Megtörténhet másutt is Európában, hogy a gázszolgáltató közvállalat az általa megvásárolt, egyébként a tönkremenetellel küzdő vállalatainak olcsóbban adja a gázt, mint a többi tőle vásárló cégnek? Az előfordulhat az öreg kontinensen, hogy a gázszámlájukat fizetni nem képes cégek pénz helyett a tulajdonjogukkal törlesszék adósságukat az országos gázszolgáltató közvállalatnak? Európában aligha, Szerbiában viszont ez a nóta már harmadik éve, ami fölvetheti bennünk a kérdést, hogy jól tudjuk mi, valóban Európában van Szerbia? A kérdés költői, a válasz már nem: földrajzilag igen, de szellemi és gazdasági értelemben nagyon úgy tűnik, hogy csak fél lábbal vagyunk Európában. Hogy a másik fél lábat, hol felejtettük, a történelem útvesztőjében vagy valahol a bérces Balkánon, annak megválaszolását az olvasóra bízzuk.
Az előbb említett módon a Srbijagas az ország legnagyobb gazdasági tényezőjévé kezd válni, ha lehet azt mondani arra a közvállalatra, amely a hátára púpnak – a csirkevágóhídtól az üveggyárig – az ország összes gázszámláját fizetni nem képes cégének gondját-baját a nyakába veszi. Az összes jelző azért túlzás, de közismert, hogy ezen az úton az övé már egyebek mellett a pancsovai Azotara műtrágyagyár, a nagykikindai Metanol (metanol- és ecetgyár) többségi tulajdonjoga úgyszintén, de március végén bejelentették, hogyha minden jól megy, akkor átveszik a pancsovai Petrohemija vegyi üzemet is.
Hogy miért csupán három vállalatot soroltunk föl a Srbijagas tulajdonjogába került egyre csak bővülő csődhalmazból, annak nyomós oka van. Dušan Bajatović, a Srbijagas vezérigazgatója azt nyilatkozta kétnappalezelőtt, hogy három szerbiai céggel megegyezett, hogy nekik olcsóbban adja a gázt. Mit gondolnak, melyik ez a három vállalat? A pancsovai Azotara, a nagykikindai Metanol és a szintén pancsovai Petrohemija. Nekik olcsóbb. A saját kölkének ki ne kedvezne, mondhatnánk erre, no, de ez a gazdaság világa, ahol a piaci törvényszerűségeknek kellene érvényesülni, nem pedig a keresztapaságnak és a „szívjóságból” való örökbefogadásnak. Ilyesmi csak maffiaállamokban van. És Szerbiában?
A joggal fölháborodott többi ipari gázfogyasztó cég képviselője szerint is ezzel a döntéssel az országos gázszolgáltató közvállalat a saját tulajdonába került cégeket juttatja tisztességtelen gazdasági előnyhöz. Attól is félnek persze, s talán okkal, hogy az olcsóság és a (kereszt)apai adakozás terhét nekik kell a vállukra venniük, magyarán, nekik többet kell majd fizetniük, hogy mások kevesebbet fizethessenek.
