Zomborban 18 000 nyugdíjas és több mint 7000 munkanélküli él, a foglalkoztatottak száma húsz és félezer. Húsz évvel ezelőtt még 31 000 betöltött gazdasági munkahely volt a községben, ma még tízezer sincsen, vagyis két évtized alatt egyharmadára csökkent az ipari alkalmazottak száma. Igaz, hogy a két évtizeddel ezelőtti kimutatásban még nem szerepeltek külön bontásban a magánvállalkozásokban alkalmazottak, akik most mintegy ötezren vannak, de számuk egy esztendő alatt 14 százalékkal csökkent, és ez riasztóan nagy arány. A nem termelő ágazatokban ugyanakkor nincs létszámcsökkenés.
Zomborban a nagy- és kisvállalatok egyaránt tönkrementek, a dolgozók tömegesen kerültek az utcára. Legválságosabb a 2003-as esztendő volt, akkor több mint 14 000 zombori keresett munkát.
Az ország szétesése előtt minden köztársaságban jelentős üzleti forgalmat megvalósító Bane Sekulić fémipari korporációból 2800 alkalmazott került utcára, a vállalatot fölszámolták. A Panonka húsgyárról már a nyolcvanas évek végén történt megnyitása óta tudta mindenki, hogy a létesítmény inkább politikai, mint gazdasági megfontolásból készült. Nem működött még egy évtizedig sem. Fénykorában 1600 alkalmazottja évente 180 000 hízósertést dolgozott fel és 12 millió dollár kivitelt valósított meg. Ennek ellenére mindig veszteséggel dolgozott. Mára százan maradtak a gyárban, de csupán bérmunkát végeznek, hús már régen nem fordult meg a húsgyárban, és sertéstenyésztés sincs a környéken.
Az egyebek mellett az Újszelencse lakótelepet felépítő Dušan Staničkov építőipari vállalatból csupán a Somborputevi Rt. maradt meg mára, építő részlegeinek likvidációja során 1400-an maradtak munka nélkül. A Sunce étolajgyárból évek során csaknem 800 alkalmazottat bocsátottak el. Megközelítőleg háromezer nő került utcára a város teljes textiliparának fölszámolásával. Megszűnt a Vesna, a Zefír, a Tekstilna, a bezdáni Beti, az 550 dolgozónak munkát adó csonoplyai fonalfestő üzem, és mintegy százan, zömmel nők, kerültek a munkaközvetítőre az időközben már kifosztott és szétlopott Crvena zvezda kesztyű- és esernyőgyár bezárásával. A Vesna kötöttárugyár egykori helyzetére utal, hogy éveken át egyedül finanszírozta az első ligában versenyző zombori női kézilabdacsapatot.
Abban az időben még harmincezernél több dolgozó sietett hajnalban a munkahelyére, főleg az ipari övezetbe, autóbuszon, gépkocsival, kerékpáron, gyalog. Mára nyoma sincs a vidám, hajnali tülekedésnek. Zombor gazdaságának fekete krónikája csupán szomorúságot szülhetett, és a felszámolásoknak még korántsem lett vége.
Nem létezik már a Sloga konyhabútorgyár, a Rade Končar elektromos berendezések gyára, a Remont gépipari szolgáltató vállalat, a bezdáni hajógyár, a bezdáni Vojvodina nyomda, se a zombori nyomda, és az elmúlt két évtizedben rajtuk kívül még vagy két tucat kisebb vállalat bejáratára került lakat. A 130 dolgozót foglalkoztató monostorszegi hajógyárban jelenleg csődeljárás folyik.
Új munkahelyeket adó gyárak, üzemek viszont nem nyílottak sem a városban, sem a falvakban. Kivétel a teljes kapacitás kihasználása esetén négyszáz nőnek munkát adó Calzedonia fehérneműgyár. A Somboled tejfeldolgozó megmaradt ugyan, de megszüntette a fagylaltgyártást, és érlelt sajtokat sem készít.
Látványosan eredményes magánosításról egyetlen esetben beszélhetünk Zombor vonatkozásában: az akkumulátorgyáréban. Amióta a šabaci Farmakom MB tulajdonába került, megkétszerezte a foglalkoztatottak számát, a jelentős beruházások nyomán a termelést és az exportot is megtöbbszörözte.
A mezőgazdaság terén a privatizáció katasztrofális következményekkel járt: vállalatok, farmok, termelőszövetkezetek mentek tönkre, a szántókkal éveken át nem, vagy alig törődött valaki, tucatjával maradtak munka nélkül az alkalmazottak. A témában jártasak szerint a magánosított vállalatokban sok volt a fölösleges munkaerő, de elbocsátásuk nem csupán családjuk, hanem a falu megélhetését is megnehezítette az olyan településeken, amelyeken a mezőgazdasági vállalatok voltak szinte az egyedüli munkaadók. Például Sárin (Aleksa Šantićon), Gádoron (Gakovón), Őrszálláson (Stanišićon).
A Stanišić mezőgazdasági vállalat például hatszáz állandó dolgozót, és évente ugyanennyi idénymunkást foglalkoztatott. Aztán 2006-ban 350 millió dináros veszteségével egyetemben privatizálták. Az új tulajdonosok részben elvitték, részben saját cégeikre íratták az őrszállási vagyont, így a mezőgazdasági vállalatnak nem egészen ezer hektár szántója és néhány kiürített épülete maradt, ám még ezeknek a tulajdonviszonya is kérdéses. Akik megmaradtak a vállalatban, nem kapták meg öthavi bérüket és a nyugdíjbiztosításban kétéves a lemaradásuk. A vállalat vezetőit néhány héttel ezelőtt letartóztatta a rendőrség, de ettől még jut kenyér a dolgozók asztalára.
