2024. május 18., szombat

A fekete arany ára

Magyarkanizsa környékén november óta folyik a kőolajmezők szeizmológiai felmérése – Még mindig nincs megállapodás a NIS és a gazdák között a kártérítésről

Novemberben kezdődött meg Magyarkanizsa környékén a kőolajmezők szeizmológiai felmérése. Gorica Mandić, a NIS szeizmológiai kutatásokkal megbízott részlegének igazgatója elmondta, Szerbia leggazdagabb olajmezője itt van Észak-Vajdaságban, pontosabban Velebit környékén. A területet a korábbi kutatások alapján készített térképeket felhasználva jelölték ki. Meghatározott vonalakon közlekednek a kalinyingrádi hatalmas gépek és végzik el a rezgések alapján a felmérést.

Eddig ezen a területen 1500 méter mélységben mérték fel az olajmezőket, de most a szeizmológiai kutatók mintegy 3500 méterig feltérképezik, hogy mi is van a földkéregben. Az igazgatónő szerint a vizsgálatok júniusig tartanak, majd az év végéig kiértékelik az adatokat és várhatóan jövőre már megkezdődhet a kibányászás.

Magyarkanizsa környékén a hatvanas évek közepétől folyik a kőolaj kitermelése. Mintegy 190 furat van ezen a vidéken. Szerbia az éves kőolajszükségletének egyharmadát a hazai kőolajmezőkről nyeri ki. Az éves szükséglet 3 millió tonna. Azt, hogy Magyarkanizsa környékéről mekkora mennyiséget bányásznak ki éves szinten, nem mondták meg a NIS illetékesei. Anatolij Pomorec, a NIS sajtószóvivője azt mondta, jókora haszna van a községnek a fekete aranyból, hiszen csak tavaly 250 millió dinár ömlött olajjáradék címén a kasszájukba.

Nos, az összeg valóban tetemes, de számoljunk csak egy kicsit utána, hogy valóban jól jár-e az a község, amelyiknek a területén furatok vannak. Hát még ha ez Szerbia leggazdagabb kőolajlelőhelye!

Szerbia az állami kőolajipari vállalatának 51 százalékát 2008-ban 400 millió euróért adta el az orosz Gaspromnak azzal, hogy még 500 milliót köteles beruházni a Déli Áramlatba, illetve az udvarnoki kőolajtározóba. (Ebben a 30 évre kötött megállapodásban a kőolajjáradékot 3 százalékban állapították meg. Tavaly a parlament hiába akarta felemelni a bányajáradékot hét százalékra, az oroszokkal kötött szerződést nem lehet megváltoztatni így továbbra is annyit fizetnek, amennyi a szerződésben áll, azaz 3 százalékot. Egyébként törvény szabályozza a bányajáradékot, és kivéve a NIS-t, mindenki 7 százalékot köteles fizetni. Horvátországban ehhez képest 5 százalék a kőolajjáradék, Oroszországban 22, Szlovéniában 18, Bulgáriában 12,5 Magyarországon pedig 30 százalék a bányajáradék. Görögországban 2 százalékot fizetnek, Norvégiában, Dániában, Nagy-Britanniában és Spanyolországban pedig nincs bányajáradék.

Kiszámolták, hogy a 2011-es adatok szerint a 2038-ig, az oroszokkal kötött megállapodás érvényességéig, Szerbia egymilliárd euróval rövidül meg amiatt, hogy a 7 százalékos bányajáradék helyett csupán 3 százalékot fizet a NIS. Egyesek szerint Vajdaságba (az önkormányzatokba és a költségvetésbe összesen) évente 15 millió euróval kevesebb kerül amiatt, mert a NIS csak 3 százalékot fizet.

A kőolajjáradékot azonban a község nem kapja meg maradéktalanul. Az ide vágó törvény értelmében annak csupán a 40 százaléka kerül az önkormányzatokba, ugyancsak a 40 százaléka az állami kasszába vándorol, 10 százalékot kap belőle a tartományi költségvetés és a maradék 10 százalék az illetékes minisztérium bevételeit növeli.

A NIS eladásának pillanatában a rendelkezésre álló adatok szerint Szerbia 10,5 millió tonna kőolaj és 4,35 milliárd köbméter gáztartalékkal rendelkezett, aminek az ára összesen 7 milliárd euró. Ehhez képest az oroszok 900 millióért jutottak hozzá a vállalat 51 százalékához, ami alatt a kőolaj, a földgáz és a termálvizek kibányászásának jogát is megszerezték. Miután az eladás megtörtént, egyetlen év alatt a NIS bevétele 400 millió euró volt. Nem véletlen, hogy hanyatt-homlok folynak a kutatások, hogy minél több új lelőhelyet találjanak. 2038-ig a NIS biztosan 3 százalékos kőolajjáradékot fizet. Nyilván az az érdekük, hogy ilyen feltételek mellett minél több fekete arany kerüljön a felszínre. Kiril Kravcsenko, a NIS vezérigazgatója 2012-ben kijelentette a sajtónak, céljuk, hogy a következő időszakban évente négymillió tonna kőolajat bányásszanak ki. Feltehetően a szeizmológiai kutatások ezt szolgálják, azaz a gyors kiaknázást.

A Magyarkanizsa község területén megkezdett szeizmológiai kutatásoknak ugyan nem örültek a gazdák, de beletörődtek, hogy ismét letapossák a vetésüket. Megszokták már. Nem először kutatnak. Eddig hatévente vizsgálódtak a terepen. Sokan azt mondják, az, hogy a földfelszín alatt van kőolaj, a gazdáknak nem Isten áldása, sokkal inkább Isten átka.

Bálint Zoltán völgyesi gazda arról mesélt, hogy a hatvanas években még jó pénzért megvette a kőolajtársaság a gazdáktól azt a területet, ahol felállították a pumpákat. Később már csak apró pénzért bérelték a területet, de mint mondja, a műszerek folytonos ellenőrzésekor keletkezett károkat közel sem térítik meg. De sem most, sem korábban nem volt apelláta. Államérdekről lévén szó a gazdáknak el kellet adni a földjük egy részét, vagy bérbe kellet azt adni, mesélte Zoltán.

Most a kutatást a kalinyingrádi hatalmas gépek végzik. Három, egyenként három tonnát nyomó gép megy egymás után és egy-egy lapot a földre eresztve rezgéseket gerjesztenek. Valósággal mozgott a talaj a lábunk alatt, amikor a helyszínen jártunk. A gépek a kijelölt vonalak mentén vizsgálódnak. Mindegy, hogy ott éppen szántás van, vagy bevetett búzaföld. A gondok akkor kezdődtek, amikor a hóolvadás után a 90 centiméter szélességű kerekekkel belehajtottak a vizes szántásokba, búzaföldekbe. Helyenként 60–70 centiméteres árkok keletkeztek a hatalmas gépek után. A gazdák, amikor észre vették a károkat, fellázadtak. Hetek óta folyik az egyezkedés a NIS és a gazdák között.

Időközben voltak olyanok, akik saját testükkel akadályozták meg, hogy a hatalmas gépek rámenjenek a parcelláikra.

Bicskei Zsolt éjszaka arra ébredt, hogy mozog az ágy alatta. Hamar felöltözött és odahajtott traktorral a földje végéhez és nem engedte rá az egy 24 órán át dolgozó oroszokat a parcellájára. A munkavezetők azt mondták neki, azzal, hogy feltartóztatja a gépeket, napi 50 ezer eurós jövedelemkiesést okoz. De a gazda nem hagyta magát, hiszen csupa víz volt minden. Miután három napig szikkadt a talaj, végül mégis rámentek a parcellára.

Kovács Géza kispiaci gazda azt mesélte, hogy a gazdák nem ellenzik a kutatásokat, de nem gondolták, hogy így átverik őket, hogy olyan hatalmas árkokat ásnak a gépekkel a földeken, amiket saját eszközeikkel nem tudnak megművelni. Az az igazán felháborító, hogy még csak nem is akarnak méltányos kártérítést fizetni.

Egyébként Kispiacon a rezgésektől egy háznak a fala is megrepedt, de a tulajdonosnak nem sikerült kártérítést kikényszerítenie az oroszoktól.

Gorica Mandić, a NIS kutatási igazgatója azt mondta, a törvény értelmében a kártérítést a terménytőzsdei árak alapján számolják el, és a NIS erre még rátesz 50 százalékot.

Nos, az elsődleges javaslat szerint a 20 és 60 centiméter közötti mélységű árkok okozta károkért folyóméterenként (egy méterben négy nézetméter szélességű nyom van) 97–105 dinárt kínáltak, a 60 centiméternél mélyebb vájatok okozta károkért folyóméterenként 184,40 dinárt kínáltak, plusz a talaj elegyengetését 6,5 dináros négyzetméterenkénti áron. A gazdák ezt nem fogadták el.

Bicskei Zsolt azt mondja, ismerni kell a földet. Nemcsak egyéves terméskiesésről van szó, hanem többéves terméscsökkenést is okozhat az, hogy az őszi szántásokat összenyomták. Szerinte a szántásokban nagyobb kár keletkezett mint a vetésekben.

A héten csak a rekultiváció ügyében született megállapodás. Ezek szerint négyzetméterenkénti 5 dináros áron állítják az oroszok helyre a termőföldet. A magyarkanizsai városházán hajnalig tartó tárgyalásokon a kártérítés nagyságát illetően nem jutottak dűlőre. A tárgyalás a jövő héten folytatódik.