Korábban megjelentek olyan jóslatok, hogy a jövőben Európa Földünk múzeumává, Kína a gyártóközpontjává, az USA pedig a technológiai fejlesztés központjává válik. Korábban sokan úgy vélték, hogy Kína évszázada a 21. század lesz. Az USA valójában most is Kínát tekinti első számú riválisának, még ha ezt nem is hangoztatják folyton. A hatalmas ázsiai ország lehetőségei sem végtelenek. Eddig azonban sikeresen tudtak válaszolni a különféle kihívásokra gazdasági téren. Korábban a kelleténél gyorsabb volt a népesség számának növekedése, amelyet csak az úgynevezett egykepolitikával tudták ellensúlyozni. Kína előretörésével jellemezhető korunk, annak ellenére, hogy Amerika törekszik hegemóniájának megtartására. Ott vannak azonban az olyan titkos esélyesek is, mint például India. A klasszikus értelemben vett Nyugat, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok az utóbbi időben folyamatosan veszített fajsúlyából. A demográfiai változások is meghatározóak a folyamatok szempontjából. A világ fejlettebb részein a népszaporulat csökkenésével kell szembenézni, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika esetében még mindig népességrobbanásról beszélhetünk. Bolygónk népességének mind kisebb része él Európában és Észak-Amerikában. Ázsia és Afrika van feljövőben. Az évtized elején a pandémia, majd az Ukrajnában kirobbant háború is ahhoz járult hozzá, hogy a világgazdaságban tapasztalható súlyponteltolódás tendenciáját erősítették.
Ritkaföldfémek és geopolitika
A most zajló folyamatok gyökerei évtizedekre nyúlnak vissza. Az ellátási láncok ismét töredezetté válhatnak, a kereskedelmi útvonalak pedig helyenként kockázatosak, vagy átjárhatatlanok. Nagy változások történnek a világgazdaságban. Megkezdődött az átrendeződés. Az egyik legjelentősebb folyamatnak a gazdasági súlypontok áthelyeződését tekinthetjük. A súlypont Ázsia felé kezdett áthelyeződni. A ritkaföldfémek a nagyhatalmi versengés eszközeivé váltak, hiszen ezek a nyersanyagok kritikus összetevőjét jelentik okostelefonoknak, akkumulátoroknak, orvostechnikai műszereknek és olyan katonai eszközöknek, mint a vadászgépek, drónok vagy az irányított precíziós rakéták. Kína ritkaföldfém-dominanciájával kapcsolatban folyamatos aggodalom tapasztalható a nyugati világban. Állítólag a folyamatot az egyik kínai vezető már évtizedekkel ezelőtt megjósolta. Amikor Teng Hsziao-ping Belső-Mongóliában járt 1987-ben, akkor egy bánya felkeresése során azt mondta, „a Közel-Keletnek olaja van, Kínának viszont ritkaföldfémei”. A kínai vezető éleslátását igazolja, hogy ezeknek a nyersanyagoknak a stratégiai jelentősége napjainkban tényleg a kőolajéhoz mérhető. Lassan rájönnek erre a világ más tájain is. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője ugyanis a júniusi G7-csúcstalálkozón meg is vádolta Pekinget, hogy törekvéseivel monopolhelyzetet teremtett a ritkaföldfémek globális piacán. Ezt pedig egyfajta fegyverként használhatja más országokkal szemben. A vám- és kereskedelmi háború elmúlt hetekben zajló eseményei azt igazolják, hogy Peking valóban beveti ezt az aduászt. Trump vámjaira válaszul a kínai vezetés még áprilisban hét ritkaföldfém-exportjára vezetett be szigorú kiviteli korlátozásokat. Ennek olyan hatása lett, hogy az amerikai Ford kénytelen volt több gyárában leállítani a termelést, alkatrész- és nyersanyaghiány miatt. Peking exportkorlátozásai tehát hatásaikban Trump elnök vámjainál is fájóbb következményekkel járhatnak.
Behozhatatlan az előny?
A G7 országai és a szövetségeseik láthatóan erőfeszítéseket tesznek a fenyegető ritkaföldfém-függőség mérséklésére. Vannak kézzelfogható eredmények, ám a folyamatok csak ezután bontakoznak ki. A kínai ritkaföldfém-ipar méretei, a kitermelés már bevált technológiái, a felhalmozott tudás és a bevetésre alkalmas munkaerő-állomány félő, hogy már-már behozhatatlan előnyt jelenthet. Kína részesedése a világ ritkaföldfém-bányászatából mintegy 60 százalékosra tehető. A ritkaföldfémek exportja a jelek szerint Peking egyik legfontosabb ütőkártyája marad. Ez jelentősen korlátozza az USA és tágabb értelemben véve a Nyugat mozgásterét is.
A jövő izgalmas kérdése vetődik most fel, mi szerint a Kína ritkaföldfém-dominanciája az USA globális pénzügyi hegemón szerepével szemben mennyire lesz hatékony fegyver. A „kibicek”, a világ más országai szempontjából ugyanakkor egyáltalán nem baj, hogy kölcsönösen függ egymástól az USA és Kína gazdaságilag is. A két ország közti esetleges fegyveres konfliktus veszélye ilyen függőséggel a háttérben jóformán kizárható.
