A világgazdasági válság miatt előállt nehéz helyzetben ez a kérdés már szinte mellékessé vált, Szerbiának a dinár zuhanórepülése nyomán égető szüksége van a stabil külföldi valutára. Beáramló tőke hiányában csak ettől remélheti, hogy megvédi az üveglábakon álló szerbiai gazdaság sérülékeny fizetőeszközét.
A pénznek már megvan a helye: valószínűleg ahogy jött, úgy el is fog menni. Diana Dragutinović pénzügyminiszter és Radovan Jelašić bankkormányzó egyetértenek abban, hogy a mentőövként érkező pénzt a dinár árfolyamának a stabilizálására kell fordítani. Mások is a zsebükben látják azonban a milliókat, nem valamiféle emberi mohóságból, hanem az eddigi ígéretekre emlékezve. Az ingyenrészvényesek 5 milliós tábora például. Nem feledkezhetünk meg Vajdaságról sem, a tartománynak a politikai ellenkezés lecsitítására nem oly rég még az eladásból befolyó összeg 90 százalékát ígérték.
A részvényesek a legnagyobb valószínűség szerint elbúcsúzhatnak az 1000 eurótól, a jelen helyzetben ennek a töredékének is örülhetnek. A tartomány, legalábbis Diana Dragutinović ígérete szerint a töredéknél ugyan többet fog kapni, de nem 90 százalékot. A privatizációs törvény rendelkezése alapján neki járó 50 százalékban még reménykedhet. Ezt is dinárban folyósítják majd. Föl kell ugyanis tölteni a megfogyatkozott devizatartalékokat. Az utóbbi időben a pénzkivonás miatt közel 1 milliárd euróval lett kisebb a szerbiai bankok devizaállománya, miközben a Szerbiai Nemzeti Banknak is hatalmas összegekkel kellett interveniálnia a dinár megvédése érdekében: csak az év elejétől 376,3 millió eurót kényszerült eladni az SZNB a bankközi devizapiacon. Jelašić szavai szerint a NIS-ből befolyó összeggel az ország devizatartalékai 8,4 milliárd euróra emelkednek. A bankkormányzó elmondta, hogy a Nemzetközi Valutalappal kötött megállapodás alapján, Szerbia március végéig a dinár megvédése érdekében 500 millió eurót költhet el. Az SZNB elnöke azonban kérni fogja, hogy ezt a küszöböt emeljék meg. E kijelentéséből joggal következtethetünk arra, hogy Jelašić szerint a 400 milliót a jelen helyzetben a legfontosabbra, a dinár értékének a megőrzésére kell fordítani. S van is ebben logika: a jelen pillanatban az összeomló dinár a legnagyobb veszély, ami a szerbiai gazdaságot érheti.
A kétely azonban így is joggal vetődik föl: a 400 millió euró, bármilyen soknak is hangzik, csak csepp a tengerben. A Szerbiánál is rosszabb helyzetben lévő Magyarország több mint 20 milliárd eurós hitelhez jutott tavaly, a közgazdászok szerint azonban ez az összeg is kevés volna a szintúgy gyengélkedő forint megmentésére. Mit jelenthet akkor a 400 millió euró Szerbia számára?
