Európa egyik legstabilabb valutájának nevezte (csütörtökön is) a dinárt Dejan Šoškić, a Szerb Nemzeti Bank (SZNB) elnöke. Hazabeszél, mondhatnánk erre, ám nem teljesen légből kapott ez az állítás, legalább a látszat mellette szól. Tavaly az euróövezeti válság miatt a közép-kelet-európai valuták nem igazán mutatták a stabilitás jeleit, a svájci frankhoz mérten még az euró sem. Velük szemben a szerb fizetőeszköz mintegy kirívó esetként valóban értékállóbbnak mutatkozott, mindenki előtt világos azonban, hogy ez a viszonylagos stabilitás nem a szerb gazdaság teljesítményének tudható be. Az sajnos egyáltalán nem volt kirívóan jó! Sőt.
Az év elején azután a dinárnak ezen értékállóságáról szóló, már-már igaznak tűnő mese igazságértéke szinte az egyik napról a másikra a hitelét vesztette, amikor a dinár meredek lejtmenetbe kezdett. A múlt héten történelmi mélyponton járt a szerb fizetőeszköz az európai valutával szemben: egy euróért középárfolyamon 109,17 dinárt kellett fizetni. Azóta „visszaerősödött” szilárdnak, azaz stabilnak mondott büszkeségünk, „Európa egyik legstabilabb pénzeszköze”: az SZNB mai hivatalos középárfolyama szerint egy euró 108,37 dinárt ér. Az év elejétől fogva – nem egészen hét hét alatt – 4,2 százalékot veszített értékéből a dinár. Ennyivel lett drágább minden, amit erre mifelénk az euróhoz kötnek, a lakásbérlettől kezdve a banki törlesztőrészletig.
A szibériai hideg betett a dinárnak is, s mintegy ellentmondva a fizikai törvényszerűségeknek, úgy látszik nem befagyasztotta, hanem meggyengítette azt. Az előbbi szóképet használva úgy is kifejezhetnénk magunkat, hogy a hirtelen jött szibériai hideg gyors olvadásra ítélte a szerb valuta árfolyamát az euróval szemben.
Most mindenki az olvadásra vár, hátha ezt a furcsa, mágikus gondolkodásra jellemző logikát követve a meleg beköszöntével majd megállapodik, netalán (valóban) visszaerősödik a dinár.
Nemcsak a szarkazmus beszél belőlünk erről szólva, hiszen komoly, hozzáértő emberek hivatkoztak az elmúlt napokban arra, köztük a bankkormányzó is, hogy a szibériai hideg az oka a dinár gyengülésének, az ugyanis nagymértékű energiabehozatalra kényszerítette az országot.
Egyik vélhető oknak elmegy ez is, no, de mi van a többivel? Mi van az IMF-fel kötött elővigyázatossági hitelmegállapodás végrehajtásának a felfüggesztésével; mi van a tagjelölti státusról szóló várt döntés elmaradásával; mi van az amerikaik távozásával a smederevói acélművekből, amely az ország legnagyobb exportőre volt eddig; mi van az egyre rosszabb GDP-előrejelzésekkel, és sorolhatnánk tovább, ez ugyanis csak a sor eleje volt.
A jóból is megárt a sok, hát még a rosszból.
