárban, Zentán a múzeumban, Becskereken az Écskai Művésztelep Képtárában. Habár az 1960-as és 1970-es vajdasági nonfiguratív szobrászati élet egyik meghatározó egyénisége, a közönség az 1980-as évektől keletkezett színes, játékos zoomorf szobrairól ismeri leginkább Kalmár Ferenc munkásságát, akinek művészi hitvallása a játék és művészet határmezsgyéjén haladt. Ennek köszönhetően találkozott nála két földrész művészeti és anyagi hagyatéka, és vált szellemi örökségünk részévé.
