Ha az időjárás engedte, az aratás általában már Péter-Pál napján, június 29-én megkezdődött. Így történt ez az idén is. A búza érésének szakaszait valamikor így határozták meg: Szent György-nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kalászba szökken, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást. Az aratás napját gondosan megválasztották.
Ha az időjárás engedte, az aratás általában már Péter-Pál napján, június 29-én megkezdődött. Így történt ez az idén is. A búza érésének szakaszait valamikor így határozták meg: Szent György-nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, májusban kalászba szökken, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter-Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kezdeni az aratást. Az aratás napját gondosan megválasztották. Újholdkor nem kezdtek hozzá, de Illés napját sem tartották szerencsésnek, nehogy a villám az aratókba csapjon. Amennyiben éppen péntekre esett volna az aratás első napja, akkor már csütörtökön levágtak egy kévére valót, hogy a legnagyobb betakarításí munkához ne kelljen a szerencsétlennek tartott napon hozzáfogniuk.
Így volt ez valamikor. Manapság már nem a hagyományokra és babonákra támaszkodnak a földművesek, hanem a technológiára és a meteorológusok előrejelzéseire. Az aratási karaván résztvevői a múlt héten Nagykikindán és Zomborban kaptak ízelítőt a régi aratási szokásokból. A már hagyományosnak mondható karaván a média képviselőiből, mezőgazdasági szakemberekből és egyéb meghívott vendégekből áll össze, akik meglátogatják az aratás színhelyeit egyes településeken. Az idei rendezvényt a Vajdasági Szövetkezeti Szövetség, a Tartományi Gazdasági Kamara és az Újvidéki Növénytermesztési és Konyhakertészeti Intézet szervezte a nagykikindai Žitopromet és a zombori Zadrugarka szövetkezettel együttműködve, akik a vendéglátás mellett demonstrálták is az aratási munkálatokat.
A kikindai határban a szajáni földművesek népviseletbe öltözve mutatták be a régen használt szerszámokat, munkaeszközöket: a kaszasarlót, a horgas formájú sarlót, a csapós kaszát. A sarlóval történő aratás többnyire asszonyi munka volt, férfiak ritkábban, inkább csak a legfiatalabbak és a legidősebbek vettek benne részt – tudtuk meg a szajániaktól. A vendégek előtt egy nagyobb területet arattak le a szajáni földművesek. Ezután következett a modern technológia demonstrációja. A kétkezi munkát a búzaföldekre kivonult Claas 450-es kombájn váltotta fel, és percek alatt learatott néhány tábla búzát. A bemutató után a szervezők, a szövetkezetek képviselői, a termelők és az újságírók megvitatták az aktuális kérdéseket a búza felvásárlási ára körül. Az ünnepi hangulat ekkor vitára és elégedetlenségre váltott. Leszögezték, hogy az idei hozam a vártnál nagyobb, egyes földeken eléri a 6,5 tonnát is hektáronként. Habár a tervezettnél kevesebb földterület lett kenyérgabonával bevetve, az időjárás kedvezett a termésnek. Ugyanakkor a földművesek elégedetlenek a 15-16 dináros felvásárlási árral, ilyen feltételek mellett nem kifizetődő a búzatermesztés. Az egybegyűltek közül több termelő is bejelentette, hogy kevesebb búzát vetnek majd az ősszel, sokan átállnak más kultúra termesztésére. Így várhatóan jövőre még kevesebb föld lesz bevetve búzával.
