Mit tartalmaz az új törvény? Milyen előnyei származhatnak belőle az ügyfeleknek?
– A törvény elsődleges célja olyan szabályozási keretet szavatolni, ami védelmet nyújt a banki szolgáltatások igénybevevőinek. A bankok, a biztosítóházak és a lízingügynökségek, sőt még az árujukat halasztott fizetési határidővel értékesítő kereskedők sem tehetik meg ezentúl, hogy az új törvény erről szóló rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva egyoldalúan ráerőltessék feltételeiket az ügyfeleikre. A legtöbb változtatásra, de egyúttal előnyre is épp a banki szolgáltatások területén számíthatunk, habár az embereket leginkább azok az új rendelkezések érdeklik és érintik, amelyek a hitelfelvétel feltételeit szabályozzák. Ezen a téren a törvény a bankkártyánál és a folyószámlánál, az automatikusan lekötött takarékbetéteknél, a készpénzfelvételnél, az átváltási árfolyam meghatározásánál, de más területeken is kiváló feltételeket kínál. Újdonság, hogy az ügyfeleknek lehetőségük nyílik indoklás nélkül felmondani a megkötött szerződést a szerződéskötés napjától számított 14 napon belül, de az is, hogy a törvény a pénzintézeteket folyamatos jelleggel tényszerű és átlátható tájékoztatásra kötelezi minden olyan kérdésben, ami fontos arra a szolgáltatásra vonatkozóan, amit az ügyfél igénybe vesz. Mégis úgy vélem, a legfontosabb, hogy az új jogi szabályozás arra utasítja azokat a bankokat, amelyek az üzletpolitikára hivatkozva egyoldalúan megváltoztatták a szerződésben foglalt feltételeket, hogy vissza kell állítaniuk a kezdeti állapotot. Ha tehát a bank az ügyfél jóváhagyása nélkül módosította a kamatokat, ezt a rendelkezést a pénzintézetnek vissza kell vonnia, mint ahogy minden olyan záradékot is érvénytelennek kell nyilvánítania, amelyek lehetővé tették az egyoldalú szerződésmódosítást.
Az elmúlt hetekben a bankok az ügyfeleiket levélben arra szólították fel, hogy írják alá a bankkártyára vonatkozó szerződés függelékét, mert ha ezt nem teszik meg, automatikusan érvénybe lépnek az új felhasználókat védő törvény rendelkezései. Amint olvasóink visszajelzései is igazolják, kellő tájékoztatás híján a legtöbben nem tudták, hogy mit tegyenek. Szakértőként mit tanácsolna nekik?
– Javasolnám, hogy figyelmesen olvassák át a függeléket, s hogy azt vessék össze a szerződésben foglaltakkal. Különösen figyeljenek oda a nominális kamatlábra. Ha úgy találják, hogy egyes rendelkezések ellentmondanak a törvénynek, akkor írásos panasszal fordulhatnak a bankhoz, és erről értesíthetik a Szerbiai Nemzeti Bankot is. Amit nagyon fontos megértenie mindenkinek, hogy a pénzintézeteknek alkalmazniuk kell a törvény rendelkezéseit, abban az esetben is, ha az ügyfél nem írta alá a szóban forgó függeléket. Az én véleményem szerint mindig jobb rendelkezni egy aláírt szerződéssel, ami szabályozza a szerződő felek közötti viszonyt. Ha a bank arra kényszerül, hogy automatikusan alkalmazza az új jogszabály rendelkezéseit, akkor értesítenie kell az ügyfelet, hogy az új törvény rendelkezései szerint módosította a szerződésnek azon kitételeit, amelyek a kamatot szabályozzák, és arról is, hogy miből tevődik össze a kamat, valamint hogy milyen időközökben fog változni az így meghatározott kamat.
Megtiltja-e az új törvény a bankoknak azt az eddig gyakorolt sokat bírált módszert, hogy egyoldalún változtathattak a kamat összegén?
– Mindenképpen. A törvény szavatolja, azaz megerősíti a jogi alapelvet, hogy a szolgáltatások igénybevevője egyenrangú szerződő fél legyen a bankkal, azaz a pénzügyi szolgáltatások nyújtójával. Határozottan megfogalmazza, hogy az ügyfél a szerződésben nem mondhat le azokról a jogokról, amelyeket a törvény előír a szerződésbe kötelezően belefoglalandó elemekként. Továbbmenve: a bank nemcsak, hogy nem változtathatja egyoldalún a kamat összegét, hanem ezen felül köteles az ügyfélnek tényszerű, egyértelmű tájékoztatást adni az összes költségről, amit a pénzügyi szolgáltatások igénybevételéért kell fizetni, és ezt be is kell építenie a szerződésbe.
Térjünk át egy másik témára, amely az euróválság kapcsán jelenleg igencsak aktuális! Az európai valuta lehetséges megszűnésének hírére ezen és az elmúlt héten sokan elkezdték átváltani euróban megtakarított pénzüket valami más, biztonságosabbnak vélt valutába. Mit gondol erről?
– Szerintem eltúlzott az euró megszűnésére irányuló riadalom, jelenleg nincs valóságalapja ennek a félelemnek. Talán hallotta azt a viccet, amikor Mujót arról kérdezik, hogy mit tesz majd, ha eljön a világvége, amire ő gondolkodás nélkül így felel: „Mit tennék, elmegyek Németországba!” Magunk is láthatjuk, hogy a vezető európai politikusok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megteremtsék azokat az elengedhetetlen politikai és pénzügy kereteket, amelyek szavatolhatják az európai valuta és az európai gazdaság hatékony védelmét. Mindenekelőtt Németországnak és Franciaországnak, ugyanis e két ország az euróövezet GDP-jének a felét adja, de véleményem szerint a többi országnak sincs más választása. Ami a polgárokat illeti, nagyon nehéz tanácsot adni, hogy mit tegyenek egy ilyen pillanatban, amikor az egész világ úgymond „a feje tetejére állt”. Mindenképpen érdemes tartani magunkat néhány alapszabályhoz: abban a valutában célszerű takarékoskodni, amiben a leggyakrabban végezzük a kifizetéseinket. Ezek nálunk az euró, a dinár, és esetlegesen a svájci frank, értve az utóbbinál elsősorban azokat, akik ebben a valutában adósodtak el. Ha más devizában takarékoskodunk, miközben dinárban vagy euróban fizetünk, akkor mindig számításba kell venni azokat a többletköltségeket is, amelyeket az átváltás ró a pénztárcánkra mindkét irányban, amik egyáltalán nem elhanyagolhatók, de a kisebb kamatokat is számításba kell venni, amiket ezek után a jelenleg biztonságosabbnak tűnő valutákban tartott takarékbetétek után fizetnek a bankok. Tehát ne csak a pillanatnyi árfolyammozgásokra figyeljünk. A másik alapszabály, amely hasznunkra lehet, hogy nem kizárólag pénzben lehet takarékoskodni, hanem már értékekben is, ám válság idején ez is kétségessé válik. Vonatkozik ez például az állampapírokra, de továbbra is ott van értékmegőrző lehetőségként többek között az arany vagy a földvásárlás, azaz az ingatlanvagyon.
Átterjedhet-e az államokat sújtó adósságválság a bankokra is?
– Nagyon valószínű, hogy az európai bankoknak, amelyek nagyobb mennyiségben vásároltak az eladósodott országok állampapírjaiból, olyan veszteségeket kell elszenvedniük, amelyek nem voltak megfelelő módon előre tartalékokkal lefedve. A bankok a hitelkockázatra olyan biztosítási formákat is felhasználnak, amelyek akkor aktivizálódnak, ha az említett országok valamelyike fizetésképtelenné válik, s ezek további veszteségeket generálnak majd számukra. Az utóbbi napokban egyes országokban tapasztalható, hogy sokan kivonják a pénzt, megszüntetik a takarékbetéteket, s ez sem olyan dolog, ami „tetszhet” a bankoknak.
Mennyire készült föl a szerbiai bankrendszer egy újabb válságra?
– A szerbiai bankrendszerben egészen más helyzet uralkodik. Egyrészt az itteni bankoknak nincsenek kitettségeik az adósságválsággal küzdő országok állampapírjaiban, másrészt megfelelő mértékű kötelező tartalékkal kell rendelkezniük, ami szavatolja a biztonságot. Védelmi falként az itteni bankrendszer működésébe az említetteken kívül más rendelkezéseket is beépítettek, melyek megakadályozzák a pénz kiszivattyúzását a bankokból külföldre.
