2024. április 24., szerda

„Ilyen a világ, s kell a fegyver”

Az Omega együttes ismert dala Ballada a fegyverkovács fiáról címmel vált ismertté. Adamis Anna írta a dal szövegét a múlt század végén. Megjelenését követően sokat hallgattuk, és azt hihettük, hogy jó harminc évvel később már nem lesz aktuális a címben szereplő sora, nem olyan lesz a világ, hogy kell a fegyver. Hajlamosak vagyunk fajunk békés természetében hinni, vagy legalábbis bízni a békés jövőben, miközben az emberi történelmet folyamatos konfliktusok jellemezték. A Szovjetunió szétesése után mégis és megint azt hihettük, azt hitték korunk ismert gondolkodói is, hogy történelmünk egy békés időszaka következik. Nem így lett. Mi ezt a ’90-es években sajnos testközelből megtapasztalhattuk. Az ezredforduló után aztán naivan megint azt hittük, lezárult egy korszak, a nagyhatalmak, hanyatló és feltörekvő kisebb-nagyobb birodalmak nem fegyverekkel vívják meg harcukat. Európában az történt, hogy valóban folyamatosan csökkenni kezdtek a katonai kiadások. A nyugati országok többsége nyíltan, vagy feltételezhetően, de úgy vélte, elegendő a NATO tagság az önvédelem biztosításához. A kormányzatok jellemzőjévé vált, hogy nem gondolkodtak komoly hadiipari fejlesztésekben. A nehézfegyverzetet, a harckocsikat, a tüzérséget háttérbe szorították, nem fejlesztették, megkezdték az ilyen alakulatok felszámolását. A katonai célzatú beszerzések sok esetben csak a meglévő képességek fenntartására szolgáltak. A délszláv konfliktust követően, majd a koszovói ellentétek némi csillapodása elteltével úgy tűnt, Európa ismét csendes lehet, elhallgatnak a fegyverek. 

Nagy üzlet a fegyvergyártás

Az elmúlt években aztán ismét nagyot változott a világ. Európában és a Közel-Keleten is ismét dörögnek a fegyverek. A dolgok odáig fajultak, hogy sokan vélekednek úgy, az utóbbi ötven évben sosem voltunk még ilyen közel a harmadik világháború kitöréséhez. Remélhetőleg ezt azért sikerül elkerülni, de sajnos gazdasági szemüvegen át nézve a dolgokat, megállapíthatjuk, hogy megint a fegyvergyártás és a fegyverek exportálása vált az egyik legjobb üzletté. Rengeteg fegyvert szállítanak Ukrajnának, de Izraelnek és a velük szemben álló feleknek is. Azok is fegyverkezni kezdtek, akik jelenleg nem állnak konfliktusban senkivel sem, de valószínűleg rájöttek, hogy a béke milyen ingatag és viszonylagos fogalom még most is. A fegyverek iránt sajnos nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A termelés nem tudja követni a növekvő igényeket. Miközben a zöldítésről, káros kibocsájtás csökkentéséről beszélnek, egyre több lőport és egyéb robbanótöltetet pufogtatnak el világszerte. Korunk ennek tükrében igen csak ellentmondásosnak tekinthető. Kérdés, mindezt hogyan magyarázza meg majd egyszer az utókor évek, évtizedek távlatából. 

A fegyvergyártási iparág 100 legnagyobb vállalatának fegyverek és katonai szolgáltatások értékesítéséből származó bevétele 2022-ben összesen 597 milliárd dollárt tett ki. Kérdés azonban, mennyire hihetünk a számoknak, annak tudatában, hogy stratégiailag fontos, sok esetben titkos adatokról lehet szó. Fogalmazhatunk úgy is, hogy legalább ennyi, de jó eséllyel, sokkal több. Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziója, valamint a világot behálózó geopolitikai feszültségek a fegyverek és katonai felszerelések iránti kereslet erőteljes növekedését eredményezték 2022-ben. Azonban hihetőnek tűnik az is, miszerint az új megrendelések ellenére számos amerikai és európai fegyvergyártó cég nem tudta jelentősen növelni a termelési kapacitását. A munkaerőhiány, a meredeken emelkedő költségek és a beszállítói láncok zavarai miatt a kínálat nem tudott még jobban kiteljesedni. Sajtóinformációk szerint sok fegyvergyártó cég szembesült termelési gondokkal.

A hivatalos adatok szerint – melyeket természetesen, mint említettük, fenntartásokkal kell kezelni – a főbb amerikai és európai beszállítókkal ellentétben az ázsiai, óceániai és közel-keleti vállalatok fegyverbevételei jelentősen megnőttek. Ez azt jelzi, vannak olyan fegyvert gyártó cégek, melyek képesek rövid idő alatt reagálni a megnövekedett keresletre. Ugyanakkor ijesztő lehet, hogy a vezető nyugati fegyvergyártó vállalatok már a konfliktus kitörése előtt arról tájékoztatták a befektetőket, hogy várhatóan növelni fogják profitjukat. Tudhattak, sejthettek valamit, vagy ennyire nyilvánvaló volt, mi következhet? Ha utólag elemezzük a dolgokat, és utólag már könnyű okosnak látszani, kiderül, hogy a várakozások szerint már a konfliktusok kitörése előtt is a globális védelmi ipar növekedésére számítottak. De nem csupán a háborúba szánt fegyverek beszerzése jelent pluszbevételt a hadiipari cégek számára. Amellett, hogy közvetlenül szállítanak fegyvereket a harcoló feleknek és az őket fegyverekkel támogató országoknak, jelentős kereslet mutatkozik termékeik iránt az olyan országok részéről, melyekben béke honol, de a védelmi kiadásaik növeléséről döntöttek. Csak abban bízhatunk, hogy nem érvényes a mondás, amit a filmek, regények, irodalmi alkotások esetében szokás idézni, hogyha megjelenik a fegyver, az előbb-utóbb el is fog sülni. 

Nyitókép: Pixabay