A nemesmiliticsiek közül még sokan könnyedén fölidézik a nem is olyan régi múltat, amikor még a mostanra romossá vált, hajdanán közismert és közkedvelt fürdőépület teljes fényében tündökölt, az épületből, illetve teraszáról élőzene csalogatta a vendéget. Vasárnapokon sok család ebédelt itt, vagy legalábbis kirándult ebéd után egy italra, kávéra, muzsikaszót hallgatni, barátokkal találkozni, jól érezni magát.
A faluszéli házsorokon lakók legtöbbje méltányos mellékkeresethez jutott az alvóvendégeknek köszönhetően.
Ha mostanság kilátogatunk a militicsi fürdőhöz, még sejtetik a gazzal benőtt medencék és a siralmas állapotú épület, hogy milyen élet zajlott az 1885-ben 93 méter tengerszint fölötti magasságon, az úgynevezett bácskai teraszon épült Lemes fürdőben, s nem utolsósorban ebből eredően a faluban is.
Annak idején fahidat építettek a fürdőházhoz, liget ékesítette a fürdő körüli térséget, a fürdő melletti tavon vitorlások ringatóztak.
A XIX. század végétől kád- és iszapfürdőként működött a létesítmény, amelynek főépületét a palicsi fürdőházhoz hasonlították a korabeliek, a 73 Celsius-fokos forrásból nyert vizét a harkányi gyógyfürdőéhez, iszapját pedig a montenegrói Igalo sós tengeriszapjához tartották legközelebbinek.
A nemesmiliticsi orvos ennek igazolására 1928-ban vízmintát küldött a belgrádi királyi vegyi laboratóriumba. A gyógyászati és rehabilitációs intézet alátámasztotta a forrásvíz gyógyhatását. 1929-ben az állami vegytanintézet megerősítette, hogy az itt fakadó víz alkalmas kiegészítő terápiára krónikus légzőszervi betegek, degeneratív és extraartikuláris reumában szenvedők, valamint balesetből gyógyulók esetében.
A gyógyfürdőben az ötvenes években rekreációs célra szabadtéri medencét is építettek, ez volt a zombori térség első ilyen létesítménye, amely kétségkívül idegenforgalmi vonzerővel is bírt. Aztán érthetetlen módon a hetvenes években leáldozott a fürdő fölfelé ívelő csillaga, 1973-ban a gyógyászati részleg megszűnt, ma már se a kádfürdőnek, se az öltözősornak nyoma sincsen. Talán még különösebb, hogy a második szabadtéri medence 1980-ban mégis elkészült, de soha nem kapott működési engedélyt, és nem is használták soha.
A rendszerváltásnak nevezett időszakban egy fiatalember belekezdett az épület felújításába, de rövid idő után feladta. Vélhetően nem kapott semmiféle társadalmi támogatást, holott egy bizonyítottan gyógyító hatású fürdő a természet ajándéka, s ennek megfelelően kellene tisztelni.
Napjainkban az ezüstnyárfákkal és százéves platánokkal szegélyezett keskeny út egy olyan látványhoz vezet, amelytől összeszorul az ember szíve még akkor is, ha csak hallomásból tudja, itt valaha sokan gyógyítkoztak, mind testileg, mind lelkileg.
Vidaković Aleksandar, a militicsi helyi közösség tanácsának elnöke szerint is kiemelten fontos a falu szempontjából az egykori Lemes fürdő fölújítása, egy korábbi, a zombori Dunatáj hetilapnak tett sajtónyilatkozatában viszont olyan körülményekre hívta föl a figyelmet, amelyek veszélybe sodorhatták volna az ilyen jellegű elképzelések valóra váltását.
– A helyi közösségek tulajdonjogára vonatkozó törvényrendeletek közelmúltban való életbelépése gyors intézkedéseket igényelt részünkről. A jogszabály értelmében a fürdőt körülvevő földterület, sőt az építés alatt álló objektum helyszínének nagy része a mezőgazdasági minisztérium tulajdonába kerül, és a 30 hektár területből mindössze 1,5 hektár maradt volna helyi tulajdonban. Mondanunk sem kell, mindez mennyire ellehetetlenítené a majdani felújítást, a turisztikai létesítmény kiépítését, természeti környezetének megteremtését. Zombor Város segítségével fellebbezést nyújtottunk be, erre a minisztérium pozitív választ adott. A remélt kiterjedésű terület mellé további öt hektárt engedélyeztek. Ezek után már továbbléphettünk. Elemeztetjük a vizet, különböző uniós forrásból pályázunk a medence alapját képező kút kiépítésére, a konkrét tervek egy élményfürdő kialakításáról szólnak. Adott a megfelelő természeti környezet, működik a közösség, jó kapcsolatot tartunk fenn például a Nemesmiliticsi Kulen Egyesülettel, továbbá ismer és támogat bennünket a Tartományi Gazdasági Titkárság turisztikai osztálya, ezenkívül számíthatunk egyéni szakmai segítségre is. A fürdő ügyében évente több befektető keresi fel a helyi hivatalt, bízunk abban, hogy a közeljövőben egyesség is születik – nyilatkozta Vidaković Aleksandar.
Nyugat-Bácska bármely pontjáról indulva nem túl hosszú utat kell megtenni az uniós Magyarországon és Horvátországban, hogy saját szemünkkel tapasztaljuk, mennyire fontos ágazatnak tekintik a fürdőturizmust. Igaz, hogy a falutól 75 kilométerre fekvő Petrőcnek kétszer nagyobb a lélekszáma, mint Militicsé, de ott létrehozták az élményfürdőt, amire természetesen a helyi erőkre támaszkodván nem lett volna lehetőség, miként Militicsnek is beruházóra kell várnia.
A közelben két gyógyfürdő is működik, az egyik Bezdánban, a másik Prigrevicán – Bácsszentivánon, ahol a szabadtéri medencékben lazítani és sportolni is lehet, viszont a militicsiek, illetve lemesiek annyira büszkék voltak gyógyvizükre, hogy megőriztek egy anekdotát, mely szerint amikor az egyik fürdő vizének gyógyhatását kellett igazolni, az illető településen kinyert termálvíz helyébe a lemesit csempészték. Még ha csak ki is találták a történetet, vétek nem élni a természet adta lehetőséggel.
