A csütörtöki tőzsdei pánik, amint az várható is volt, a hét első napján is folytatódott. A tőzsdei szakértők, de nemcsak ők, hanem azok, akik a 2008-as válság folytatásától tartanak, szemüket most ismét Amerikára vethetik, akárcsak három évvel ezelőtt, mert ami ezen a héten a Wall Streeten történik, az hosszú távon befolyásolhatja a jövőnket.
A pénteki amerikai tőzsdezárás után érkező amerikai leminősítés a Standard & Poors amerikai hitelminősítő részéről komoly bizonytalanságot váltott ki az amúgy is nyugtalan tőkepiacokon. Ennek megfelelően tegnap délután a Dow 244, az S&P 28, a Nasdaq 51 pontos csökkenésben állt, de nemcsak a New York-i tőzsdén uralkodott pánikhangulat, a világ többi értékesítési piacán is, még a Belgrádi Értéktőzsdén is. A Belex 15 639,33 pontos zárással 5,85 százalékot zuhant. A hongkongi tőzsde rögtön kezdéskor 3,8 százalékos esést produkált, ugyanennyit zuhant a dél-koreai Kasapi is, a tokiói Nikei pedig 2,2 százalékot. A budapesti BUX 1,9 százalékos esést mutatott. Európa-szerte ez a helyzet, az irányadó európai indexek még a délelőtt folyamán a pénteki minimum alá kerültek.
Ennek kapcsán jegyezte meg lényegre törően – bizonyára nem a 2012-es világvége-jóslatok ostobaságára gondolva – Francis Lun, hongkongi pénzügyi elemző, hogy „Ez nem a világ vége, de úgy néz ki.”
Az okok szerteágazóak, s amint a 2008-as helyzet is igazolta, ha megszűnik a bizalom, s kitör a tőzsdei pánik, az szinte egyik napról a másikra beláthatatlan következményekhez vezethet. Mindenki előtt világos, hogy az Egyesült Államokban az adósságplafon huszonnegyedik órában történő megemelésével még nem oldották meg a problémát, csak a biztos katasztrófát elkerülve kitolták a határidőt, amíg még megoldható az országot sújtó adósságválság. De nemcsak Amerikára nézve okoz fejfájást, sajnos arról van szó, amint arra Róna Péter neves közgazdász figyelmeztetett a Magyar Televíziónak adott tegnapi nyilatkozatában, hogy a pénzintézetek összeomlása okozta 2008-as világgazdasági válság kiváltó okai továbbra is ott fenyegetnek, történtek ugyan kezdeti lépések, hogy a bankok felelőtlen üzletpolitikát folytatva ne hozhassanak létre újból olyan „pénzügyi buborékokat, amit a három évvel ezelőtti krízist okozta, de utána leálltak az intézkedésekkel. Róna Péter szerint a pénzügyi szféra elszakadt a reális gazdasági szférától, sokszorosan több pénzt forgatnak, és bocsátanak a hitelfelvevők rendelkezésére, mint amennyit a reális gazdasági szféra növekedésével kitermelni képes. A neves közgazdász szerint sokan úgy magyarázzák ezt a helyzetet, hogy az okozta az adósságválságot, hogy államok többet költöttek, mint amennyit megengedhetnek maguknak, de a másik oldalról úgy is lehet látni a jelenlegi szituációt, hogy a válság okozói bankok, amelyek kockázatos, olcsó hiteleikkel eladósították az államokat és a gazdasági szereplőket.
Itt jön a képbe az Európai Unió mediterrán országait sújtó adósságválság kérdése is. Ez eleinte csak a kisebb államokat érintette, Görögországot, Portugáliát, s ezt még kezelni lehetett az európai segélyalap létrehozásával. Ma már azonban Olaszország és Spanyolország, az unió negyedik és ötödik legnagyobb gazdasága került szembe a fizetésképtelenség rémével, sőt a helyzet jelenlegi alakulása folytán már a EU második legnagyobb gazdasága, Franciaország is a veszélyeztetettek csoportjába került.
Némiképp megnyugtató a hír, hogy az Európai Központi Bank bejelentése után, hogy hajlandó felvásárolni az olasz és a spanyol államkötvényeket, a két ország kötvényeinek kamatterhe a kötvénypiacon 6 százalék alá esett. Ez azonban legfeljebb csak fellélegzésre adhat okot. A The Times című brit lap hétfői számában azt írja, hogy az euróövezet tagjainak egy „egyszerű, de fájdalmas” döntést kell meghozniuk: vagy úgy határoznak, hogy az egységes pénzt használó országok kollektív felelősséget vállalnak az euróban felhalmozott államadósságokért, vagy úgy döntenek, hogy az államadósság továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik, és akik fizetésképtelenné válnak, azoknak el kell hagyniuk az övezetet. „Nincs középút” – állapítja meg a cikk írója, Bill Emmott.
Az elemző szerint az euróövezet tagjai helyesen tették, hogy július 21-ei találkozójukon belátták, Görögország nem képes visszafizetni hatalmas adósságát, ezért a hitelezőinek csökkenteniük kell a kamatokat és ki kell terjeszteniük a hitelek lejáratát. A baj csak az – mutat rá Bill Emmott –, hogy még így is kérdéses, sikerül-e olyan mértékben csökkenteni Görögország adósságát, hogy az ismét fizetőképessé váljon.
