A Szerbiába begyűrűző gazdasági világválság negatív hatása már a foglalkoztatottság területén is észlelhető. Vladimir Ilić, a Nemzeti Foglalkoztatásügyi Hivatal igazgatója szerint az országban az idén várhatóan 727 000-ről 750 000-re emelkedik a munkanélküliek száma. Ezzel vége szakad az eddigi kedvező tendenciának, a tavalyi év folyamán ugyanis egészen decemberig folyamatosan csökkent a munkára várakozók száma. Az év utolsó hónapjától kezdődően viszont sajnálatos módon átálltunk a munkanélküliség „növekvő pályára”. Különösen az exportorientált vállalatokban dolgozó munkások érezhetik magukat veszélyben.
Ez az adat is alátámasztja, hogy a gazdasági világválság hatása Szerbiát sem kerülheti el. Rá hivatkozva már a tavalyi év végén tömeges elbocsátásokról számolhatott be a sajtó, de úgy tűnik, a foglalkoztatásügyi „szűk esztendő” csak az idén kezdődik el. Nagyon reméljük, nem lesz belőle hét szűk esztendő. Egyéb negatív hatásokkal, akárcsak a többi közép-kelet-európai országban, Szerbiában is fokozottabban érződik a krízis hatása. A külföldi beruházások várhatónál kisebb mértéke, a költségvetés-pótló privatizációs bevételek csökkenése, valamint Szerbia lassú eladósodása már önmagukban is elegendő okok ahhoz, hogy negatívan befolyásolják az ország gazdasági teljesítményét. A munkanélküliség várható növekedésére hatással lehet még egy fontos tényező: lejárnak ugyanis a magánosított vállalatok új tulajdonosai által kötött privatizációs szerződések, melyek a foglalkoztatottak megtartására kötelezték őket egy bizonyos határideig. Olyan helyzetben vagyunk, hogy ma a munkaadóknak még külön érveket sem kell keresniük az elbocsátások igazolására, elég lesz kimondaniuk a mindent megmagyarázó bűvös szót: világgazdasági válság.
A munkanélküliség várható növekedése nemcsak a munkavállalóknak rossz hír, hanem az államnak is. Nem emberbaráti cselekedet, hanem az állam jól meghatározott érdekéből következik, hogy a kormány intézkedéseket foganatosítson a munkahelyek megtartása érdekében. Jó példát szolgáltatnak erre Ausztriában, ahol a vállalatok az üzemi tanács és a szakszervezetek beleegyezésével csökkentett munkaidőben alkalmazhatják a munkásokat, akik az államtól a fizetéscsökkenésük pótlására kompenzációra jogosultak. Egy olyan salamoni megoldás ez, amelyben a munkaadó, a munkavállaló és az állam egyaránt megtalálja a saját érdekét. Rövidített négynapos munkaidőt vezettek be a németországi Daimler autógyárban is. Az így dolgozók az eredeti munkabérüknek legföljebb 80 százalékára számíthatnak, ám ennek fejében megőrizhetik a munkahelyüket.
Szerbiában eddig nem helyeztek kilátásba hasonló munkahelyeket védő intézkedéseket. A Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat 2009 évi költségvetése mindössze 3 milliárd dinár, sőt, amint azt Vladimir Ilić, a hivatal vezetője előrevetítette, a költségvetés módosítása esetén – a közfogyasztás csökkentése jegyében – ezt az összeget várhatóan még csökkenteni is fogják.
Januárban a szerbiai munkanélküliségi ráta 13,5 százalék volt. Ez jelentős javulás a 2006-os évi 21,6 százalékkal szemben, viszont jóval magasabb az európai uniós átlagnál, ahol 7,1 százalékos az átlagos munkanélküliségi mutató. Magyarországon 8 százalék. A vajdasági adatok sem szívderítők: a tartományban 2008-ban 210 750 munkanélkülit tartottak nyilván. Ebből a számból 77 228 nem rendelkezik semmilyen szakképesítéssel. A munkanélküliként nyilvántartottak közül 60,4 százalék azok közül került ki, akiknek lejárt a meghatározott időre szóló munkaszerződése.
