A héten ismertette az Ernst and Young tanácsadócég idei regionális visszaélési felmérését, amely a a korrupció és a megvesztegetés gyakorlatának elterjedtségét méri a szélesebb régióban, többnyire az európai országokban, de a gyorsan növekvő államok közül a listán több arab és afrikai ország is található. Valószínűleg nem számít meglepetésnek, hogy a legkorruptabb országok mezőnyében az első és a harmadik helyezett ország egy-egy balkáni állam, és talán az sem, hogy két egykori jugoszláv tagköztársaságról van szó. Az viszont a valamikori Jugoszláviában élők közül bizonyára mindenkit meglep, hogy melyek ezek az államok: a régió állítólagosan legkorruptabb országaként Szlovénia végzett a dicstelen első helyen, Horvátország pedig a harmadikon. A második helyezett Kenya. A visszaélési felmérésen először részt vett Szerbia – Nigéria, Ukrajna, Szlovákia és Görögország után – a nyolcadik helyen szerepel a listán. Magyarország a középmezőnyben, a 13. helyen végzett.
Nyilván senkit sem ért meglepetésként, hogy a felmérés legkevésbé korrupt államának Svájc bizonyult, s csupán árnyalatnyival rosszabb mutatókkal követik az észak-európai országok: Finnország, Svédország, Norvégia...
Ezek szerint Szlovéniában és Horvátországban elterjedtebb volna a megvesztegetés gyakorlata, és általában véve a korrupció, mint Koszovóban, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában vagy Montenegróban? Ezt az Ernst and Young sem állítja, ugyanis ezeket a Jugoszlávia szétesésével létrejött államokat nem ölelte fel a felmérés. Ám az is csaknem ekkora meglepetés, hogy Szerbiában – amelyben ismereteink és tapasztalataink szerint dívik a korrupció és a megvesztegetés gyakorlata – tisztességesebben zajlik az üzletelés, mint Szlovéniában vagy éppen Horvátországban. A válság ennyire átalakította volna a korrupciós mutatókat? Azt tudjuk, hogy Szlovénia jelenleg nincs rózsás gazdasági helyzetben, Horvátország is recesszióval küzd, ám Szerbia helyzete semmivel sem jobb az övékénél, annak ellenére, hogy az utóbbi napokban a recesszió végéről kezdtek regélni a kormányoldalon. A tények alapján – mint erről Mlađen Kovačević közgazdász nyilatkozott a napokban – a GDP jelenlegi értéke még mindig 2 százalékkal alacsonyabb, mint öt évvel előtt, folyamatosan nő a munkanélküliség, egyre kevesebb működő tőke érkezik az országba, s az ipari termelés csak azért növekedhetett az első negyedévben, mert a tavalyi eredmények katasztrofálisan rosszak voltak. Ha a Fiat kragujevaci üzemében nem kezdődik meg az autógyártás, erre sem kerülhetett volna sor.
Az ilyen általános társadalmi krízisben lévő, nemcsak gazdasági, hanem egyúttal politikai és erkölcsi válsággal küzdő ország, a tapasztalatok szerint igazi melegágya kell hogy legyen korrupciónak.
Mégis hogyan történhetett meg, hogy Szerbia szűkebb környezetében viszonylag jó helyezést ért el a visszaélési felmérésen? Ennek az lehet a magyarázata, hogy a felmérést körkérdéses alapon végezték, így ez a módszer inkább a válaszadók véleményét, hangulatát tükrözi, mintsem a tényeket. A regionális visszaélési felmérésben összesen 3459 gazdasági és pénzügyi vezetőt kérdeztek meg, Kelet-Európában 1256-ot, a fejlett országokban 1500-at, a gyorsan növekvő országokban pedig 1103-at. A föntiekben ismertetett korrupciós lista a következő kérdésre adott válaszokból állt össze: A megvesztegetés és korrupció megszokott gyakorlat-e az országban, amelyben él? A szlovén megkérdezettek 96 százaléka, a horvátok 90 százaléka, a szerbiai megkérdezettek 83 százaléka, a magyarországiaknak pedig a 70 százaléka válaszolt igennel erre a kérdésre. Ez alapján lett a lista legkorruptabb országa Szlovénia.
Másra is rákérdezett a felmérés. A magyar válaszadók 18 százalék gondolja úgy, hogy a személyes ajándék és szolgáltatások felajánlása belefér az etikus működésbe egy üzlet elnyerése érdekében – a szerb megkérdezettek 23 százaléka vélekedett így. A pesszimizmusra hajló magyar jellem az Ernst and Young felmérésében is érvényre jutott. A megkérdezett magyar vezetők még a régióbeli országoknál is lényegesebben borúlátóbbak a piac jövőbeni alakulásával kapcsolatban, csupán 15 százalékuk számít az üzleti környezet javulására a következő 12 hónapban, míg Nyugat-Európában a megkérdezettek 22, Kelet-Európában pedig 27 százaléka. Szerbiában viszont a megkérdezettek nem kevesebb mint fele jobb évet vár. Igaz, az előző katasztrofális év után ehhez talán nem is kell túl nagy optimizmus.
