A Jugoszláv Néphadsereget ütőerő tekintetében Európa negyedik haderejeként tartották számon, fénykorában 600 ezernél is több aktív bakát, tengerészt, tisztet, pilótát számlált. Egyes források világviszonylatban a 7. hadseregként említik, valóban kevesen mertek kötekedni velünk. Azok, akik szolgálták, most valószínűleg elmosolyodnak ezeknek az adatoknak a hallatán, hiszen akkor, ott, nevetségesnek tűnt az egész – szervezetlenség, idejétmúlt eszközök és módszerek, tolásra is csak ritkán gyúló kamionok...
Titóval a hazáért, ELŐRE! (Fotó: Dávid Csilla)
Nos, ez minden bizonnyal csupán a látszat volt, mert ha kellett, akadt azért egy-két működőképes tank és ágyú, jusson csak eszünkbe a 90 százalékban porrá rombolt Vukovár! Hadieszközből tehát sohasem volt hiány, ma sincs, hadiiparunk továbbra is tébolyító pénzeket termel, az évi kivitelről beszélve egyesek a milliárdos összeget is megemlítik. A hadicucc mindenhol, mindenkor a lehető legjobb minőségű termék, legyen az gépkarabély vagy gumipapucs, a bakák a legjobbat kapják. A szinte elnyűhetetlen katonai felszerelés zömétől végül nem azért szabadulnak meg a seregek, mert tönkremegy, vagy mert elhasználódik, hanem azért, mert, polgári nyelvhasználattal: kimegy a divatból. A múlt század derekán tervezett 3M9-es légvédelmi rakétával már nehezen lehet leakasztani az égről az amerikaiak legújabb F22 Raptorját, még akkor is, ha vadiúj rávezetőrendszerekkel szerelik fel a kilövőplatformot.
Ezrével: széttaposott csizmák, cipők tonnaszámra, akárcsak a korabeli auschwitzi fotókon. (Fotó: Dávid Csilla)
Ezeknek a 6 méter hosszú, 600 kilós, a szocialista világrendet dicsőn őrző szovjet rakétáknak darabjáért valamikor 100 ezer akkori dollárt fizetett hadseregünk, most a temerini katonai ócskavastelepen 100 dinárnál olcsóbban megvehetjük – kilóját.
Ezen az ócskavastelepen főleg a mindenkori hadseregünk által feleslegesnek nyilvánított eszközöket, hulladékot vehetjük meg, tankok lánctalpától kezdve a tábori telefonig, nem ritkán gyári állapotban, becsomagolva. Hatalmas fémhegyekben rozsdásodnak a repülőgép-alkatrészek, MIG vadászgép pilótafülkéjének megrepedt szélvédője, futóműoszlopa, katapultszéke (állítólag rakétatöltet nélkül), reptéri nitrogéntartályok, hihetetlen mennyiségű bürótechnikai felszerelés, gumitömlők, kábelek, sodronyok minden mennyiségben...
A telepre betévedő valóban a múltban érezheti magát, már a kapuban Broz mellszobra (nem eladó!) üdvözöl bennünket, a roncstelep ösvényein haladva lépten-nyomon kaszárnyai emlékek villannak fel – a vaságyak, az ételhordó alumíniumedények (manjerkák), a Refik – Tutin, Terza – Smederevo, meg Gile – Kucura – mart, 1986 feliratú vasszekrénykék, menzai műanyagcsészék, csizmák, kulacsok, ásók, mind-mind felidézik a múltat. Az élményt nyomatékosítja az ócskavastelepet belengő dohos-rozsdás raktárszag, az a jellemző illat, amelyet kizárólag a hadseregben érezhetünk, és az aktív bakáknak a bőrébe is belehúzódik. Múltidéző képek, annak, aki nem élte át, magyarázhatjuk naphosszat, hiába. A temerini katonai ócskavastelep tehát a felszínes szemlélő számára csupán egy fertő szeméttelep, mások viszont valódi kincstárként tekintenek rá, nem csak hardveri kínálatából kifolyólag, hanem szívmelengető szikrái miatt is.
Fotó: Dávid Csilla
Ezrével: vörös csillagos sisakok, némelyiken a csillag kétfejű sast ábrázoló címkékkel leragasztva, valamint M60-as, 82 milliméteres gyalogsági páncéltörő ágyúról levagdosott gumikerekek.
Fotó: Dávid Csilla
Tízezrével: M57-es, szovjet mintára tervezett páncélököl. A vállról indítható rakétagránát a 30 centis páncélt is átütötte, 400 méteres távolságból is kilőtték vele a tankokat. Az ócskavastelepre került indítócsöveket présgépben meggörbítették, használhatatlanná tették, akárcsak a markolatba szerelt elsütőszerkezeteket.
Fotó: Dávid Csilla
A KUB rendszer rakétáinak egyes komponensei az ócskavastelepre eredeti, gyári zacskóba (a szovjet nejlon 40 év után is nejlon) csomagolva kerültek, vadonatúj állapotban. A gömb alakú titántartályban 275 bar nyomásra sűrített levegő állt, ez működtette a gép áramgenerátorát, a szárnyfelületeket, az üzemanyag-belövelést... Kb. 1000–1500 dinárért hazavihetjük. A rakéta hegyében eredetileg Doppler radar volt, egy kis kutatás után azt is megtaláljuk a rosszvas-hegyen.
Fotó: Dávid Csilla
Iskolai puskagránátok, gyakorlatozásra. A tromblont M70-es géppisztoly (Kalasnyikov) csövére, illetve a csőtoldalékra húzva lehetett kilőni. A ravaszt ujjbeggyel kellett megpöccinteni, ha megmarkolva sütöttük el, tört az ujj. Gyakorlatokon mindig folyt vér, bőven.
Fotó: Dávid Csilla
16 csövű rakétaindító. Az 57 milliméter átmérőjű lövedék sebessége 617 – 673 m/s, a nagyjából negyedkilós robbanótöltetet nem egész 2 másodperc alatt célba juttatta, egy kilométeres távolságból. Zuhanórepülés közben lőtték ki őket földi célokra. A kiváló minőségű alumíniumból készült platformot most 300 din/kg áron megvehetjük, mivel nagy darabról van szó, egész biztos jócskán lealkudhatunk az árból.
Fotó: Dávid Csilla
Négycsövű rakétaindító, az L-128-as 1974 után mindegyik jugoszláv repülőgép arzenáljában szerepelt. A gépek szárnya alá szerelték, 128 milliméter átmérőjű, 1,8 méter hosszú, kb. 45 kilós, rávezetés nélküli, repeszes vagy páncéltörő töltettel szerelt, Villám rakéták röppentek ki belőle, másodpercenként 600 méteres sebességgel.
Fotó: Dávid Csilla
ICO – azaz infravörös kerítés. A hordozható rendszer IR érzékelők segítségével láthatatlan kerítést alkotott a terepen felállított sátortábor, lőszerraktár, megfigyelőtorony stb. körül, megbízhatóan jelezte az „ellenség” jelenlétét. A sünökét és a pockokét is, így túlérzékenysége, az álriadók miatt a bakák nemigen kedvelték.
Fotó: Dávid Csilla
A hat repülőzési alapműszer egyike: csúszás- és dőlésjelző MIG-ből, a vadászgépcsalád számos tagjába beépítették. Súlya 2,5 kiló, manapság ugyanezt belesűrítik egy folyadékkristály-displaybe meg egy chipbe. A svájci órák precizitásával készült bronz fogaskerekek rendszere mozgatja a kijelzőt, miniatűr motorok, elektromágnesek kattognak, izzók világítják meg a számlapot. A hihetetlen komplex módon kidolgozott szerkezetet Milica néni 150 dinárét ideadta.
