Társadalmi hálózatok által összetrombitált tiltakozást tartottak a horgászok vasárnap délelőtt Nagybecskerek központjában. A vizeinken általánosan eluralkodott „semmi sincs rendben” miatt emelték fel szavukat. Ezeken a tájakon emberemlékezet óta először került sor ilyen tiltakozásra. Félreértés ne essék, nem az idénykezdettel elmúló zúgolódásról van szó, melyből horgászkörökben évről évre van. Ez a mostani az engedélybojkottra való felhívással kezdődött, és az S. O. S. Horgászhely megszervezésével folytatódott. Tehát hónapok óta tart.
Mintegy százan – karonülő gyerektől a zsinóráztatásban megőszült javakorabeliekig – futottak össze a főtéren, hogy a sárga téglán horgásszonak. Mert, mint mondták, ott is lehet annyi halat fogni, mint amennyi a Tiszában marad, ha a halállomány sorsával továbbra is azok lesznek megbízva, akik idáig juttatták.
Bár tiltakozásról volt szó, eredetisége mellett szól, hogy az ilyen címszó alatt futó rendezvények és megmozdulások felforrósodott hangulata nem fémjelezte az összejövetelt. Senki sem kiabált olyan velős szólamokat, amelyek az üres fejekben visszhangzanak jól. Senki sem követelte, hogy valakinek a fülét tekerjék le, vagy azt, hogy az illetőt koncolják föl...
A kívülállónak olyan érzése volt, mintha bulira jöttek volna össze az emberek. Szinte mindenki mindenkivel kezet fogott, mindenki mindenkinek köszönt, és mindenki mindenkivel egyezett. Egyetértők találkozója volt ez. Olyan horgászok összejövetele, akik más irányba kívánják terelni a vízparti történéseket. A horgász ugyanis az engedélyvásárlási kötelezettség fejében semmilyen beleszólással nem rendelkezik, hangja sehol sem hallatszik. Ennek következménye, hogy a víz- és halügyek idáig fejultak.
A Tisza állapotára a betonon kígyózó fehér szalag utalt, melyen a partján levő helységeket fehér tömbök szimbolizálták, mellettük egy-egy lefolyócső mutatta, mi ömlik bele. A szalag hálórengetegbe torkollt. Emögött horgászöltözékbe bújtatott kirakati bábu állt, a nyakába akasztott felirat pedig elárulta, hogy az öltözék csupán álca. „Én vagyok a vétkes! Nevem és családnevem van! Pénzem és hatalmam van! Pofám, nincs! Lelkem nincs! Lelkiismeretem nincs!” – írta a feliraton. A bábun túl Mirjan Antonić szobrozott a Tisza nevére kiállított gyászjelentéssel. Gondolatnyival távolabb Marijanna Di-Di Romanov bohóc vezetésével aprócska gyerekek teknőben horgásztak. Aztán a felnőttek is nekiláttak.
Szabályos rajvonalba állva bevetették szerelékeiket a sárga klinkertéglára, és kapásra vártak. A horgok felöl ácsorgó társak pedig gondoskodtak arról, hogy „kapásuk” is legyen. A horgokra jókora lábbelik – bakancsok, cipők, pacsnik – kerültek...
Ilyen jellegű horgásztiltakozásra tájainkon – bármilyen távolra is lapozunk vissza történelmünkben – még nem került sor. Arról, hogy a jogfosztott horgászok megmozdulása mekkora figyelmet keltett, tanúskodik, hogy három tévéállomás is figyelemmel kísérte a rendezvényt, az állami tévé I-es csatornája pedig három órával az esemény után már sugározta is. Lesz ennek folytatása!
