A zombori Severtrans talpra állítását célzó terv szerint új vállalatot hoznának létre, amely átvenné a vagyont és a dolgozókat, ezt privatizálnák, a régi cég pedig az adósságot magával rántva csődbe menne, amelynek során részben kártalanítanák a hitelezőket. Csakhogy erre rámenne a vállalat vagyonának 47 százaléka, ami viszont a kisrészvényesek birtokában van. Magyarán a restrukturálási terv föláldozná a kisrészvényesek jussát, és megtartaná az állam tulajdonában lévő vagyonrészt.
A kisrészvényesek tiltakoznak az ilyen megoldás ellen. Nem különben az Önálló Szakszervezet, és a Sofőrök és Jegykezelők Független Szakszervezetének Társulása. Közös közleményükben leszögezik, hogy a korábbi privatizáció rossz tapasztalatai nyomán – amikor Mile Jerković vette meg a céget, és számos pénzügyi visszaélésre nyert alkalmat és lehetőséget –, megalapozott a feltételezés, hogy egy újabb spekulációs magánosításra kerülne sor ez alkalommal is. Nem ilyen megoldást akarnak.
A szakszervezetek sérelmezik, hogy noha a Severtrans restrukturálás alatt áll, mégsem javult a helyzete, és azt is, hogy se az önkormányzat, se a tartomány nem állt a vállalat mellé, úgy, ahogy azt a gádori Graničar és a sári Aleksa Šantić mezőgazdasági vállalat esetében tette. Egyben követelik az újabb privatizáció elhalasztását, a 2007-es magánosítás okozta károk közvetlen és közvetett felelőseinek megállapítását, a kárösszeg meghatározását, a vállalat és a dolgozók kártalanítását, illetve a cégvezetés módjának felülvizsgálását a privatizációs szerződés felbontását követő, máig tartó időszakban, tekintettel az eladósodás fokára és a tartozások növekedésére.
A két szakszervezet azt szeretné, ha a Severtransot egy nagyobb kapacitású utasforgalmi cég vásárolná meg, ami szavatolná a tevékenységének folytatását és a dolgozók foglalkoztatását, illetve a vadon taxizók megfékezését, akik állítólag napi 300–400 ezer dinárral károsítják meg az utasok elszipkázásával a céget.
Tény, hogy jobb napokat is látott a Severtrans, Jugoszlávia széthullása előtt 140 járművel hálózta be az országot, mára mindössze 30 busszal rendelkezik. Miután Mile Jerković megkaparintotta a céget, sorra érkeztek a vadonatúj autóbuszok, és Volkswagen Golfok, amelyekkel a cég taxizott. Csakhogy a lízingdíjat is meg kellett volna keresni, illetve befizetni, így másfél év után az állam elvette Jerkovićtól a Severtransot, a lízingelő bank meg a járműveket a Severtranstól.
A cég működését az utasok is véleményezik a város egyik hírportálján. Van, aki fölrója, hogy a Severtrans 900 dinárért viszi az utast Zomborból Újvidékre, míg egy másik vállalat mindössze 550 dinárt fizettet meg ezen a szakaszon. Más azért magasztalja, mert a peremvárosi közlekedésben a menettérti jegy ugyanannyiba kerül, mint a vonaljegy, vagyis ha valaki faluról ügyeit intézni beutazik a városba, és még aznap haza is utazik, voltaképpen féláron járja meg az utat. S tegyük hozzá, a feketén taxizók ettől az összegtől többet kérnek ugyanezen a szakaszon. Csakhogy ettől még nem áll talpra a Severtrans.
