A közelmúltban sokan értetlenül nézték, amint folyamatosan újabbnál újabb csúcsokat döntött meg az arany ára a világpiacon. A geopolitikában és annak nyomán a világgazdaságban tapasztalható bizonytalanságok miatt évek óta folyamatos a száguldás az arany piacán. Annak ellenére, hogy előtte sokan vélték úgy, hogy a kriptopénzek jelentik a 21. század új aranyát. Az arany árának felhajtásában komoly szerepük van a jegybankoknak, ez tagadhatatlan. Több mint három éve megfigyelhető, hogy a jegybankok többsége aranyvásárlásba kezdett. A folyamatos emelkedés mögött számos gazdasági és politikai tényező azonosítható be. A vámháborúk, valamint a világszerte aggasztóan magas szinteken lévő államadósságok is az okok között hozhatók fel. A geopolitikai konfliktusok 2022 óta erősödést mutatnak, már abban az évben rekordmagasságra emelkedett a jegybankok aranyvásárlási szintje. A monetáris politikáért felelős központi bankok 2014-ben összességében még „csak” mintegy 100 tonna aranyat vásároltak, 2022-ben pedig már 1082 tonnát szereztek be. Ezt 2023-ban további 1037 tonna követte. A jegybanki aranyvásárlások elsősorban Kínához, Törökországhoz, Indiához, Japánhoz és az OPEC-tagországokhoz köthetők. A jelek szerint az idei vásárlások is meghaladják az 1000 tonnás nagyságrendet. Ez egyben azt jelenti, hogy rohamosan közeledünk ahhoz a történelmi csúcshoz, amit a jegybankok a trezorokban őrzött nemesfém együttes mennyiségét illetően állítottak fel a múlt század 60-as éveiben.
Beválthatóság
A 19. század végétől 1914-ig a legtöbb ország aranyban határozta meg a papírpénz értékét. Az úgynevezett aranystandard azt jelentette, hogy az illető ország központi bankja köteles volt az általa kibocsátott bankót rögzített áron aranyra váltani. Az amerikai egydollároson a következő ígéret volt olvasható: „Az Amerikai Egyesült Államok a bankjegy tulajdonosának kérésére egy dollárt fizet aranyban.” A jegybankok által kibocsátható bankjegyek mennyiségét ennek tükrében a széfjeikben tárolt arany mennyisége határozta meg. Csak annyi pénzt nyomtathattak, amennyire aranyfedezetük volt, így nem következhetett be az infláció, a pénz értékvesztése, hiszen az mindig a fedezetlen pénzkibocsátáshoz volt köthető. Mivel minden említésre érdemes ország valutája állandó, rögzített árfolyammal kapcsolódott az aranyhoz, egymáshoz is rögzített árfolyammal kapcsolódtak. Mielőtt azonban tökéletes rendszernek titulálnánk, meg kell jegyezni, hogy az aranystandardnak is voltak/vannak hátulütői. A világon elérhető arany mennyisége ugyanis nem állandó, hiszen folyamatosan bányásszák. Az Egyesült Államok például az 1849-es kaliforniai aranyláz után jelentős aranykészlettel gazdagodott, ezért növelhette pénzkínálatát, s ezáltal jelentős kereskedelmi hiányt halmozhatott fel. Konfliktusok esetén pedig megmutatkozott, hiába van aranya valakinek, attól még éhen lehet halni, ha nincs mit enni.
Időnként felfüggesztik
Az aranystandardot az I. világháború idején is felfüggesztették. Aztán a 20-as években a legtöbb országban helyreállították, majd a nagy világgazdasági válság sokkhatásai következtében ismét összeomlott. A második világégés után ismét úgy tűnt, feléleszthető, de jött egy újabb krízis. Az USA-ban 1973-ban ismét véget ért a klasszikus aranystandard, amikor beszüntették a dollár aranyra való átváltását. Ezt az olajválság és a Bretton Woods-i rendszer összeomlása követte, amely az aranystandard utolsó formáját is felszámolta. Az arany árát attól kezdve a piaci folyamatok határozták meg. Az aranystandard gyakorlatilag megszűnt létezni a nemzetközi pénzügyi rendszerben. A nemesfém fokozatosan elveszítette stratégiai tartalék szerepét. Végbement a jegybanki készletek fokozatos leépítése is. Most vagyunk olyan helyzetben, amikor érdemes lesz megfigyelni a folyamatokat. Olyan, évtizedek óta nem látott fordulatok is bekövetkezhetnek, amikor az arany szerepének alakulása ismét meghatározhatja a valuták sorsát. Vagy mégsem? Az elmúlt évek világgazdasági és tőkepiaci folyamatai pontosan olyan helyzetet alakítottak ki, amiben az aranytartalék szerepe ismét felértékelődött. Az utóbbi évtizedek legnagyobb globális inflációs hullámán van túl a világgazdaság. A viszonylag nyugodt, egyensúllyal és növekedéssel jellemezhető 2010-es éveket 2020-ban válságok rázták meg. Először a járvány, illetve az arra adott kormányzati és jegybanki reakciók mozgatták leginkább a pénzügyi piacokat. A járványhelyzet javulásával a geopolitikai feszültségek élesedtek ki. Az elmúlt időszakban – a világgazdasági környezet változására reagálva – egyre több ország jegybankja döntött úgy, hogy ismét meghatározó szerepet szán a tradicionális tartalékeszközként funkcionáló nemesfémnek, és emeli aranytartalékát.
