A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a magyar gazdaság idei várható teljesítményével kapcsolatban két változatot készített el: a második verzió azzal számol, hogy mi következhet be akkor, ha újból válságba kerül a világgazdaság. Ha ez megtörténik, Magyarországot ismét recesszió sújthatja, ha nem – tehát minden a jelenlegi ütemben folytatódik tovább –, akkor az MNB szerint 3 százalékos gazdasági növekedés várható az idén, ami egy szinten van a fejlett nyugati országok várt növekedési ütemének átlagával.
A központi bank elemzésének derűlátó változata, bár a gazdaság valamivel szerényebb bővülését jósolja, nagyjából ugyanazt állítja, mint amit a magyar kormány is előre jelzett. A borúlátó változat viszont egy igazi stresszforgatókönyvet tár elénk, amely a gazdasági krízisek rémével, a W alakú válsággal ijesztget bennünket. Eszerint lehet, hogy most csak az egymást követő két válság pihenőpontján tartunk – a két V találkozáspontján –, ahonnan ismét meredek zuhanás következik be. Mekkora ennek a föltételezésnek a valószínűsége? Az utóbbi időben számos kijelentés és elemzés jelent meg ezzel kapcsolatban mérvadó nemzetközi intézmények és gazdasági szakértők részéről.
Lyukas költségvetések
Az ACCA, a világ legnagyobb, pénzügyi és számviteli szakembereket tömörítő szervezetének képviselete 2367 szakembert kérdezett meg az előző negyedév gazdasági tapasztalatairól. A megkérdezettek az év első hónapja alapján kedvezően ítélték meg a jelenlegi gazdasági helyzetet, figyelmeztetnek viszont arra, hogy Európát még mindig gyötri a pénzügyi válság, s ami megdöbbentő, minden hatodik válaszadó attól tart, hogy a kormány a következő öt évben veszélyes költségvetési vizekre vezeti országa hajóját.
Ide kívánkoznak Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (EKB) elnökének szavai is, amelyek a múlt héten a német Bundesbank új elnökének, Jens Weidmannak a hivatalos beiktatásán hangzottak el Frankfurtban.
– A pénzügyi válságnak nincs vége, a gazdasági környezet további erőfeszítéseket követel – állapította meg az EKB vezetője.
Az Európai Unió államainak – Görögországnak, Portugáliának, Spanyolországnak – az elszaladt költségvetési hiány miatti gondjai és a világgazdasági válság sújtotta országok – Izland, Írország – problémái is komoly veszélyt jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve, talán még az euróra is, ami ugyan most a dollárral szemben nagyon jól áll, ugyanis árfolyama az elmúlt hetekben az amerikai valutával szemben 2009 decembere óta nem látott magasságokba szökött. Ám ha bekövetkezne az, amitől sokan tartanak, azaz a görögországi adósság átstrukturálása – ami csak egy szalonképesebb kifejezés az ország fizetésképtelenségére, vagyis az államcsődre –, ez akár az európai valuta helyzetét is veszélybe sodorhatja. Erre vonatkozólag azt is figyelembe kell venni, hogy a finnországi választásokon olyan politikai erők kerültek hatalomra, amelyek elutasítják, hogy a költségvetési szigort gyakorló európai országok finanszírozzák a kezelhetetlen költségvetési hiányt felhalmozó dél-európai államok deficitjét. Ebben a kérdésben Németországban is az állampolgárok részéről egyre határozottabb ellenkezés tapasztalható, amit döntéseikben nem hagyhatnak figyelmen kívül a politikai pártok sem.
Jean-Claude Juncker, az euróövezeti gazdasági és pénzügyminiszterek csoportjának elnöke hétfőn Tallinban aggodalmát fejezte ki az idei euróövezet inflációs kilátásai miatt, aminek a mértéke áprilisban – az Eurostat előzetes becslése szerint – harminchavi csúcsra, 2,8 százalékra emelkedett az előző havi 2,7 százalékról.
Juncker az észt fővárosban kifejtette, hogy támogatni kell azokat az euróövezeti államokat, például Portugáliát, amelyek pénzügyi segítségre szorulnak, ám ezeknek az országoknak is áldozatokat kell vállalniuk.
– Készek vagyunk a szolidaritásra, de kristálytisztának kell lennie, hogy azoknak is szolidaritást és további konszolidáló lépéseket kell vállalniuk, akik segítséget kérnek – jegyezte meg az eurócsoport elnöke.
Görögországgal kapcsolatban annyit mondott, hogy az ország helyzete „nagyon nehéz”, de nem gondolja, hogy az adósság átstrukturálása jó választás volna.
A katasztrófa-forgatókönyv
A Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) három héttel ezelőtt megtartott tavaszi közgyűlésén arra figyelmeztettek, hogy az élelmiszerárak elszabadulása az utóbbi időszakban, amely már meghaladja az éhséglázadásokhoz vezető három évvel ezelőtti szintet, új világgazdasági válságot okozhat. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor gyorsan elfelejtjük a 2008 novemberében kezdődött válságot, amelynek utóhatásait ma is érezzük. Az akkori krízist – habár pontos okairól a gazdasági elemzők között ma sincs teljes egyetértés – a hitelre való házvásárlási láz okozta az Egyesült Államokban. Az ingatlanárak ugyanis hirtelen csökkenni kezdtek, a rossz fizetőképességű hitelezettek nem voltak képesek törleszteni kötelezettségeiket, miközben az értéket vesztett, jelzálogot képező ingatlanok sem fedezhették a hitel összegét. Ennek következtében a pénzintézetek hatalmas veszteségeket könyvelhettek el. A továbbiakat már tudjuk: állampolgáraik adópénzén a kormányok segítették ki a könnyelműen üzletelő bankokat.
A jövőben a zsebükre kényes állampolgárok ellenkezése miatt, ha az említett forgatókönyv megismétlődne, valószínűleg ez már nem volna kivitelezhető. Ennek tudatában vannak a kormányok is. Az Egyesült Államokban például most készítik Dodd-Frank törvénynek a Wall Street reformjával és a fogyasztók védelmével kapcsolatos rendelkezéseit, amelyben megnövelnék a pénzintézetekre vonatkozó tőkekövetelményt. Ezzel szeretnék elejét venni egy újabb bankválságnak. Ez azonban – Roger Farmerm a Financial Times újságírója szerint – nem fogja megakadályozni, hogy a pénzintézetek túlzott kockázatot vállaljanak, mint tették a 2008–2009-es világgazdasági válság kitörése előtt.
Erre az eshetőségre is valamiféle megoldást kellene találni – méghozzá sürgősen.
