Hosszú ideig valóban stabilak voltak az árak Szerbiában, de az inflációtól azért mindig is féltünk egy kicsit. Az idősebbek emlékezetében még élnek a kilencvenes évek elejéről a keserű tapasztalatok, amikor a hiperinfláció példátlan módon nehezítette meg az életet.
Ráfordítások
Újévtől emelkedik a minimálbér, de a lakosság egyéb járandóságainak emelkedéséről is szólnak a hírek. Önmagában ez nagyon pozitív folyamat, hiszen a gazdasági felzárkózásunk nem képzelhető el alacsony bérek, és a belőlük eredő alacsony vásárlóerő mellett.
Szerbia tavaly valamivel több, mint egymilliárd dollárt költött katonai, azaz védelmi célokra. A napokban pedig az államfő kijelentette, hogy mivel a nemzetközi helyzet ismét fokozódik, ezért a kiadások csökkentése nem várható.
Ahogyan a járvány eddig hullámokban jelentkezett, a gazdasági következményei is hullámzást okoztak mára már minden szektorban. A most állítólag gyorsan terjedő omikron variáns azokat látszik igazolni, akik korábban úgy vélték, hogy a koronavírus egy kevésbé súlyos tüneteket okozó, de továbbra is járványszerűen terjedő, az influenzához hasonló formára „szelídül”.
A helyi, regionális és a globális termelési struktúrák intelligens keveréke hozhat megváltást az egész emberiség számára. Legalábbis erre engednek következtetni a zavaros és sokszor felismerhetetlen trendek.
Nem csak a járvány esetleges újabb hullámaitól vagy más fertőző betegségek megjelenésétől tarthatunk, nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy bolygónk is beteg. Valójában a két dolog nem is választható el egymástól.

