A legerősebb és legbefolyásosabb tagállamok többsége (jelentősen) csökkentené az EU új költségvetését, Brüsszel, illetve az EU kormányának tartott Európai Bizottság és a 15 tagú „kohézió barátai” országcsoport pedig növelné. A 2014–2020-as költségvetésről, vagyis az uniós pénzelosztásról a tagországok állam- és kormányfőinek csütörtökön, november 22-én kezdődő csúcstalálkozóján kellene megegyezni.
A jelenleg érvényes hétéves költségvetési periódus 2013-ig tart, az újnak a tervezetét pedig azért szeretnék már most, jó előre elfogadni, mert rengeteg program finanszírozását kell elkészíteni és megtervezni, ami hosszadalmas folyamat.
A feltételeket, mint szinte minden más fontos uniós kérdésben, ezúttal is a legjelentősebb nettó befizetők diktálják. Azok az államok, amelyek több pénzt fizetnek be „tagdíjként” az EU közös kasszájába, mint amennyit onnan visszakapnak. A tizenkét nettó befizető közül legfontosabbak: Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország.
A tagállamok befizetéseinek 20 százalékát a 30-40 ezer főnyi brüsszeli, vagyis uniós hivatali apparátus (bürokrácia) és intézményrendszer működtetésére fordítják. A maradék – támogatások formájában – visszakerül a tagállamokhoz. Közülük 15 ország több pénzt kap vissza a közös kasszából (pl. környezetvédelemre, vidékfejlesztésre, felzárkóztatásra, mezőgazdasági támogatásra, egyes gazdasági ágak segítésére és más célokra), mint amennyit befizetett.
Ez a 15 tagország nettó haszonélvezője az uniós költségvetésnek. Nekik érdekük, hogy az új, hétéves ciklusban növekedjen az uniós költségvetés, vagyis több pénzt kapjanak a közös kasszából. A nettó befizetők viszont abban érdekeltek, hogy a 2014–2020-as költségvetés szerényebb legyen az Európa Bizottság által javasoltnál, hiszen érdekük, hogy ne növekedjen nagymértékben a befizetésük összege.
A bizottság a jelenlegi (2007–2013-as) költségvetés összegét – az új, hétéves ciklusra – öt százalékkal, 1033 milliárd euróra emelné. Elhatározását a megszaporodott feladatokkal indokolja. Ez az összeg a 27 uniós tagállam összesített bruttó hazai össztermékének (GDP) mindössze 1,08 százaléka.
A jelek szerint még erről a viszonylag szerény összegről sem lesz könnyű megállapodni. Főként a nettó befizetők ellenkezése miatt – az euróövezeti válság következményeként –, ugyanis többüknek otthon is komoly gondjai vannak a költségvetés bevételével és a növekvő államadóssággal. Ezért azt szeretnék elérni, hogy a bizottság kurtítsa meg a 2014–2020-as költségvetés javasolt összegét legalább 130, de akár 200 milliárd euróval. Az előbbi összeghez a németek, az utóbbihoz a britek ragaszkodnak.
A leghevesebben London ellenzi az uniós költekezés „felháborító növelését”. Ráadásul (Párizshoz és Bécshez hasonlóan) azzal fenyegetőzik, hogy megvétózza a költségvetésnek azon részeit, amelyeket ellentétesnek ítél nemzeti érdekeivel.
A vétójog minden országot megillet. Így 27 – politikai és gazdasági kérdések sokaságában megosztott – tagállam érdekét kell összehangolni a költségvetési csúcson. Ha ez nem sikerül, annak vélhetően az lenne az üzenete „kifelé”, hogy az évek óta súlyos válsággal küzdő és az idén recesszióba süllyedt EU még a saját szerény költségvetéséről sem képes megegyezni.
A csúcstalálkozón tehát egymástól rendkívül eltérő álláspontokat kell majd összebékíteni úgy, hogy egyhangúlag támogatható kompromisszum szülessen az EU következő hétéves pénzügyi keretéről. Néhány nappal az EU-csúcs előtt Herman Van Rompuy, az unió egyik legfontosabb döntéshozó testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke a kompromisszum érdekében (a bizottságéhoz képest) kisebb, 952–958 milliárd eurós költségvetést javasolt.
Ha ezt sem fogadják el az unió állam- és kormányfői, vagyis megbukik a hétéves költségvetési javaslat, 2013-ban is próbálkozhatnak a megegyezéssel. Esetleg egy új válság kezelésével is, amely a költségvetési huzavonával alakulhat ki.
